...ŦĦ...

Mondjuk azt, hogy ez tényleg ilyen selejtes és elfelejt mindent...
-Vágod te egyáltalán mit csináltatok?-akadok is.-És most jössz egy ilyennel. Kajak? Te magadtól vagy selejt vagy segítenek?
-De azok a balfaszok voltak. Ezt nem én mondtam nekik... És mi az, hogy selejt vagyok?-néz rám csúnyán.
-Hát az vagy... Legyepálod a barátaim utána még ide jössz egy vallomással. Most koppan a becsületed, mert nem érdekelsz. Sőt! Nem vagyok meleg...-megyek el mellette és itt hagyom...
-Csak néznél magadba és látnád, hogy úgy égsz mint egy tűz a kandallóba...-szól utánam. Ahogy meglátom a kis barátját nagy ívbe kerülöm és sietek, hogy elhagyjam ezt a nyomorult iskolát. Remélem hazáig nem fog követni...
A telefonom csörgésére figyelek fel hosszú cipőm figyelését megszakítva. Meg se nézem ki az felveszem.
-Szia Tae...-hallom meg az ismerős hangot.-Ne nyomd le kér...-kinyomom a hívást és el is rakom a telefonom.
Újra hív, de csak a jó csengőhangom ami érdekel. Ezek után ilyennel áll elő...ès mèg én vagyok a hülye. Ahogy az utcámba érek meglátom a kapumba üldögélni. Esküszöm már idegesít...-Taehyung.-áll fel mikor majdnem oda érek.-Csak hallgass meg utána nem is látsz. Kérlek...
-Csak azt ne mondd, hogy fáj a hülye fejed. Egyél cukorkát Kunpimook barátomnak mindig segít...
-Nem Tae én...
-Várj tudom!-csettintek egyet.-Koppan a becsületed.-tartok egy kis határ szünetet.-Jaj de rossz.-kapok az arcomhoz és legszivesebben nevetnék, de nem tudok.-Pár nap és elmúlik az érzés...
-Na elég!-teszi hirtelen a számra a kezét. És csúnyán nèz... Félnem kéne? De hát fiatalabb nálam.-Tudom, hogy kis hülye vagy és ez neked vicces... Mert olyan kis ártatlan vagy mint az a fa...-mutat maga mögé ahol a házuk van. És ott is az a 'kis ártatlan fa'...-De én komolyan gondolok mindent és csak
most jövök rá. A fogyatékos barátaim helyett pedig bocsánatot kérek én nem ezt mondtam nekik, hogy verjék szèt a barátaid. És...-lép kicsit közelebb.-Szeretném ha elgondolkodnál azon amit mondtam... Nekem sokat jelentene. Szia TaeTae.-hozzám hajol és a homlokomra puszil majd elenged és indul is haza. Hazudjam azt, hogy nem fagytam le? Új érzelem kavarog bennem, de nem adok neki esélyt gyorsan félre is rakom és sietek be a házba... Úgy érzem ezt senkinek se mondhatom el...

...JK...

-Kussolsz!-mutatok be az ajtóba álló Nam-nak. Majd elmegyek mellette és belépek a házba.
-Szerintem jó voltál ne aggódj már...
-Báttyó néha befoghatnád. Inkább mutasd be a kis buzuló társad.
-Örülj, hogy az iskolába tisztelettel vagyok feléd és senki nem tudja, hogy a fél tesóm vagy. A buzuló társam pedig a magán ügyem. Te se meséled el, hogy hogyan stírölöd a kis butuskádat mikor egyedül van az öltözőbe...
-Te ezt honnan tudod?-fordulok felé.-Szeretnél irigy lenni?-húzom pimasz mosolyra a szám.
-Láttalak már egy párszor. És nem is tudom, hogy lett lyuk a falba. Irigy pedig nem tudok lenni.
-Jó akkor most beszéljünk meg egy komoly dolgot. Ha segítessz a Tae-s ügyembe leállítom Jimin-t, hogy ne èrjen hozzá a párodhoz.
-Ha nem segítenék hagynád is annak a törpének? Megvédem én a párom... De segítek ebbe a kis tervedbe, mert érdekel a vége.
-Akkor számítok rád. Ja és! Bocsánatot kell majd kérned tőle. Nincs olyan, hogy nem. Mert akkor nem leszünk jóba...
-Jól van kis irányító központ... Azt is megteszem...

Igen és ilyen az igazi irányítás. Úgy is meglesz a kis cukim. Nem kell sokáig menekülnie. Mellettem jó helye lesz...

~L~