...JΚ...

Ilyen nincs. A kutyáim nélkül még meghalni se fogok tudni...
-ENGEDJETEK MÁR!-ordítom át az egész iskola zaját és szabadulnom nem sikerül hisz hárman is fognak, hogy ne bírjak az én Tae-m után futni. Az enyém...
-Majd ha rájössz, hogy nem èr neked semmit a gyerek akkor szabad vagy.-szorít rá Jimin a csuklóimra ami a hátamhoz vannak csavarva és hirtelen a másik kettő elengedi a lábam.
-ÁÁÁ!-ordítok még egyet és egy elég nagyot roppant a vállam. Hisz a kezeimmel majdnem tudom simogatni a tarkóm... Hátulról...
-Hülyék ne nyírjátok már ki!-ordít Jimin is.
-Akkor engedd el és nem töröd el a kezét.-néz aggódva rám Hope. De ez a selejt csak jól láb hajlaton rug így hátra is csuklok és elkezd húzni mint a hullákat. Csak engem a kezemnél fogva... Nem birom....
-Bocsánatot akarok kérni tőle...és...segíteni...-magyarázok sziszegve.
-Azt mondta tűnj el. Ma eltűnsz, de holnap frissen térsz vissza ezt hidd el nekem....
-Jimin engedd már el.-áll elé Nam majd leszedi a kezét az enyéimről és szépen egy hátast vágok.
-Engedjetek vissza...-kezdem elveszteni a fejem. De most a szomorúság húz a bánatos sarokba. A lelkem pedig menne is utána. Ha egyáltalán van olyanom...
-Te sírsz?-nevet ki Jimin.-Nem ér senki ennyit. Jungkook...-térdel le hozzám.-Te szerelmes vagy.
-Lehet, hogy az vagyok... De...-ülök fel hasból mert a kezem nagyon fáj.-De ma elrontottatok mindent. És szakítom a barátságunk...
-Hogy mi?-mosolyog rám a hülye.-Csak úgy lemondani mindenről nem tudsz. Figyelj Kook...-rakja a kezét a vállamra.-Lemondassz mindenről amit szereztél? Mert téged nem a szüleid pénzelnek ám... Hanem saját magad teszel érte. Nagyon fel vagy kavarva. Erre a vállásra aludj egyet és ne dönts rosszul kérlek...
-Majd én azt szabályzom mi rossz és mi nem... Most pedig vissza megyek...
-Azt bizony nem engedem...-mar a vállamra.-Nem hagylak elveszni. Mert ha te úszol akkor minden megy...
-Csak azt ne mondd, hogy félsz a békétől? Vagy talán hogy csóró leszel ?-vigyorgok rá, de azért letörlöm a pár elszaladt könnycseppem.
-Én soha. Csak nem adom fel mind azt amiért harcoltam.
-Majd a kupán megmutatom hova tartozom... És ha te lelépsz sírni rám ne várj. A 'mi' részlegünk a mocsok és a csóróság. Néha szét kéne nézni...
-Gyere csak! Tisztázunk valamit...-kapja el a lábam és vágok egy jó nagy hátast majd azon eszmélek fel, hogy már az utca járdáján húz majdnem futva és ég a hátam...

...ŦĦ ...

-Dobassuk ki őket a suliból vagy rendőrség...-fogja Changkyun a fejéhez a ruhát. Hisz nem kis repedés van a fején.
-Az én ajánlatom csak annyi, hogy valahogy űzzük ki innen ezeket a tetveket...
-Megoldunk mindent fiúk. De, hogy ezek többet nem jönnek át hozzánk az is szent...-mosom meg az arcom. Hála a gyengélkedőn bent volt a hölgy és segített ellátni a barátaimat. Seb kötözés és egy kis fájdalom csillapító.
Azt mondták nem fáj nekik. De ezt nehezen hiszem.
-Még jó, hogy te Tae kimaradtál mindenből.-sóhajtja Kunpimook.
-Bár lettem volna benne... Nem jó titeket így látni.-törik le az életkedvem rendesen... Miért nem léptem oda hamarabb? Miért?
-Két hét sulit kihagyok utána már leszek...-nyújtózkodik Changkyun.
-Én kiíratkozom.-ül fel Jaebum.
-Azt ne!-szólunk fel egyszerre.
-Nyerjük meg a kupát! Utána köpjük le a férgeket!-csapja Kunpimook lábon magát mert szinte hadarva mondta.
-De azzal a szarral semmire se megyünk... Szóljunk az igazgatónak.-ajánlja Changkyun.
-Egyiket se rakja ki, mert anyu meg apu lepénzelik... Sőt! Ha úgy van minket fognak kidobni a suliból.-magyaráz Jaebum. Istenem itt kell tartanom őket. És kiállni a nyomorultak ellen...
-Nyerjük meg a kupát!-töröm meg a csendet. Mind rám nèz és nagyokat pislog.-Utána persze tele köpködjük és a sok élettelenhez vágjuk! Az se baj ha eltörik. De most az a legfontosabb, hogy felépüljetek. Szóltam a szüleiteknek és kivehetitek a szabit...
-Itt vannak a szüleink?-les rám mindhárom.
-Hát ilyen állapotba egyikőtöket se hagyom biciklizni! Amúgy csak szivattalak titeket...az én Eommámat hívtam... Rá nem haragszom.
-De ő is a gazdagok közé tartozik!-fújnak rám.
-Higgyétek el ő kivétel. Oda jár, de nem ezekkel a nyomorultakkal lóg... Sőt. Manapság már be se jár. Fogadjátok el, hogy haza vigyen titeket. Meg se fog szólalni.-karolok Jaebum-ba és amint Kunpimook is felsegítette Changkyun-t elkezdünk kifelé haladni.
Besegítem a hátsó ülésre jó barátom majd ahogy becsukom az ajtót rájuk mosolygok.
-Te nem jössz?-húzza le az ablakot Changkyun.
-Majd Jin vissza jön. Én össze szedem a cuccom. A tietek a csomagtartóba. Eommának meg elmondhatjátok, hogy hol laktok. Nem harap.-mosolygok rájuk.-Ne fintorogjatok már rá!-morgok a barátaimra. Majd újra elszomorodok.
Dobnak felém egy mosolyt majd Jaebum mondja el elsőnek a lakcímét. Ez az... Itt nem lesz baj... Intek nekik ahogy elmennek én pedig vissza megyek a suliba...

~L~