-~11~-
...TH....
Mégis mi folyik itt?. Ez nevezi magát embernek?.
Igen tudom, kiütötték a lábdával, de ez már több a soknál. Egy kicseszett labda miatt kell holtra verni a barátaimat?.
Nemtudom feltünt-e már az embereknek, hogy nem haverozom őket mert nem a haverjaim hanem a barátaim, és hiába, hogy néha kicsit idegelők, de én akkor is szeretem őket.
El se tudom képzelni mi lett volna velem ha nem találkoztam volna velük az életben. Sokkal, de sokkal fontosabbak mint Yoongiék. Legalább ők nem tagadnak le csak azért mert "csóró" vagyok.
Kibaszott köcsög gazdagok!. Mi a faszért vagytok a világon?.
-Befejezni!-kiáltom el magam elég hangosan majd az összes talpnyaló leáll a verekedéssel. Mivel a tanár hiába sípolt nem volt leállás, én úgy éreztem bele kell avatkoznom..
-Tae..-néz mélyen a könnyes szemembe Jungkook én pedig a lába elé köpök és sietek a fiúkhoz.
Nemtudom mennyire ciki, hogy férfi létemre sírok, de ezt most kicseszettül leszarom.
-Mi a faszt hisztek magatokról?-állok be eléjük úgy, hogy a barátaimat takarjam.-Azért mert gazdagok vagytok még nem tiétek a világ.-szipogok majd folytatom.-Nem a tiétek a pénz, és nem ti keresitek meg azt hanem a szüleitek, akkor miért hiszitek magatokat ennyire nagynak?.
- Neked is kell egy balos meg egy jobbos?.-vigyorog rám Jimin elég perverz vigyorral.
-Nem veszitek észre, hogy mekkora egy férgek vagytok?.Itt veritek holtra azokat az embereket akiket a barátaimnak hívok. Nemtudom mi zajlana le bennetek ha ti lennétek ilyenek és titeket bántanának nap mint nap, úgy, hogy kibaszottul semmit nem csináltok csak nincs annyi pénzetek mint a másiknak.-vágom a fejükhöz az igazságot és segítek felkelni a szenvedőknek.
Egyik se szól egy szót se ezek után. Talán fájt azt igazság?. Vissza fogjátok még kapni azt egyszer garantálom. Ha nem tőlem majd attól akit istenítetek.
Lassan de szépen fogom Changkyunt és Jaebumt. Kunpimook nem kapott olyanokat mint ők, hála nekem, így ő is segít sétáltatni őket.
-Tae.-áll be elém Jungkook majd próbálja megfogni az arcom de egy akkora öklöst vágok le neki hogy csoda, hogy nem köpködi a fogait.
-Tűnj el az életemből, te utolsó féreg.-vágom neki a szavakat és sietek tovább a fiúkkal.
....JK....
Tű..tűnjek el az életéből?..Ez..ez most azt jelenti, hogy...
-Utána megyek és szétkapom.-indulna meg Namjoon de vissza rántom a karjánál fogva és lebaszok neki egy nagyot.
-Kussolj el...-fogom az arcom ahová kaptam az ütést és folytatom tovább. -VILÁGOS??!.-ordítom a legnagyobb hangomon és nézem a többit. -Ti meg se szólaljatok...
-Jungkook, de...
-Mondom kuss van bazdmeg..-vetek rájuk egy pillanatást és tovább folytatom. -Azt mondtam, hogy mutasátok meg nekik a kézit, nem azt, hogy verjétek agyon őket...
-Jó, de...
-Jimin, ha mégegyszer megszólalsz te leszel az első akit a mentő visz el innen.-fejezem be és leszarva a többi diákot futok, hogy még utolérjem Taehyungékat.
Körbe nézek minden termet de sehol sincsenek, istenem miért kellett ez?
Előkapom a telefonom és keresem Tae számát amit Jintől lestem le. Tárcsázom és nem is kell sokat várnom mire kisípol... Most ezt, hogy?. Hogy hozzám helyre?..
Kicsit gondolkozva rájövök arra, hogy mivel a barátai véreztek így biztos a WC-ben vannak.
Remélem nem tévedek és tényleg ott vannak. Meg azt is remélem, hogy nem kell eltűnjek....
Nem mintha annyira izgatna, hogy eltűnjek mert úgysem fogok...
TaeTae, miért így kellett megismernünk egymást?!......
~Sz~
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro