...JK...

És még le is csókol. Hát látom, hogy nem meleg... Hm...enyém lesz.
-Sokat ittál?-nézek rá.
-Mivel elejtettem a piám nem.
-Szívesen meghívlak.-mosolygok rá. De fel is kapja a vizet.
-Basszus!-ordít fel.-Itt lekaplak ès csak ennyi?-akad ki.-Kajak játszol velem?-majdnem ordít. Csak kinevetem majd a derekához kapva magamhoz húzom és egy finom csókba részesítem. Ez az! Az enyém végre!
-Két homokos spár mindig együtt hál.-kezdi valami hülye gyerek. Ahogy elengedem a cukit mégjobban mérges lesz.
-Kunpi... Te kussolsz és húzzál vissza!
-Hát ezt elmondom a skacoknak tuti...
-Te nem mondassz semmit, mert...
-Kiheréllek...-vágok bele. A srác kussba is marad és lassan elmegy.
-Azért ha megkérhetlek...-szedi le magáról a kezem.-Felköszöntöm a szülinapost.-hátra lép majd lassan kikerül és siet be. Úgy érzem...

-Hát ez milyen szép portré!-zavarja meg egy ismerős hang a gondolat menetem.-Megnézed?
Ahogy megfordulok egy Jimin-nel találom szembe magam. Ezt elhívta bárki is?
-Milyen portré?
-Egy olyan amilyet senki nem akar megtudni. Összejöttetek már?
-Mi közöd hozzá? Ha igen akkor ez van.-egyre nyomorultabb ez a gyerek.
-Nem baj.-mosolyog rám.-De azért remélem maradni akarsz a gazdagoknál. Jó helyed van , volt és lesz is.-ad a kezembe egy borítékot.-Nyugi nem le fizetlek csak így osztogatom a céduláim.-megfordul és el is megy.
Akkor ez most lefotózott minket ami nem érdekel és félti a picsáját... Park Jimin... Meg tudod ki az erősebb te kis féreg...

...ŦĦ...

Úristen Taehyung... Igazi balfasz vagyok és egy kis irigy. Hát ha már húzza a fejem ne mással enyelegjen...
És...
-És kajak igaz?-jön visítva Jaebum. Ennek kell megzavarnia a gondolat menetem...
-Mi az igaz?-nézek rá.
-Hát amit Kunpi mond. Kint csókolóztatok? Hallod Tae én nagy VKook fan vagyok semmi baj sincs. Meg ha meleg vagy az se zavar.-mosolyog rám.
-Fogd csak meg!-adom a kezébe az ajándékot amit Jinnek szánok, de most megkeresem a hülye gyereket.
Átmegyek a nappaliba és nem is kell sokat keresni, mert jön is ő magától a halálba Changkyunnal az oldalán.
-Oh itt is a szerelmes. Jó volt?
-Ha más is megtudja Jungkook szed darabokra titeket...
-És ezt hagynád is neki?-les rám Kunpi.
-Akkor irány Amerika. Nem akarok még ilyen fiatalon és jóképűen meghalni.-bazsalyog Changkyun.
-Nem hagynám... De nem kell pletykálni mint a lányok és te is az vagy Kunpi ne tagadd...
-Èn dehogy is. Barbi a becenevem nem tudtad?-nevet fel. Na ez se józan... Mindhárman elég érdekesen nézünk rá, de még mindig nevet.
-Oké ez halál.-lök rajta egyet Changkyun, de még mindig röhög a kis Barbi.-Lehetetlen eset. Sokat ivott. Na, de Tae!-nèz rám.-Hát nem volt neked elég a postás? Egy gazdag is kell?-nevet fel.
-Na elmész te...
-A mennyországba? Jó hely nem hátulról?
-Mi van?-nézem egy kis ideig a beteg fejèt majd meglököm és nyakon vágom.-Bunkó! Mennem kell. Mert dolgom van. Szátok meg lapos!-indulok el vissza a konyhába.
-Aha meg lelelele Jungkook!-ordít után Changkyun ès nyalogatja a kezèt. Csak bemutatok neki ès belépek. Majd még megcsapkodom. Lesz időm... Oh bőven...

-Suga Hyung?-lepődöm meg mikor meglátom a széken üldögélve.
-Elment a haverod. Vigyáztam a dobozra.
-Hogy-hogy te is eljöttél? Elméletileg nem érsz rá...
-Kiderült, hogy még is réérek. Jin pedig az emeleten. De csak kopogósan, mert lehet, hogy el van foglalva.
-Köszi. Majd vissza jövök.-felveszem a dobozt majd az emeletre vezető lépcsőhöz sietek. Ahogy oda állok veszek egy nagy levegőt majd elindulok fel. Csak nem zavarok meg semmit...
Azt se tudtam, hogy Eomma össze szedett valakit... Nem szólt. Mondjuk nem szoktunk erről csevegni. Felérek és nem is kell keresnem, mert tudom melyik a szobája ajtaja. Megállok az ajtóba majd behallgatok.

-Istenem Nam. Ah!-hallom Eommám nyögéseit?-Süket vagy? Ez így nem jóóóó!!!-nyafog inkább. Bekopogok majd egy 'Gyere' után be is lépek. És egy átlagos látvány fogad.

Hol is járt nekem a fejem?
-Tae. Nem tud maszírozni! Szólj már rá! Nam az istenit!
-Jól van nyafogós befejeztem na.-engedi el a vállát vigyorogva.
-Én nem akartam ám zavarni Eomma. Csak hoztam az ajándékod és boldog szülinapot! Még sokszor ennyit.-mosolygok rá. Feláll a fotelból majd rendes anyaiasan megölel. Igen az igazi megfulladok ölelés.-Eomma!-veregetem meg a vállát és el is enged.
-Jaj bocsi nagyon elkapott a hév. És köszi.-elenged majd mosolyog is. Átadom neki majd az ajtó felé araszolok.
-Akkor nem is zavarok. Legyetek jók. Szép estét!-kilépek majd becsukom az ajtót és sietek is le. Majd ahogy a konyhába sétálnák vissza egy érdekes mancs fogja meg a vállam és inkább a sötét előszobába húz. Most már tényleg meghalok...

~L~