... ŦĦ...

Végre most már nem gondolom akkora görénynek mint eddig hittem. Tetőtől talpig csak velem van. Nem vagyok önző, de szeretem...
Az aznapi vasárnapunk elég jól telt hisz végig együtt voltunk és még egy telefon vagy egy csengő se zavart meg minket. De a hétfőt már külön kezdtük el hisz nem tudom ő felvállalna e a barátai előtt. Jaj Taehyung remélem nem csinálsz semmi rosszat....

-Na akkor most mizu van?-karolnak belém a barátaim egyből mikor átlépem a suli kapuját.
-Hol is a fekete herceg?-csíp oldalba Kunpi és elég hirtelen reagálok is rá hisz majdnem kiugrom a sok OTP-s köcsög keze közül.
-Ha nem csipkednél...-nézek csúnyán a bűnösre.-Ti pedig elengednétek.-morgom a másik kettőnek.-Akkor talán szóhoz is jutnék...
-Akkor...-enged el mind egyszerre.
-Végre igaz a Vkook! Na? Na?-izgulja túl a dolgot Jaebum.
-Igaz...-mondom ki félénken ezek meg elkezdenek ugrálni és sikítozni.
Kezdem úgy érezni, hogy tényleg lányok lennénk...-De!-emelem fel a hangom és csendbe is maradnak.
-De?-vág hülye fejet Changkyun.

-Ilyenkor letagadnálak.-célzok ezzel a fejvágásaira.-De... Nem tudom mi van..
-Tae azt ne mondd, hogy bizonytalan vagy mikor csókolóztatok is már...-idegesedik be Kunpi.
-Nem kell a fejem venni nyugi...-teszem fel a kezem védekezően.-Szeretjük egymás...
-Mikor jön a digi dugi rész?-vág bele Changkyun ezzel a kérdéssel. Na ha van isten akkor megment az ilyen témáktól.
-Kuss!-bassza oldalba Kunpi és erősen koncentrál rám Jaebummal.
-Nem tudom mi lesz.-esek kéttségbe.-Ne nézzetek már így!
-De hát minket érdekel. Changkyun meg kanos... De az lényegtelen.-válaszol Jaebum.
-Ha kicsöpiztétek magatokat találkozunk angolon...-megy is el a 'kanos' durcizva.
-Szeretem. Ennyi. Kell még ennél több?
-Te magadtól vagy hülye vagy segítenek is? Közbe persze fogják a kezed...-néz rám unottan Kunpimook.
-Szerintem segítenek...-nézek le a cipőmre.
-Csak vicc volt.-hallom, hogy nevet. Csak felnézek és durcásan vállon vágom és indulok órára.-Majd megvígasztalja az ura.-hallok még egy ennyit és már a hosszú folyosót szelem át. Ahogy befordulok a srakon. Haha...sarok... Egy Jungkook mellett suhanok el aki kacsint?

Csak a terem ajtajába nézek vissza rá és lépek is be órára.

-Hallod Tae!!-jön be utánam pár perc múlva a két sikítós haverom.
-Valami a szemébe ment vagy mi baja volt?-ül le mellém Jaebum.
-Kinek?-játszom a hülyét.
-Láttam, hogy ránéztél. Engem nem baszol át. Miért nem álltál meg?

-Becsengettek!-szólal meg hangosan a tanárnő. Előhorgászom a cuccaimat és inkább kikerülve ezt a választ kezdek el írni a füzetembe. Nem sejtettem, hogy átjön ide. Mondjuk...jó persze, hogy átjön. De miért is nem álltam meg? Ezt már magam se tudom...

Ahogy lezajlik az óra kilépek a teremből és a Törpe fogad fülig érő vigyorral... Hát már csak ő hiányzott az életemből tényleg. Se szó se beszéd a csuklómra mar és magaután húz.
-Engedj már el!-próbálok ellenkezni, de semmi értelme. Őt egyedül akit sose bírtam és nem is fogom bármeddig éljek...
Az okosok udvarán ráncigat végig teljesen addig amèg az épületükbe egy kis ajtó előtt áll meg. Gyorsan nyitja majd húz is maga után.. Kezd rossz előérzetem támadni... Ebből semmi jó sem fog kisülni...

~L~