-Te haver..kérdezhetek valamit?-kérdezi Jimin mellettem ülve,miközben a játszó gyerekeket figyeljük.

-Kérdezz-biccentettem,miközben felé fordultam,hogy rálátásom nyíljon arcára.

-Ti melegek amúgy megismeritek egymást?Például,ha van egy meleg fiú te látod,hogy az?

-Persze.A cukor beteg embereket is felismerem-mosolyodtam el,hiszen ennél hülyébb kérdést fel sem tehetett volna.

-Mekkora egy fasz vagy-dünnyögött keresztbe tett lábakkal-Akkor úgy kérdezem,hogy te Hoseokon láttad,hogy..meleg?

-Nem,de feltételezem akkor,hogy az..de miért érdekel?-kérdeztem összevont szemöldökkel.

-Hát..lehet,hogy történtek dolgok egy bulin..-motyogta enyhe pírral az arcán,én viszont nem bírtam visszafogni bugyuta vigyoromat.

-Csak nem..?-kérdeztem miközben vigyorom egyre szélesebb lett,viszont Jimin értetlenül nézett rám-Csak nem seggbe rakott?-tértem rá a lényegre,és zavarban úszó arca elég volt válasznak.Hangosan kezdek el nevetni,ő pedig vállamat kezdi el ütögetni.

-Akkor ezért mentél olyan furán.Akartam is kérdezni,hogy mikor estél el,de most már tudom mizu-nevettem még mindig.

-Ez nem vicces..eddig nem gondoltam magam melegnek,de aish..sokkal jobb volt,mint egy nővel-mondta hatalmas sóhajok között.

-Szerintem nincs ezzel baj.Sosem tudhatod,ha nem próbáltad ki-vonom meg vállaimat miközben ajkaimhoz emelem kávés poharamat.

-De ti..úgy értem hogyan szoktátok?-kérdezi,én pedig összevont szemöldökkel meredek rá-Tegnap milyen pózban csináltátok..?

-Te ezt honnan tudod?Ugye nem kémkedsz utánunk,mint valami beteg ember?

-Nem,nem érdekelnek a dolgaitok,csak általában mindig ki van szívva a nyakatok akkor,szal' ja..-magyarázza ki én pedig csak bólintok egyet-Szóval?

-Hát izé..a pulton-válaszoltam teljesen őszintén.

-Te jó ég..van olyan helyiség a házatokban,ahol még nem csináltátok?Egyáltalán merjek le ülni arra a kanapéra?

-Lehet jobban járnál a szőnyeggel-nevettem fel-De most akkor jársz Hoseokkal vagy mi?

-Nem tudom..másnap amikor felkeltem egy szó nélkül leléptem,azóta folyamatosan hívogat,de nem veszem fel.Nem tudom mit csináljak..

-Szerintem próbáld meg.Nem veszíthetsz vele sokat nem?

-Hát nem tudom..-ám mielőtt válaszolhatna hangos kiabálás szakítja félbe.

-Apuuuuu!-fut felém Min Jae,majd huppan azonnal ölembe is-Mikor jön majd apa?

-Mindjárt itt van,csak akadt egy kis elintézni valója-mosolygok le rá,miközben finoman körbe fonom kicsi,vékonyka testét.

-Miről beszélgettek Jimin bácsival?-kérdezi hatalmas boci szemekkel nézve rám.

-Hát őhm..izé..erről-arról-válaszol helyettem Jimin zavarban.

-Folyton ezt mondjátok nekem.Múltkor is ezt mondtad,amikor bírkoztatok apával-mondja sértetten,én pedig azonnal hatalmas szemekkel nézek rá,Jimin pedig mellettem elkezd nevetni.

-Fogd be Park-néztem rá szúrósan,de tekintetem azonnal ellágyult,ahogy megláttam Taehyungot a park bejáratánál.

-Nézd csak ki jön ott-mutattam Tae felé,Min Jae meg,mint akit kilőttek úgy kezdett el futni V felé.

Taehyung,amint észrevette Min Jae-t azonnal leguggolt a földre és úgy várta érkezését.Hangosan nevetve zárta karjai közé,majd kézen fogva kezdtek el felénk lépkedni.

-Sziasztok-köszönt boldogan Tae,én pedig felálltam,majd egy gyengéd csókkal üdvözöltem,amit mosolyogva fogadott el.

-Na hogyan ment?-kérdezem miközben le ül mellénk a padra,Min Jae pedig Jimint rángatja el a hintákhoz,amit nem bánok,mert így legalább tudok nyugodtan beszélni Taehyunggal.

-Hát szerintem jól ment,de nem mondtak semmi konkrétat.Azt mondták majd keresni fognak-sóhajtott fel szomorkásan,én pedig össze kulcsoltam ujjainkat biztatásképpen.

-Nyugi..fel fognak majd venni.Ha pedig nem akkor jó nagy hülyék..nem tudják mit hagynak ki-mosolygok rá,amit viszonoz is.

-Mindegy..majd csak lesz valami,de veletek miújság?Mit csináltatok?

-Hát..Min Jae a barátaival játszott,Jimin meg lelki beteg..lehet kéne vele beszélned.

-Ti vagytok olyan jóban,miért én beszéljek vele?-kérdezi szemöldök ráncolva.

-Hát..te megérted a helyzetét szerintem.Meg tudtok beszélni ezt-azt..

-Te jó ég..mit csinált már megint?

-Semmit,csak Hoseok megfektette őt és most nem tudja mit csináljon.Meg van ijedve,arról faggatott,hogy milyen pózokban szoktuk csinálni meg ilyenek..

-És remélem,hogy te nem osztottad meg vele ezt az információt-mér végig gyanúsan,ám amikor meglátja tekintetemet azonnal felfújja arcát-Nem hiszem el..ne teregesd már ki a magánéletünket.

-Nyugi,csak egy kis infót mondtam..ha láttad volna a tekintetét,te sem tudtál volna nemet mondani.

A következő pillanatban Jimin lépked felénk,majd foglal helyet Taehyung mellett és hangosan sóhajt fel.

-Jimin-szólítom meg,ő pedig elesetten tekint rám-Izé..kérdezz Taehyungtól,amit akarsz..szerintem ő jobban megért.-Tae pedig mosolyogva bólint,miközben vállamra hajtja fejét.

-Mindig ennyire fájni fog?Vagy egy idő után már semennyire sem fog fájni?Mi van,ha óvszer nélkül csináljuk és..és izé..

-Egyszerre csak egyet,Jimin.-nevet fel Taehyung-Hát..igazából egy ideig fájni fog,de nem annyira..én már teljesen hozzá szoktam és csak élvezni szoktam,kivéve amikor valaki türelmetlen és nem tágít ki megfelelően-néz rám szúrósan,én pedig csak felemelem kezeimet és arcára nyomok egy puszit-Ami pedig az óvszert illeti..nem feltétlenül kell használni,de jobb,mivel akkor nem kell kitisztítanod magadat..

-Ki tisztítani?-kérdezi értetlenül Jimin,én pedig úgy érzem itt az ideje távoznom.

-Mivel én erre nem vagyok kíváncsi magatokra hagylak titeket-hagyom ott őket nevetve,majd Min Jae-hoz sétálok,aki éppen egy lány ruháját tépi.

-Min Jae!Fejezd be..ezt nem illik-szidom le azonnal,ő pedig durcásan lépked elém.

-De apu!Arcon puszilt..-néz rám szomorúan,én pedig csak el nevetem magamat.

-Mit szólnál egy fagyihoz?-kérdezem miközben megfogom apró kezét,ő pedig visítva kántálja,hogy "igeeen!".

----

-Na hogyan ment a beszélgetés?-kérdezem miközben hátulról át ölelem az éppen főző Taehyungot.

-Hát..sok kérdése volt és nem mindre tudtam választ adni,de sikerült meggyőznöm,hogy beszéljen Hoseokkal,szóval..majd lesz valami.

-Te ezt kinézted volna Jiminből?-nevetek fel-Mármint,hogy be feküdjön valaki alá.

-Nem-nevet fel ő is,miközben bele simul ölelésembe-Amilyen nőcsábász volt..Én komolyan azt hittem,hogy Byul jó változás felé tereli majd,erre Jimin őt is kihasználta..-rázza meg rosszallóan a fejét.

-Na igen..pedig én is őszintén reméltem,hogy végre megváltozik,de kitudja..lehet Hoseok változtatja majd meg-hajtom fejemet nyakába,és beszívom finom illatát,ami keveredik az éppen készülő ételével.

-Apaaaaaa!-halljuk meg Min Jae hisztiző hangját mögülünk,így elengedem Taehyungot és hátra fordulok-Mikor lesz kész a kaja?Éhes vagyok..

-Mindjárt kész lesz,pár perc..addig segíts Jungkooknak megteríteni,jó?- kavargatja a vacsorát Taehyung közben,Min Jae pedig bólint egyet.

Amint megterítettünk,Taehyung kész is lett,így le ültünk az asztalhoz és vártuk,amíg mindent le pakol elénk,majd falatozni kezdtünk.Hatalmas mosollyal nézem,ahogy Min Jae a nála nagyobb hús falattal küzd,de mivel jó étvágyú gyerek,természetesen magába tömi.

-Ne egyél ilyen gyorsan Min Jae..fájni fog a hasad-sóhajtja gondterhelten Taehyung,aztán rám téved a tekintete-Te se Jungkook..komolyan olyan vagy néha,mint egy gyerek..

-Apja-fia-pacsizok Min Jaeval nevetve,Tae pedig mosolyogva megrázza a fejét.

A vacsora után segítettem leszedni az asztalt,majd mindhárman le ültünk a kanapéra.

Taehyung az ölemben foglalt helyet,míg Min Jae,V ölében.

-Apa,ma veled akarok aludni és azt akarom,hogy olvass nekem rém történetet-mondja Min Jae,én pedig Taehyung helyett válaszolok.

-Ki szerint?-kérdezem ingerülten Min Jae-ra nézve,szorosabban ölelve magamhoz Taehyungot.

-Szerintem.Ma apa velem alszik-Öleli át ő is Taehyungot,és mérgesen néz rám,amit én is viszonozok.

-Akarod,hogy az 5. csigolyádból 6. legyen?-kérdezem ingerülten,végül pedig Taehyung tesz rendet.

-Min Jae..nagy vagy már,szóval egyedül fogsz aludni és mondtam,hogy szokj le a rém történetekről-sóhajt fel Taehyung,én pedig ki nyújtom a nyelvemet fiúnkra-Jungkook..te meg ne viselkedj úgy,mint egy hat éves-fordul hátra hozzám.

A kis vita után nem sokkal később V elvitte fürödni Min Jae-t,majd le is fektette,hogy holnap ne legyen fáradt.Én pedig a kanapén feküdtem és tömtem magamba a csokit,amikor Taehyung is megérkezett,és mivel nem volt hely,nemes egyszerűséggel rám feküdt,mellkasomra hajtva fejét.

-Nehéz volt?-kérdeztem,Min Jae-ra utalva,miközben átkaroltam.

-Igen..folyton csak a rém meséket hajtogatta..-dünnyögte csukott szemekkel-És ez a te hibád,remélem tudod-nézett fel rám mérgesen.

-Ő akarta,és mivel én egy roppant jó apuka vagyok meséltem neki-mosolyogtam rá,miközben szájára nyomtam egy puszit.A pusziból egyre több puszi lett,míg végül egy szenvedélyes csókban forrtunk össze,amit a mai napig imádok.

-Tönkre teszel..-sóhajtottam fel,miután elvált tőlem,ő pedig egy huncut mosollyal nézett fel rám.

----

-Nyugi,haver..-mondogatta sokadjára a mai napon Jimin.

-Könnyű ezt mondani..nem te készülsz nagy dologra..-sóhajtottam fel a homokba rajzolgatva.

-Jó ez igaz,de ugyan már..titeket isten egymásnak teremtett,szóval nem lesz semmi gond,Min Jae-t elviszem hozzám és Hoseokhoz,ő szereti a gyerekeket,szóval el lesz,te meg ne hátrálj ki,oké?-veregetett hátba,én pedig csak bólintottam-Na,akkor megyek is,aztán majd mesélj vagy valami-mosolygott rám,és meg fogva az éppen kagylót gyűjtő Min Jae-t elindultak.

Talán negyed órája sétálgathattam,amikor megláttam a távolban Taehyungot,amint felém igyekezett,így egy nagy mosollyal vártam,míg ide nem ért.

-Végre..azt hittem soha nem érek ide-sóhajtott fel,miközben fel pipiskedve számra nyomott egy puszit.

-Van időnk-mosolyogtam rá,miközben össze kulcsoltam kezeinket,és elindultunk a part mentén sétálni.

-De rég voltunk itt..hiányzott már-nézte Tae egy nagy mosollyal a tengert,ami engem is mosolygásra késztetett.

-Emlékszel,amikor először hoztuk ide Min Jae-t?Hogy megijedt a hínártól- nevettem fel,és csatlakozott hozzám Taehyung is.

-Te sem voltál jobb..Mint egy godzilla úgy trappoltál bele szegény kislány homokvárába-nevetettünk fel ismét mindketten.

Egy kis idő múlva hangosan felsóhajtottam,majd megálltam,ezzel Taehyungot is megállásra késztettem.

Hatalmas szemekkel nézett rám,én pedig össze kulcsoltam a másik kezünket is,és szeretetteljesen néztem rá.

-Tudod..sosem hittem volna,hogy valaha lesz egy olyan személy az életemben,mint te,de..itt vagy,én pedig a legboldogabb ember vagyok a világon,mert te csak az enyém vagy-mosolyogtam rá.

-J-Jungkook..-suttogta meglepetten,de csak folytattam.

-Nagyon szeretlek és sosem akarlak elveszíteni,mert abba belepusztulnék.Imádok reggel az édes csókodra vagy a hangodra kelni,imádom,hogy te mindig jó kedvre tudsz deríteni,hogy rád mindig számíthatok.Sokat gondolkoztam az elmúlt hónapokban,és nem találtam egy érvet se,hogy ezt ne tegyem meg.Szóval..- térdeltem le Taehyung elé,miközben elővettem a kis díszes dobozt a zsebemből és felnyitottam azt-Megtisztelnél azzal,hogy hozzám jössz?-tettem fel a kérdést,Taehyung pedig csak döbbenten pislogott rám hatalmas szemekkel.Sokáig nem kaptam választ,és már épp kezdtem megijedni,amikor Taehyung hangosan felsírt,majd rám vetette magát.A hirtelen cselekedétől elvesztettem egyensúlyomat,így elterültünk a homokban,de egy cseppet sem zavart.

-Igen!Igen!Igen!Hozzád megyek!-Bömbölt szó szerint Taehyung,szorosan hozzám bújva,én pedig nevetve húztam még közelebb magamhoz.

Egy bizonyos idő után eltoltam magamtól,ő pedig felállt,míg én újra elé térdeltem és ki véve a dobozkából a gyűrűt,fel húztam azt az ujjára. Ezután ő is felhúzta az ujjamra a gyűrűt,majd felhúzott magához és azonnal ajkaimra tapadt.Hallottam,ahogy az emberek körülöttünk füttyögnek és tapsolnak,ami miatt bele mosolyodtam a csókba.Át karolva V derekát még közelebb húztam magamhoz és szenvedélyesebbre véve a csókot,egy vad táncra hívtam Taehyung nyelvét,amit örömmel fogadott el.

Így történt azt,hogy az életem beteljesedett.Van egy csodás férjem(fura ezt kimondani)és egy csodás fiúnk.Ha valaki ezt középiskolában mondja,egyenesen pofán röhögtem volna és azt mondtam volna,hogy te őrült vagy.Most mégis a parton sétálok Taehyunggal kéz a kézben és hallgatom,ahogy már az esküvőt tervezi.

-Szeretlek,Taehyung-szólok közbe egy mosollyal,amit döbbenten,de viszonoz.

-Én is szeretlek..nagyon-suttogta,én pedig magamhoz húzva újra ajkaira tapadok,ami mai napig mézédes és fogva tart,már sok-sok éve.

Végre teljes az életem.

~~~~

Nyah..hát ennek is a végére értünk..:)
Őszintén nagyon nehezen ment ennek a résznek a megírása,és nagyon sokszor átírtam,de aztán hagytam az egészet a fenébe,mert ennél jobb nem lehet.

Nagyon nehezen válok meg tőle,mivel imádtam írni..nagyon a szívemhez nőtt,de egyszer mindennek vége..:/

Akik pedig végig követték a történetet köszönöm és remélem tetszett nektek és remélem nem okoztam csalódást..☺

Még jönni fog egy ilyen utószós szerűség valami,meg még be pótolom a díjakat,amiket kaptam és ennyi volt..

xxMinHeezixx

(Ezt meg itt hagyom,mert amikor megláttam ezt a képet egyből a ficim jutott az eszembe XD)