Bepánikoltam.Egyszerűen mikor Taehyung gyönyörű szemeibe néztem teljesen lefagytam.A szívem vadul vert,és a levegőt is kapkodva vettem.Én erre nem állok készen..de nagyon nem.

-Te mi?-kérdezi V,mire én szinte már ijedten kapom rá tekintetemet-Jungkook..tényleg kezdesz megijeszteni.-súgja alig hallhatóan és feláll a padról majd elém sétál.Ahogy elém ér kezét összekulcsolja enyémmel és majd' kitöri a nyakát,de kitartóan néz fel a szemembe.

-Ugye tudod,hogy bármit elmondhatsz?Előttem nem kell titkolnod semmit,de ha nem mondod el mi a baj nem tudok segíteni.Kérlek Jungkook beszélj..-kérlel V,de nem tudok megszólalni csak kitartóan nézek könnyesedő szemeibe.

-Nincs semmi baj,felejtsd el,rendben?-kérdezem miközben hamis mosolyt erőltetek magamra és szabad kezemet arcára vezetem és lágyan simogatni kezdem azt.

-Nem!-kiabál rám,majd kezemet is elhessegeti-Látom,hogy van valami,amit nem mondasz el.Talán nem bízol meg bennem?

-Erről szó sincs,csak..ez nem olyan Taehyung..-hajtom le a fejemet.

-Eddig mindent megbeszéltünk és nem voltak titkok,de mostanában titkolózol előttem,és ez rosszul esik.Mit vétettem,hogy nem bízol bennem?-remeg meg a hangja és,ahogy felpillantok meg is látom,ahogy az első könnycseppje lassan folyik le arcáról és tűnik el a pulcsija alatt.

-Én bízok benned,csak..-akadok el mondandóm közben.

-Csak?-kérdezi és beharapja alsó ajkát,ami szinte mágnesként vonzza tekintetemet.

-Ezt ne csináld..-suttogok alig hallhatóan,de biztos vagyok benne,hogy ő tökéletesen hall engem.

-Micsodát?

-Ezt..-szuggerálom ajkait-ne harapdáld a szádat.

-Miről beszélsz?-kérdezi és végig nyal lassan ajkain,nálam pedig most szakad el az a bizonyos cérna.

Kezeimet vállára helyezem és lassan kezdem hátra fele tolni,mígnem neki ütközik a fának.Hatalmas szemekkel néz rám és ajkai is elnyílnak egymástól a meglepettségtől,de én csak a fának passzírozom egész testemmel.

-Meg mondtam,hogy ne csináld..-suttogom a fülébe,majd lassan szemeibe nézek.

-J-Jung..-kezdene beszélni,de ujjamat szájára helyezem így rögtön elhallgat.

-Csak maradj csöndben,kérlek..-téved tekintetem szájára-Már nem bírom visszafogni magamat.

Lassan hajolok arca felé,és mikor már csak pár centi választ el minket egymástól,villámgyorsan tapasztom össze ajkainkat.

Meg sem várva mit szól ehhez,mozgatni kezdem óvatosan számat és egyik kezemet derekára vezetem,míg másikkal feje mellett támaszkodom meg.

Nem tudom,hogy honnan vettem ehhez a bátorságot,de megtettem..és egy cseppet sem bánom.Talán az elfojtott vágy tört elő belőlem.

Kis idő elteltével akaratosabban mozgatom ajkaimat,és cseppet sem törődök azzal,hogy ő nem csókol vissza.Csak az van a fejemben,hogy végre újra őt csókolom.

De még mielőtt nagyon belelendülnék elválok tőle és lihegve nézek tányér méretűre nőtt szemeibe.

-Jungkook,mi volt ez?-suttogja,mire én csak felsóhajtok és lassan a szemibe nézek.Ám a kérdés helyett inkább kitálalok neki mindent,ami bennem van.

-Tudod V,én mindig is éreztem,hogy a mi barátságunk nem mindennapi.Mindig is volt valami a mi barátságunkban.Egészen idáig nem értettem mi ez,de most már értem.Egészen kiskorom óta máshogy néztem rád,de erre csak most jöttem rá.Kiskorunkban is imádtam mindent benned,mint például mikor rajzoltál és mindig kidugtad a nyelvedet,vagy akárhányszor elestél és sírva jöttél oda,hogy ölelegesselek meg.És most is mindent szeretek benned.-csak úgy jönnek belőlem a szavak,amiket ő hatalmas szemekkel hallgat végig.

-Szeretlek Taehyung.Ma,holnap és mindörökké szeretni foglak,akármit is teszel.Azt akarom,hogy minden nap mellettem kelj fel,az én ölelésemben.Azt akarom,hogy a fejedet a mellkasomra hajtsd és beszélj hozzám.Az,hogy miről beszélnél nekem teljesen mindegy lenne,csak hallani akarom a hangodat.Csak azt akarom,hogy mindig mellettem legyél,és ne hagyj el.A buli óta teljesen megváltozott bennem minden,miattad.Éjjel-nappal te jártál a fejemben,nem hagytál aludni.Teljesen összekuszáltál mindent,és lenyűgöző,hogy mikor rád gondoltam teljesen összezavarodtam.És mikor rá jöttem,hogy szeretlek..sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot.-csak mondom és mondom,ami a fejemben van.Fel se fogom ezeknek a súlyát,de már nem is érdekel.

-Szeretlek Taehyung..-suttogom erőtlenül,és fejemet a vállára hajtom.

Talán öt perce lehetünk így,de egyikünk sem mozdul meg,és egyikünk sem szólal meg.

Aztán hirtelen megérzem arcomon tenyereit,melyekkel arra késztet,hogy fel emeljem a fejemet és rá nézzek.Meglepetten kostatálom,hogy hiába könnyesek a szemei,még is mosolyog.

-Én is szeretlek Jungkook..nem is gondolnád mióta.-néz rám mosolyogva és arcélemet simogatja.

Ahogy eljutnak agyamig a szavai,szemeim azonnal kitágulnak és meglepetten nézek rá.

-Hogy mi?-kérdezem suttogva,amit ő csak megmosolyog.

-Szeretlek,te idióta.-mondja és karjait nyakam köré fonva húz le magához,hogy most ő kezdeményezzen csókot.

Szívem azonnal hevesen kezd el verni és,amint ajkait is mozgatni kezdi,lehunyom szemeimet,derekát ismét átölelve,viszonzom csókját.

Annyira rég vártam már erre,hogy most nem tudok vele betelni,csak falom azokat az édes ajkakat.

Ő pedig a tarkómon lévő hajammal kezd el játszadozni és azon nyomban meg harapdálja az alsó ajkamat.Másik kezemet is derekára vezetem,így máris közelebb húzva magamhoz,oly annyira,hogy egy penge se férne el köztünk.

Végül percek múlva elválunk egymástól,levegő hiány miatt és csak nézzük egymást.Nézem azokat a gyönyörű barna szemeit,és hagyom,hogy elvesszek bennük.

-Még is mióta?-kérdezem még mindig lihegve és összekulcsolom ujjainkat.

-Hmm-mosolyodik el-úgy gyerekkorunk óta.-válaszolja,majd hozzám bújik,mint egy cica.

-És miért nem mondtad?-kérdezem miközben átölelem kicsi testét.

-Azért,amiért te nem.Féltem,hogy mit szólnál hozzá.-néz fel rám mosolyogva.

Nem bírok magammal,így újra ajkaira tapadok és perceken át el se eresztem azokat.

El sem hiszem,hogy feltártam az érzéseimet előtte,és nem lökött el,hanem még jobban magához vont.Most az egyszer nem bántam meg,hogy Jiminre hallgattam.

Amint elengedem piros ajkait,másik kezemmel is magamhoz ölelem,ő pedig fejét mellkasomra hajtja.

-Ugye ma már alszol velem?-kérdezi,amit megnevetek.

-Micsoda kérdés ez,persze,hogy veled alszok.-nézek le rá mosolyogva,ő pedig csak még szorosabban bújik hozzám.

-----

Hogy is mondtam V-nek,mielőtt a parkba értünk?Hogy nem akarok estig kint lenni?Hát hiába mondtam ezt,mert rohadtul estig kint voltunk.

Azután,hogy egymásnak estünk még kint maradtunk és hol összebújtunk,hol csókolóztunk,ami valami hihetetlen volt.

Hazafele beugrottam otthonra és most Taehyungéknál vagyok.

Én pedig Jimin nevét szuggerálom a telefonomban,hogy fel-e hívjam vagy sem.

Végül úgy döntöttem fel hívom,amíg V fürdik.

-Itt vagyok,mesélj!-szinte beleordít a telefonba,pedig csak pár másodperce kezdtem csak el hívni.

-Először ne ordíts,te barom.-morgok.

-Hogy ne ordítsak,mikor egész délután szét izgultam az agyamat,hogy mi lesz veletek.Komolyan még a pulzusom is felment.-liheg a telefonba-Amúgy viccelek,egész délután játszottam,de mesélj.

-Te tényleg egy idióta vagy.-nevetem el magamat,amihez ő is csatlakozik-Amúgy pedig,elmondtam neki.

-És mit szólt?Bár,ahogy látom jó kedved van..csak nem?-sikít fel a vonal túlsó végén.

-Micsoda?-kérdezek vissza szemöldök ráncolva.

-Csak nem bezsákoltad?-kérdezi én pedig azonnal félrenyelem a nyálamat és köhögni kezdek.

-Te akkora barom vagy,amilyet még nem látott a világ,Park.-mondom neki kissé ingerülten.

-Jóvanna' ki ne gondolt volna erre?-vág vissza sértődötten-De inkább mesélj mi volt ezután.

-Megcsókoltam,aztán el mondtam neki végül megint csókolóztunk,a többit meg nem részletezném.

-Haver,te előbb csókoltad meg,minthogy szerelmet vallottál volna neki?-kérdezi röhögve.

-Lettél volna a helyzetemben,te sem bírtad volna.-morgok ismét.

-Jól van,én nem ítéllek el-nevet fel-Viszont én megyek,várok egy csajt,aki hamarosan itt van aztán..-kezdene beszámolót tartani,de félbeszakítom.

-Kösz,ennyi infó elég volt.-nevetek fel.

-Na,akkor megyek-mondja és tenném le,mikor meghallom ismét a hangját-Ja,és üzenem V-nek,hogy nevelje ki belőled a morgást.Tudni fogja a módját.-nevet fel,én pedig szó nélkül bontom a kapcsolatot.

Hogy ez mekkora idióta..

Aztán hirtelen meghallom a padló reccsenését,így odakapva a fejemet meg is látom V-t vizes hajjal,a szívem pedig kihagy.

Nagy mosollyal lépked felém,végül ahelyett,hogy mellém feküdne,nemes egyszerűséggel rám dől.

A meglepettségtől és a hirtelen nyomás miatt halkan felnyögök és karjaimat máris köré zárom,ő pedig kuncogva emeli fel a fejét,hogy a szemembe nézhessen.

-Te kis pletykás-neveti el magát,miközben megpöcköli az orromat.

-Hé!Nem ér hallgatózni.-nevetek fel én is.

-Én nem hallgatóztam,csak véletlenül meghallottam.-nevet egyre jobban,miközben megcsípi arcomat-Mikor nem tudtál moziba jönni és Jiminhez mentél..akkor nem egy lányról volt szó,hanem rólam,igaz?-néz rám hatalmas szemekkel.

-Igen,rólad volt szó.-nevetek fel,és tarkójára fogva már is lehúzom magamhoz,hogy megízlelhessem mézédes ajkait,amit ő halkan szusszantva viszonoz.

Végül nagy nehezen,de elválunk egymástól,ő pedig lemászik rólam és lekapcsolja a villanyt.

Amint újra befeküdt az ágyba,azonnal oda húzódom hozzá,és egy puszit nyomok homlokára.

-Aludj Jól.-nézek oda,ahol gondolom,hogy van.

-Te is.-mondja,majd hozzám bújik és fejét mellkasomra hajtja,én pedig átkarolom és hagyom,hogy az álom elnyomjon.

~~~~~

Fúhh..ez a rész is megszületett nagy nehezen.:)

Sajnálom,hogy most viszonylag sok volt a kihagyás,de egyszerűen a lelkemet is kidolgoztam,így nem nagyon volt se időm,se energiám írni.:/

Remélem tetszeni fog nektek ez a rész is,és a következőt megpróbálom hamarabb hozni,mint ezt.☺

xxMinHeezixx