Éppen hazafele sétálok és gondolkozok,hogy hogyan kéne kiderítenem V érzéseit,mikor megcsörren a telefonom.Értetlenkedve veszem elő a telefonomat és meglepetten pillantom meg a kijelzőn V nevét.Gondolkodás nélkül veszem fel.

-Sziaaaaa.-szól bele a készülékbe izgatottan.

-Szia-mosolygok magam elé és leülök egy padra-hát te?Nem moziban vagy?-teszem fel a kérdést,hogy ne bukjunk le.

-Hát..ez hosszú történet,de most azért hívtalak,hogy tudnánk-e találkozni?Mert akkor elmesélném,hogy miért nem ott vagyok.

-Persze,hol találkozzunk?-adok neki választ azonnal,mert borzasztóan hiányzik.

-A tavas parkban?Mondjuk úgy tíz perc múlva?

A kedvenc parkunk..ott ismerkedtünk meg,és köt oda sok emlék..a legjobb helyet választotta.

-Rendben.Öt perc múlva találkozunk,szia.-teszem le a telefont és indulok el a park felé.

Ám azonnal eszembe jutnak Jimin szavai,hogy mondjam el mit érzek iránta..

El kéne neki most mondanom vagy még várjak?Aish..mit csináljak?

Addig-addig gondolkozok mígnem megérkezek a parkba és egyből a tóhoz megyek és leülök az egyetlen ott lévő padra és míg várom őt,elkezdek újra gondolkodni.

Ha most elmondanám neki az érzéseimet tuti tönkremenne a barátságunk és én azt nagyon nem akarom.Nem tudom mihez kezdenék Tae nélkül..az életem nélküle üres és szürke lenne.Nem tehetem tönkre a barátságunkat az én érzéseim miatt.

Gondolkodásomból az zökkent ki,amint két kéz takarja el a szememet hátulról és bújik hozzám.Nem is kell gondolkoznom,felismerem a finom illatáról,hogy ő bizony V.Azonnal nagy mosoly ül ki az arcomra és megfogva kezeit elveszem szemem elől.Hallom,ahogy V felkuncog,majd átvetődik a padon leülve mellém,majd azonnal nyakamba is borul,szorosan ölelve magához.

Szívem azonnal heves tempóba kezd,miközben én is magamhoz ölelem és így ülünk perceken át a gyér fényben és csendes helyen.

Végül elválik tőlem,amit nagyon nem akartam,de nem húzhatom vissza,mert furcsálná.

-El sem fogod hinni mi történt.-kezd el beszélni,miközben szemei úgy csillognak,mint egy gyereknek,amikor édességet kap-Éppen a filmet néztük,és úgy körülbelül a film felénél járhattunk mikor megszólalt a tűz riasztó.Először azt se tudtam mi ez a hang,de mikor Haneul felállt és elmondta,hogy ez a riasztó tökre megijedtem és azonnal kimentünk a teremből.És ott állhattunk már jó pár perce mikor közölték,hogy nincs semmi baj,csak valaki szórakozott.-nevet fel-Ki az aki a riasztóval játszadozik?-Hát,ha te tudnád azt,amit én.

És,hogy ismét ne legyek feltűnő én is vele kezdek szinkronban nevetni.

-Akkor jó kis mozi volt.Akkor nem is olyan nagy baj,hogy nem mentem.-mosolygok rá.

-De,de-néz rám nagy szemekkel-nagyon is nagy baj.Nagyon hiányoztál.Haneulnak is mondtam,de ő csak azt mondta,hogy túl sokat beszélek rólad és inkább a filmre koncentráljak.Nem tudom mi baja lehetett.-biggyeszti le ajkait,mire én azonnal azokat kezdem el bámulni.Jungkook most fejezd be..nem csókolhatod meg őt csak úgy..

-Van valami az arcomon,hogy így nézel?-szakít ki gondolataimból V hangja és azonnal el kapom tekintetemet V ajkairól és a tavat kezdem el nézni helyette.

-Nem,nincs csak..ahh semmi.-mosolygok rá és újra a tóra vezetem tekintetemet.

Pár másodperc telik el így,mikor érzem,hogy V közelebb ül hozzám és fejét mellkasomra hajtja,majd derekamat is átöleli.Azonnal le nézek rá,majd én is átkarolom és mindketten a tavat nézzük.

Már negyed órája üldögélhetünk így és hallgattuk a tücskök ciripelését,mikor hirtelen megszólalt V.

-Szeretek itt lenni..főleg veled.Arra emlékeztet mikor először találkoztunk..azt hiszem azt sose fogom elfelejteni.-kuncog fel.

-Nem ér kinevetni-mosolyodok el-nem én tehetek róla,hogy beleestem a tóba.

-Mai napig nem értem miért akartad kivenni onnan azt a követ,-nevet egyre hangosabban-de nem bánom,mert így legalább találkozhattam veled.-néz fel rám így én is lenézek rá.Egyszerűen gyönyörű,ahogy ez a gyér fény megvilágítja tökéletes arcát,az ajkairól nem is beszélve.

-Na most mi az?-kérdezi és mosolyra húzza ajkait-Miért nézel ilyen furán?

-Csak nézlek-mosolygok rá-vagy talán nem szabad?

-Én ezt egy szóval sem mondtam,csak nem nagyon csináltál eddig ilyesmit.-von vállat és lehunyja szemeit.

Úristen..túl feltűnő vagyok?Ha ez kiderülne nem tudom mit csinálnék..

Azonnal megköszörülöm a torkomat és telefonomat elővéve megnézem az időt rajta,ami szerint 22:17 van.

-Taehyung-szolítom meg,ő pedig azonnal felnyitja szemeit és rám néz-eléggé későre jár,és mindjárt megy egy busz,amivel el tudunk menni,ha nem akarunk gyalogolni.

-Ahh-nyög egyet-pedig olyan kényelmesen ülök..-bújik jobban hozzám.

-Tudom,de azzal a busszal el kéne mennünk.-vezetem kezemet fejére,amit simogatni kezdek.Szinte azonnal a tenyerembe bújik.

-Tudom-szuszogja-csak adj még pár percet.

Egy bizonyos idő után,újra próbálkozok,hogy indulni kéne és ezúttal sikeresen is járok.Amint felállunk Tae egyből a kezem után nyúl és összekulcsolja azokat.Azonnal le nézek a kezünkre és elmosolyodok miközben kicsit megszorítom kezét.

Ahogy a buszmegállóba érünk meglepetten konstatálom,hogy még van fél óránk a busz érkezéséig.

Így leülünk a padra és Tae fejét egyből a vállamra hajtja és egy szusszantás kíséretével lehunyja szemeit.

Nem is tudom mióta ücsörgünk így mikor meghallom V halk szuszogását,amiből azonnal tudom,hogy elaludt.

Azonnal rá nézek,és elkezdem arcát bámulni.Annyira szeretem ilyenkor nézni..megnyugtató.Szemeim akaratlanul is ajkaira tévednek és azt kezdem el bámulni.Újra meg akarom ízlelni puha párnácskáit..egyre jobban meg akarom csókolni.De nem tehetem..ezt nem szabad.De végül is,ha bele gonodolok ő alszik, nem tudná meg.Jungkook..te mi a fészkes fenére gondolsz?!

Szinte közel harcot vívok magamban és többször is elkezdek V felé hajolni,de józan eszem nyer és fejemet hátra döntöm.Végül ismét rá nézek és lassan közelítek szája felé.

Már az orránál járok,mikor egy végső pillantást vetek nyugodt arcára és mikor látom,hogy ugyanúgy szuszog felbátorodva hajolok tovább ajkai felé.

Szinte magamon érzem már leheletét,ezért azt a pár milliméter távolságot megszüntetem és összeérintem ajkainkat.

Testemet azonnal kellemes melegség járja át,szívem is hevesen kezd el verni és érzem,hogy talán kicsit el is pirulok,de csak arra tudok gondolni,hogy végre újra érezhetem puha párnáit sajátomon.

Mivel nem akarom felkelteni,ezért csak óvatosan mozgatom ajkaimat övéin,és közben elkezdem simogatni kézfejét.Hihetetlen érzés..órákig csókolóznék vele,de mielőtt felkelne halkan pihegve válok el tőle és döntöm hátra fejemet,hogy valamelyest lenyugodjak.El sem hiszem,hogy megtettem..de már annyira meg akartam őt csókolni..Aish..

Ekkor hallom,hogy V nyöszörögni kezd és nyammog is párat hozzá.Szinte ijedten kapom rá a tekintetemet,hogy netalántán a csók miatt kelt fel,de ekkor látom,hogy helyezkedni kezd és tovább alszik.Megkönnyebbülten sóhajtok fel és újra arcát kezdem el nézni.És ezt egészen addig teszem míg nem meglátom az utca végén a buszunkat,így felkeltem V-t és felszállunk a buszra.

Mikor leszállunk újra megfogja kezemet és kómásan sétálgat mellettem,ami mosolygásra késztet.

-Holnap fel fogsz tudni kelni?-kérdezem és szinte egyszerre nézünk egymásra.

-Ahh-nyög fel fájdalamasan-nem tudom..nagyon fáradt vagyok,de nem kéne év végén hiányoznom.

-Hát nem kéne,és engem se kéne egyedül hagynod a suliban,mint múltkor.

-Jó,bocsi csak elaludtam,-kuncog fel-de amúgy hálásnak kéne lenned,mert csak miattad mentem be akkor.

-Aztaa-nézek rá nevetve-ez igen Taehyung.-ekkor ő se bírja tovább és velem együtt kezd el nevetni.

Szinte észre sem veszem,hogy az utcájuk elejére érünk,annyira jól elbeszélgettünk és nevetgéltünk az úton.

-Jó hamar ideértünk.-jegyzem meg halkan.

-Szokatlan módon most igen,de nekem mennem kéne,mert így is hulla vagyok.-mosolyog rám.

-Persze,menj csak,holnap akkor ugyanitt.-mosolygok én is rá,és szinte egyszerre lépünk egymáshoz és öleljük meg egymást.Aztán mostani szokásomhoz híven addig nézem,míg be nem lép a házukba és én is hazaindulok.

Ekkor eszembe jut,hogy szinte semmit sem tettem annak érdekében,hogy kiderítsem V is úgy érez,mint én vagy sem..Én hülye inkább lekaptam alvás közben,mint egy pszichopata.

Zsebemből azonnal előveszem a telefont és Jimint tárcsázom,aki szinte azonnal fel is veszi.

-Na mizu?-kérdezi átlagosan.

-Én megcsókoltam őt,Jimin.

-És mi ebben a baj?-kérdezi értetlenül.

-Az a baj,hogy akkor csókoltam meg mikor ő aludt..nyugtass meg,hogy ez nem volt beteges.

-Hát..nem tudom Jungkook..én nem örülnék,ha alvás közben smárolnának le.-nyögi ki nehezen a választ.-Max,ha valami kis bögyös csajszi tenné akkor elnézném neki,de megbüntetném utána és..-kezdene mesélésbe,de azonnal leállítom.

-Elég lesz Jimin,köszi,de nem vagyok kíváncsi a beteg elmédre.-nevetem el magamat.

-Még te hívsz betegnek?Nem én csókolózok egy alvó emberrel.Tán csipkerózsikásat játszottál,haver?-teszi fel vihogva hülye kérdését.

-Nem is értem miért hívtalak fel.-nevetek közben én is-De jobb,ha lerakom,mert a végén én is olyan hülye leszek,mint te.

-Vicces vagy Jeon mondták már?-kérdezi,de én csak egy szó nélkül ki nyomom a telefont és befordulok az utcánkba és egyenes hazamegyek és becsapódok az ágyamba,majd szinte azonnal el is nyom az álom.

~~~~~

Meg is érkeztem a 10. résszel,és remélem elnyeri a tetszéseteket.:)

Talán ez se lett a legeseménydúsabb rész,de kell pár ilyen rész is,és most már biztosra ígérem,hogy be fog indulni.☺

A következő részt ismételten csak jövőhéten tudom hozni..

xxMinHeezixx