Az internet el volt ájulva a New York-i utunktól, bár lesi fotósok későn jöttek rá, hogy mi is ott tartózkodunk, az emberek elintézték a piszkos munkát helyettük. Tele volt vele a TikTok, az Instagram és az összes internetes újság is. És Masonnek igaza volt, a szállodából is valaki kikotyogta, hogy minden este összebújva tértünk vissza a szobánkba.
Ma viszont ennek vége szakadt, hiszen mennem kellett dolgozni, és ezt az utat életemben először autóval tettem meg. Furi volt kiállni a garázsból, és az is, hogy volt hozzá távirányítóm, a házhoz meg kulcsom. Nem éreztem magam annyira otthon, mint szerettem volna.

-Úristen Soph!- szaladt elém Caroline amint az üzletbe értem.

-Mi történt?- kapott el azonnal az aggodalom.

-Annyi előrendelés érkezett, hogy az első gyártásból nem is tudnak annyit küldeni!

-Tessék?- kaptam ki a táskámból az Ipadet és vizslatni kezdtem a weboldalt. Igaza volt. Még gyártani se kezdtük az új darabokat csak egy- egy próba darab készült belőlük a honlapra, de ott az előrendelés fül volt csak opció. Az emberek éltek vele.

-Elemeztem az oldal nézettségét.- lépett oda Ana is, aki szintén nekem dolgozott.- Mason posztja óta, na meg persze a Chelsea posztjai óta amiben megjelölte a Lirio-t, nem csak a női, de a férfi részlegről is úgy kapkodják a dolgokat, mint a cukorkát.

-El fogok ájulni.- könnyezett be a szemem, de úgy éreztem a sírás nem lenne helyes az alkalmazottaim előtt, így visszatartottam.

-Ez annyira csodálatos.- ujjongtak a lányok. Masonnek igaza volt. Egy fiatal, sikeres és jóképű srácot több millió nő követ, na és ott vannak a pasik a foci miatt.
A nap további részét az irodámban töltöttem, hívásokat és e-maileket intéztem, illetve tovább agyaltam a terveimen, majd amikor már kint sötétedni kezdett elindultam hazafele. Megálltam még egy bolt előtt, ahol vettem egy jó minőségű üveg pezsgőt, majd folytattam az utamat Mason házába, alig várva, hogy végre kiadhassam magamból az örömömet. A garázsban leparkolva azonnal folyni is kezdtek a könnyeim, mintha csak patakokban folytak volna. Össze kellett szednem magam mielőtt bementem a házba.

-Te túlságosan munkamániás vagy!- hallottam egy hangot a nappaliból.

-Csaknem annyira mint te.- léptem be a helyiségbe és azonnal meg is torpantam a fiúkat meglátva.

-Te sírtál?- pattant fel Mason azonnal és hozzám sietett, hogy átölelhessen.

-Aha.- bólogattam.- De örömömben.

-Velünk ünnepeltek?- mutattam a fiúk felé a pezsgőt, és ekkor láttam meg, hogy Kai is a kanapén ül. És mosolygott.

-Azt hiszem mi már megkezdtük, de szívesen.- mutattak a dohányzó asztalon heverő whiskey-s poharakra.

-Mit ünnepelünk?- kapta ki a kezemből a pezsgőt Mason, én pedig a komódhoz sétáltam amiben a pezsgő a poharak voltak.
Kivettem a poharakat, majd mikor visszaértem közéjük felnéztem Masonre.

- Az új kollekciómat annyian rendelték elő, hogy már négyszeres gyártást kellett kérnem és leállítanom az előrendelés lehetőségét.- mondtam ki, mire az összes fiú hangosan fütyülni és tapsolni kezdett, Mason pedig a legnagyobb meglepetésképp felkapott és megpörgetett.

-Ez hihetetlen!- nyomott egy puszit a számra, majd önteni kezdte a pezsgőt. Mosolyogva néztem a fiút és a szívembe mart a tudat, hogy a többiek nem is tudják mennyit hazudunk nekik. Kezdve attól, hogy "hazajöttem".

-Hát akkor.- emelte a magasba a poharát Mase, miközben átkarolta a derekam.- Igyunk a sikeredre.

-Köszönöm.- karoltam át a derekát én is, majd a fejemet a karjának döntöttem.
Leültünk a kanapéra és Mason egy pillanatra nem vette el a kezét a hátam mögül, időnként megsimította a vállamat, vagy éppen közelebb húzott magához.

-Na ha már itt vagyunk! Nagyon érdekel minket hogyan is jöttetek össze.- dőlt előre Kai az egyszemélyes fotelből. Masonnel egymásra pillantottunk és azonnal bele is kezdtem a sztoriba.

-Valójában az első alkalommal nagyon összevesztünk.- kezdtem az igazsággal, hova hazudjunk, ha a valós sztori is tűnhet igaznak.- Aztán mikor elvittem a mezeket ugyebár beült a kocsimba, habár akkor még mindig nagyon bunkó volt velem.

-Na te sem voltál piskóta.- tette fel a kezét Mason.- Aznap estét nála töltöttem. Ittunk meg beszélgettünk.

-És valahogy kialakult ami kettőnk között van.- tártam szét a karom.- Nem állt szándékomban felvállalni, mert sosem akartam a világ elé tárni az érzéseimet, pláne nem a páromat, de mikor kirobbant a botrány, hogy Mason molesztált, tennem kellett valamit.

-És nem voltál féltékeny amikor Kai megjelent vele Norwichben?- ivott bele a whiskey-s poharat Chilly.

-Majd megevett a fene.- rázta a fejét Mason nevetve.-De mit kellett volna mondanom?

-Akkor még csak alakult.- dőltem hátra, mire Mason ismét magához húzott.

-Lefekszek aludni.- álltam fel nem sokkal később.- Sziasztok srácok!

-Jó éjszakát.- mosolyodtam el, majd felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a tv-t, elkezdtem lemosni a sminkemet, majd gyorsan megfürödtem. Aztán visszaültem az asztalhoz, hogy bekenjem az arcomat és a kezemet.

-Itt vagy?- rontott be Mason az ajtón.

-Ha nem rémisztesz halálra akkor igen.- szorítottam a kezemet a szívemre.- Szerintem lassíts az ivással.

A haja szanaszét állt, mint az első este után New Yorkban, a szeme pedig csillogott.

-Tök jól vagyok.- lépett közelebb. Én is felálltam.

-A fiúk?

-Lent vannak. Csak gondoltam feljövök megnézlek.- ült félig az asztalra.

-Nos. Lassan fekszek.- mutattam az ágyra.

-Vagy alhatnál az én ágyamban.- rántott magához.

-Mason!- tettem a kezemet a mellkasára, hogy kissé távolabb tartsam magamtól.

-Csak kicsit feldobjuk egymás estéjét.- simított végig a gerincemen, mire kirázott a hideg.

-Mase.- túrtam a hajába.- Szeretem a hajadat.

-Akkor túrsz bele amikor akarsz.- hajolt a nyakamhoz.

-A srácok várnak rád!- toltam ismét távolabb magamtól.

-El vannak nélkülem is.- legyintett.

-Menj.- léptem hátrébb.- Jó éjszakát Mason!

Még egy ideig nézett, megvárta amíg befeküdtem az ágyba és csak ezután ment ki a szobából.

sophiashaw: thankful for you🥰