Két hét alatt Mason és én egy percet nem találkoztunk, Franciaország után Angliába utaztak, de mivel a következő meccsük is egy 5 órás útra volt, így nem jöttek előtte vissza Londonba.
Ez viszont a botrányt kezdte tovább csavarni, két hétig távol voltunk, szóval 20-án este, mire megérkezett készítettem egy egyszerű pestos tésztát, az asztal közepére pedig állítottam egy hosszú fehér gyertyát, hogy jól mutasson a képeken.

-Wow.- lépett be Mason a bőröndjével a kezében.

-Jézusom.- ugrottam nagyot.- Halálra rémisztesz. Tessék itt az alibi sztori. Csinálj rólam egy szép képet, rakd ki és együnk.

-Én két jegyet vettem magunknak New Yorkba ennek érdekében.- emelte fel a két repjegyet. Mosolyogva lehunytam a szemem, majd elindultam felé.

-Mégha csak a látszat miatt is, de hálás vagyok érte.- öleltem magamhoz szorosan.

-Hát én is köszönöm a vacsorát.-szorított magához.- Még soha senki nem várt így haza.

-Üdv itthon.- tártam ki a karomat.- Drágám.

-Köszönöm szívem.- a becenevek hallatán jót nevettünk magunkon, majd csinált egy képet amin a kezemet fogja és látszik benne az étkező. Tulajdonképpen ha nem kamu lenne az egész, a kép alapján én is elhinném.

-És milyenek voltak a meccsek?- töröltem meg a számat az utolsó falatnál.

-Kai nem igazán szól hozzám.- bökte ki.

-Akkor mondd el neki.- fogtam meg a kezét.- Bár nem fogok vele összejönni attól.

-Jobb ez így, ha csak te meg én tudunk róla.- legyintett.- Majd megbékél.

-Biztosan.- mosolyogtam rá bíztatóan.

-Holnap hajnalban indulunk.- kiabált utánam.

-Valahogy sejtettem, hogy valami lehetetlen időpontra foglaltál.- kiabáltam vissza a konyhából.

-És csak egy szobát. A szállodákban sem bízhatunk.- szólalt meg újra.

-Paranoiás vagy!-ezt már csak nevetve díjazta, majd úgy döntöttünk mind a ketten pakolni kezdünk így Mason szobájába mentünk.

-Hány napra megyünk? Meg milyen ruhákat vigyek?- ültem a földön a bőröndöm mellett, kb 600 különböző ruhaneművel.

-Csak 3 napra. Ennyi ruhára biztos nincs szükséged.- akadt meg a gardrób bejárata előtt.

-És merre lesz a szállásunk? Vigyek sportos ruhát is vagy ne? Jajj Mase valami konkrétumot kérek.- dőltem hanyatt a földön.

-Ez a ruha jó lesz egy étterembe-dobott rám egy halványrózsaszín ruhát- ez a felső ha futni szeretnél, ezzel a nadrággal. Amúgy meg hétköznapi kora tavaszi cuccokat pakolj. Te jobban ismered New Yorkot milyen idő van ott ilyenkor.

-De jó lett volna ott lenni karácsonykor.- ültem fel és a kezemben tartott ruhadarabokra pillantottam.- Imádom!

-Majd akkor is elmegyünk.- legyintett én pedig elmosolyodtam, mert tudtam, hogy akkor már lejár a fél év és semmi közünk nem lesz egymáshoz.

-Azt hiszem ez a cipő jó lesz.- vettem elő egy fekete magas sarkút, egy futócipőt és egy bakancsot.

-Ideje pihenni.- nyújtotta a kezét, mikor úgy érezte elégszer átpakoltam már a bőröndömet.

-Nem vagyok álmos. Annyira várom!- ujjongtam, hiszen az elmúlt három évben szinte nem is jártam ott annyira belefeledkeztem a munkámba.

Végül egész éjszaka a régi képeimet nézegettem, majd mikor hallottam, hogy megszólal Mason ébresztője, felpattantam és berontottam a szobába.

-Indulás!- ugrottam az ágyra, mint valami 5 éves.

-Soph! Még 10 perc.- intett le.

-Ne már! Mase gyerünk! - kérleltem, de csak akkor kelt fel következőnek mikor másodjára is megszólalt az ébresztője.

Mire a repülőre ültünk már aludtam is, ami szerintem meglehetősen megnyugvás volt Masonnek a következő 8 órában.

-Sophie! Soph! Kelj fel.- simogatta a vállamat Mason.- Remélem kialudtad magad.

-Még bírnék!- fordultam a másik irányba.

-Nézz ki az ablakon.- utasított. Nehezen de kinyitottam a szememet és az ablakon megpillantottam a Szabadság-szobrot. És az én New Yorkomat.

-Köszönöm.- fordultam vissza felé és az ülésen keresztül megöleltem.

A reptéren hömpölygött a tömeg, így örültünk amikor végre kiléphettünk a hűvös estébe. Ez a fránya időeltolódás.

-Lemegyünk kicsit a Central Parkba?- kérdeztem amint leraktam a bőröndöm.

-Te igazi örökmozgó vagy.- rázta a fejét nevetve.-Gyerünk, de akkor utána alszunk.

-Ígérem!- tapsikoltam, majd gyorsan fel is kaptam a kabátomat.

-Várj meg!- nevetett, majd megragadta a kezem. A liftben rajtunk kívül legalább 6-an voltak, így kissé szűkössége vált a dolog, de Mason maga elé állított és szorosan magához húzott. Az emberek mosolyogva néztek minket, senki nem gondolta, hogy az egész csak kamu.
Végül kilépve a hotelből megéreztem azt a szörnyű bűzt amit éveken keresztül úgy utáltam, így nagyot szippantottam a levegőbe.

-Ez undorító.- rázta a fejét Mason.

-Meg lehet szokni.- legyintettem és ezúttal én fogtam meg az ő kezét és húzni kezdtem.- Menjünk!

A parkba érve a karja átlendült a nyakam körül, én pedig az egyik kezemmel átkaroltam a derekát, amíg a másikkal megfogtam a nyakamból lógó kezét.

-Holnapra fix egy rakat kép lesz rólunk.- nézett körbe, miközben zsebre dugta a kezét.

-Jelen pillanatban semmi sem érdekel.- néztem fel rá csillogó szemekkel.

-Miért költöztél el innen, ha ennyire imádod?- pillantott vissza rám.

-Csak nem vissza akarsz küldeni?- tettettem felháborodást, aztán mind a ketten elnevettük magunkat.- Az exemmel nagyon csúnyán ért véget a kapcsolatunk és felejteni akartam. Amint befejeztem az egyetemet Európába utaztam.

-Egy szóval nem mondtam, hogy itt is maradsz.- hajolt közelebb és megcsókolt. Tudtam, hogy mindez a körülöttünk mászkáló emberek miatt van, de abban a pillanatban nem tudtam elképzelni ennél romantikusabb pillanatot.
A hotel előtti teraszon még leültünk vacsorázni, mellette pedig ittunk is egy kicsit, majd csak késő estefelé tértünk vissza a szobába.

-Mase! A nagy pakolásban egy dolgot teljesen elfelejtettem elrakni.- pillantottam az ágy végén ücsörgő fiúra, miközben csak a fürdéshez készültem és egy törölköző volt körém csavarva.

-Mit?- ráncolta a homlokát.

-Pizsamát.- tártam szét a karomat, hiszen annyira rá voltam készülve az éttermekre, a kirándulásra és a barangolásra, hogy meg sem fordult a fejemben, aludnunk is kell majd.

-Ezen könnyen segíthetünk.- állt fel, miközben kinyújtózott.

-Megkapom az egyik pulcsid?- tettem csípőre a kezem.

-Sokkal jobb ötletem van.- sétált elém, majd lenézett rám, beleakasztotta egy ujját a törölközőbe és kibontotta azt.

-Kicsit többet ittál, mint kellett volna.- suttogtam, miközben hátráltam egészen a falig.

-Csak annyit mint te.- tette az egyik kezét az arcomra.- Ha már itt vagyunk egy szobába miért ne élvezhetnénk?

-Te szervezted így. Akár külön szobába is lehetnénk.- már teljes testtel hozzám simult, de ezt cseppet sem bántam.

-Csak mondd ki, hogy hagyjalak békén és megteszem.- nézett mélyen a szemembe és várta a válaszom, amit nem tudtam kimondani.

masonmount: back to the city with her❤️‍🔥 @sophiashaw