A sminkes és a fodrász is végzett már amikor elkezdtük felhúzni az általam tervezett ruhát, több helyen is ragasztani kellett a bőrömhöz, hiszen eléggé kihívó darab lett, de egyszerűen imádtam. A ruha színe kék volt, pont mint a Chelsea mezek kékje.
Mindeközben Mason-t a szalon egy másik szegletében öltöztették, alig vártam, hogy láthassam rajta az általam tervezett öltönyt. Bár ebben semmi különleges nem volt, mégis az enyém volt.

-Soph! Lassan indulnunk kéne.- hallottam meg kintről a hangját. Ezek szerint ő elkészült.

-Fél perc!- kiáltottam vissza és bepakoltam néhány cuccot az aranyozott táskámba. Köztük a telefonomat.- Mehetünk.

Mason zsebre dugott kézzel állt a szalon közepén, miközben végig nézett rajtam és nagyot nyelt.

-Ha ezt tudom mégsem akartam volna jönni.- sóhajtott nagyot.

-Hát kiváncsi voltál rá!- tártam szét a karomat.

-Elég lett volna a képekről.- pillantott a földre, majd újra rám.

-Na ne mondd már, hogy Mason Mount zavarba jön.- léptem közelebb felhúzott szemöldökkel.

-Mert még nem voltunk kettesben.- suttogta a fülembe.- A kocsi kint vár.

-Menjünk!- bólintottam és beültünk a kocsiba, ügyelve, hogy a ruhához tartozó hosszú köpeny részt ne csukjam ki a kocsiból. Na meg persze a ruhát se, ami a földig ért le.

A kocsi ajtaját a vörös szőnyeg előtt kinyitották nekünk, ahonnan elsőször Mason szállt ki, aki a kezét nyújtotta, ezért minden kamera és ember felénk fordult és várták ki száll ki. Majd amikor megláttak kattogni kezdtek a kamerák és mindenki kiabált. Mi ketten csak egymásra néztünk és egy mosoly után elindultunk, hogy képeket készíthessenek rólunk. Közben záporoztak a kérdések a ruháról, Masonről, rólam és nem mellesleg rólunk. Mi meg csak mosolyogtunk.

-Menjünk.- intett a fejével, majd a kezét tartva támaszként indultunk fel a lépcsőn, ahol ismét ügyeltem rá, hogy a ruhám biztosan a helyén maradjon.

Az asztalunk körül már ültek néhányan, de mire a helyünkre találtunk, szinte kezdődött is a program. Mason gyorsan rendelt egy sört, amíg én Margaritát iszogattam.

-Nálam tölthetnéd az estét.- éreztem meg egy kezet a combomon.

-Nem fogok veled lefeküdni.- söpörtem le a kezét nevetve.

-Dehogynem.- karolta át ezúttal a székem karfáját.

-Alig ismerlek egy hete.- vettem le a kezét mögülem, miközben meg forgattam a szemem, de amikor visszafordultam az asztal felé elmosolyodtam.

-Nagyon jól nézel ki ebben a ruhában.- suttogta a fülembe, de ezúttal elhessegettem a kezemmel, mert most kezdték a díjkiosztót.
Teljesen görcsbe volt a gyomrom, de amikor kimondták, hogy megnyertük a legjobb kosztümökért, illetve megnyertem a legjobb kosztümöket készítő díjakat, erősen vissza kellett tartani a könnyeimet, hogy ne legyen az egész arcom csupa maszat a sminktől. Mondtam egy beszédet, majd olyan éhesnek éreztem magam, hogy alig bírtam kivárni a vacsorát.

A díjátadó után következett az after party, ami előtt elsősorban átöltöztem, majd belépve azonnal megpillantottam a barátnőimet.

-Odamegyek a lányokhoz.- simítottam meg Mason karját, aki csak bólintott.

-Sziasztok!- üdvözöltem mind a kettőjüket két puszival.

-Nocsak valaki végre elrabolta a szívedet?- pillantott Lola, a színésznő barátnőm, Mason irányába.

-Az enyémet? Úgy ismersz te engem?- nevettem el magam.

-Sziasztok!- jelent meg mellettünk egy férfi alak és amikor felé fordultam észre is vettem ki az. Kai.- Beszélhetnénk?

-Persze.- bólintottam, miközben leraktam a táskámat a lányok mellé és a táncparketten táncolni kezdtem a focistával.

-Ne haragudj a viselkedésem miatt a múltkor.- karolta át a derekamat, amíg a másik kezemet a kezébe fogta. Lassú zene szólt, szóval pont tökéletes volt beszélgetéshez.

-Semmi gond. Habár nem teljesen tudtam hova tenni a dolgot.- mindig is őszinte ember voltam, Masont is csak azért nem árultam el, hiszen barátok. Ha tudná, hogy a fiú elmondta kedvel engem....

-Lesz egy meccsünk Middlesbrough-ba. Nem lenne kedved eljönni?- érdeklődött.

-Nézd Kai. Nagyon aranyos srác vagy. De nekem most nem fér bele egy kapcsolat. Middlesbrough pedig nagyon messze van, gondolom nem aznap jöttök haza, szóval előzzük meg a félreértéseket.- mondtam végig, mire csak megértően bólintott és kicsit közelebb húzott, hogy a fejemet a vállán pihentethessem. Körbenéztem a teremben és a pult mellett megpillantottam Masont aki minket figyelt. Ideges volt.
Egy férfi érkezett mellé akit nem ismertem, de valamit mondott neki, amitől Mason azonnal ideges lett.
Elengedtem Kai-t és a táskámért rohantam, majd onnan a focistához aki éppen kezdett belelendülni a balhéba.

-Mase.- simítottam meg a karját.- Menjünk.

-Ezt még nem fejeztük itt be.- mutatott a csávóra.

-De igen.- ragadtam meg a karját és a kijárat felé húztam.
Egészen addig csendben siettünk az autóhoz, amíg ki nem nyílt az ajtó.

-Mi a fene történt?- szólaltam meg amikor becsukódott az összes ajtó és márcsak kettesben, illetve a sofőrrel hármasban voltunk.

-Hagyjuk.- rázta meg a fejét.

-Mason!

-Téged szapult.- bökte ki.- Azt mondta mekkora kurva vagy, hogy velem jöttél aztán meg Kai-al táncolsz.

-Kit érdekel.- dőltem hátra.- Tartottak más mindennek az életem során, ez egész kedves.

-De felidegesített!- pillantott ki az ablakon, majd nem beszéltünk tovább csak akkor mikor már kiértünk a városból akkor szólaltam meg.

-Hova megyünk?

-Hozzám.- válaszolta.

-Haza kell mennem.- ültem feljebb.

-Holnap rád is rád fér egy kis pihenés.- válaszolta.

-Mason.- hiába mondtam akármit, már nem válaszolt csak az ablakon kifele bámulta az elsuhanó tájat.

A kocsiból kiszállva indultam a bejárat felé.

-Hű.- pillantottam fel az épületre.

-Tetszik?- érintette meg a derekamat Mason és hozzám hasonlóan vizslatni kezdte a kivilágított épületet. - Akkor nézd meg belülről is.

Az épületbe lépve tágra nyílt szemekkel sétáltam be. Az előszobából azonnal nyílt a nappali, aminek a belmagassága egészen az emelet tetejéig nyúlt. Minden fal fehér volt, a bútorok pedig a feketék.

-Ez a tükör!- pillantottam be az ajtótól pár lépésre eső brutál nagy tükörre. Azonnal oda sétáltam majd a telefonomat elővéve lőttem pár képet magamról. Aztán Mason mögém sétált.

-Emlékszel, hogy említettem, hogyha kettesben vagyunk nem vagyok szégyenlős?- karolt át hátulról, miközben a fülembe suttogott és a tükörben kereste a tekintetemet.

-Nem emlékszem. -jelent meg az én arcomon is egy pimasz mosoly, mire csak maga felé fordított és egészen a tükörig tolt, hogy aztán megcsókolhasson.

sophiashaw: 💙