A neten böngészve kutattam ötletek után, hogy milyenek legyenek a babaszobák, mikor Mason hatalmas mosollyal az arcán huppant le a velem szemben lévő kanapéra.

-Beszélnünk kell!- mondta ki, miközben én éppen beleharaptam a ma már sokadig csokimba. Ilyen ez a terhesség.

-Komolynak hangzik.- nyeltem le a falatot és lezártam az Ipadem, jelezve, hogy figyelek.

-Behívtak a válogatottba.- bökte ki szinte azonnal, mire én köpni- nyelni nem tudtam.

-Nem novemberben jelentik be a keretet?- pillantottam a kezemben tartott készülékre, hogy ellenőrizhessem a dátumot. Igen. Határozottan csak október van.

-De. De mindenkivel beszéltek, hogy vállalja- e.- mosolygott még mindig.

-Gratulálok Mase!- mosolyogtam rá én is, de kissé zavart is voltam, hogy mégis mi lesz velem egyedül egy hónapig itthon.- Ez hatalmas hír!

-Köszönöm.- pattant fel és mellém térdelt.- Szeretném ha te is jönnél.

-Úgy érted Katarba?- ráncoltam a homlokom.

-Igen!- bólintott határozottan.- Megígérted, hogy pihensz, én pedig sokkal nyugodtabb lennék, ha minden nap láthatnálak.

-Vagy sokkal idegesebb ha nem látnál két órára. Neked ott az edzésre és a meccsekre kell figyelned.- simítottam meg az arcát.

-Lehet.- bólintott.- Lehet, hogy ez volt a minden álmom, végre az első VB-m, de már te is az életem része vagy. Egy család vagyunk és már ti vagytok az elsők az életemben.

-Ha nem fejezed be elbőgöm magam.- töröltem meg a szememet nevetve, mire ő is újra mosolygott.

-Szeretlek Soph. És persze, hogy a meccsekre fogok figyelni, de kellesz mellém.- ült le mellém és szorosan magához húzott.- Karácsonyra itthon is leszünk.

-Egy hónap?- sóhajtottam nagyot.

-Igen. De neked nem is kell olyan korán jönnöd. Elég 20.-án. Jaz is ott lesz Summerrel.- nézett rám és a tekintetéből ki tudtam olvasni, hogy ez két dolgot jelent. Társaságot akart nekem és valakit aki figyel, nem mellesleg vigyáz rám ha bármi gond lenne.

-Mikor lesz az első meccsetek?- sóhajtottam fel, habár tudtam én is mellette akarok lenni. De ezt neki nem kell tudni.

-21.-e.- kacsintott. Nem véletlen mondta, hogy elég ha 20.-án érkezem.

-Legyen.- döntöttem oldalra a fejem, amolyan aranyos módon.

-Köszönöm.- adott egy puszit a fejemre.- Sok dolgunk van addig. El kell intéznünk mindent. Vízumkérelmet benyújtani, tartózkodási engedély, covid teszt, mondjuk az elsősorban utazás előtt. Na mindegy.

-Keresni egy orvost.- húztam fel a szemöldököm.

-Igen. Vészhelyzet esetére az sem árt.- válaszolta gondolkozva.

-Nem Mase.- nyújtottam ki a kezemet, hogy felsegítsen ő pedig így is tett.- Nem vészhelyzet esetére. Decemberben a harmadik trimeszterbe lépek, muszáj lesz elmennem vizsgálatokra.

-Annyira szalad az idő.- mosolyodott el bólintva és a derekamat megragadva magához ölelt.

És onnantól kezdve minden felgyorsult, a királynő halála után (akit imádtam, többször találkozhattam is vele) szinte alig mozdultam ki, így ez a hirtelen sok dolog meglepett.
Masonnek igaza volt, hogy rengeteg elintéznivaló volt az utazásig. Nem mellesleg egy hónapra való ruhák átválogatása is hatalmas problémát vett igénybe, hiszen a nyári ruháimat teljesen kihíztam, így mindent be kellett vásárolni, habár nem gondoltam, hogy terhesen nyári ruhákban fogok mászkálni.
Persze a papírok is ott voltak, hogy több, mint egy hónapot töltünk ott. Az is, hogy Masonnel egy hotelbe kerüljek, mert a csapat kettesével osztotta be őket, de ezt nem bántam, mert így nem kell majd akkor kelnem mikor neki. A pihenés pedig rámfért, hiszen ikerterhesség esetén ez fontos, meg amúgy is, de fennáll a koraszülés esete.

Aztán megbeszéltük, hogy Jaz, Sam és Summer is akkor érkezik amikor én, így együtt mehetünk a hotelbe, hogy Mason is megnyugodhasson. Aztán olyan történt amit nem gondoltam.
Egy L-es Mount mezben indultam meg a stadion felé, Summer kezét fogva, miközben a szülei mosolyogva követtek.

-Itt vannak a legnagyobb rajongóim.- tárta ki a karjait Mase.

-És még jönnek.- ölelte meg a nővére és megfordult. Ekkor pillantottam meg Mason szüleit, két gyerekkel és három felnőttel.

-Sziasztok.- léptek hozzánk, majd két puszival köszöntötték Masont.

-Szia! Stacey vagyok.- nyújtott a kezét a nő.- Ő a férjem Harry.

-Sziasztok. Sophia vagyok.- mosolyogtam.

-Én pedig Lewigi.- mosolygott a srác is.

-Ő pedig a barátnőm.- lépett mellém Mason a derekamat átkarolva.
A három személy meglepődve pillantott Masonre, a hasamra majd rám.

-Ők pedig a testvéreink.- lépett mellénk Jaz látva az értetlenkedést.- És igen Soph terhes. Mason gyerekeivel, szóval nagynéni és nagybácsi lesztek!

Még mindig mindenki le volt fagyva, majd Stac felsikított és a nyakamba vetetette magát.

-Ez remek hír! Gratulálok!- ölelte meg az öccsét is.

-Köszönjük.- mosolygott Mason.

-Szóval igen. Staceyvel 3 és fél éve nem találkoztam, így most találkozhatok először az unokahúgommal is.- kapta fel a Debbie mellett kislányt.- Így nem sűrűn beszéltem róluk. Lew pedig Indiában él a feleségével, így ő is ritkán tér haza.

-A közösségi médiát pedig inkább az emlékek megőrzésére használjuk, így ezért kerülhette el a figyelmünket.- mosolygott Stacey.

-Hát. Örülök, hogy megismerhettelek titeket.- mosolyogtam rájuk.

-Mi is. Pláne egy ilyen meglepetéssel.- mutatott a pocakomra a nő.

-Kettővel!- emelte ki Debbie, hogy ikreket várok.

-Hogy mi?- nyíltak tágra a szemeik.

-Mount!- kiáltotta valaki, mire mindenki oda kapta a fejét.- Mason. Gyere.

Mindannyian elnevettük magunkat és mosolyogva indultunk el a helyünk felé, hogy már a bemelegítés előtt ott ülhessünk, és akkor hajra Anglia!