-Annyira jó újra látni titeket.- ölelt meg Jaz.

-Én is kifejezetten élvezem, ha van kivel beszélgetni meccs közben.- nevettem el magam. Sokkal jobban éreztem magam, hogy már valóban Mason barátnőjeként találkoztunk újra és nem kellett hazudnunk. Mégha erről nekik fogalmuk sem volt.- Jöhettek többször is.

-Vagy mondjuk eljöhetnél ezúttal te.- lökött kicsit oldalba, jelezve, hogy múltkor kihagytam az utat.

-Ezt támogatom.- bólintottam.

-Gyerünk!- sietetett minket Sam, Jaz férje.- Nemsokára vonulnak be a csapatok.

-Már ennyi az idő?- pillantottam a kezemen lévő karórára.

-Igen.- bólintott Tony is, majd folytattuk az utunkat a helyünkre. Közel ültünk a pályához, az egyik oldalamon a Mount, a másikon a Benham házaspár. Summer ezúttal Mason lakásában maradt egy bébiszitterrel.

-Jól van, ezt még be lehet hozni.- legyintett Debbie az első gólnál.

-Nem, hogy tisztelné a csapatát!- mérgelődött Jaz a második német gólnál, amit Kai lőtt. Tisztában volt vele, hogy a fiúnak is a hazája az első. Itt nem volt Chelsea, vagy angolok. Itt ő német volt. Ezt pedig Jaz is tudta, csak a tipikus szitkozódó szurkoló volt.

-Igen!- pattant fel mindneki Shaw első góljánál.

-Közel a győzelem!- ujjongott Tony. A többiekhez képest nehezebben pattantam fel, de ez nekik egyáltalán nem tűnt fel, annyira belemerültek a meccsbe.

És ez után jött el a pillanat amire Mason célzott. Megcsúszott a füvön miközben a kapuba lőtte a labdát, majd felpattant és innentől minden lelassult. Elindult az egyik kamera felé, miközben lekapta a mezét és az alá öltözeten álló feliratra mutatva a kamera elé futott. "Apa leszek!"
Hatalmas őrjöngés tört ki, amikor a kivetítőn is megjelent a kép, mellettem pedig csend.

-Úristen!- kiáltott fel Debbie, majd Jazel egyszerre a nyakamba borultak, amire én azonnal zokogni kezdtem. De ezt az sem csitította, hogy ők is velem sírtak. A kamera hamar megtalált minket, habár tudtam, minden focista hozzátartozójával tisztában vannak hol ül. És most mindenki minket figyelt.
Mason megjelent előttünk és odalépett, hogy egy puszit adhasson. A csapattársai, és a barátai akik még nem tudták boldogan ugrottak a nyakába, Kai pedig teli szájjal mosolygott és élvezte, hogy ő már tudta a dolgot.

-Már akkor terhes voltál, mikor mondtam?- ültünk vissza mindannyian.

-Nem.- töröltem meg a szememet.- Nagyjából egy hónapra rá.

-Szuper ötlet volt így bejelenteni.- nevetett Tony.

-Meglepő is.- nevettem el magam.

-Te sem tudtad?- kérdezték nevetve, miközben én a fejemet ráztam.

-Azt mondta ő tudja hogy fogja.- mosolyodtam el.- De tudnotok kell, hogy nem terveztük. Nem bánom ugyan, hogy így történt.

-Egy baba sosem véletlen.- mosolygott rám Debbie kedvesen. És igaza volt. A kicsik akkor jelentek meg, amikor a mi fogadásunk lejárt volna.

-Egy baba nem is.- nevettem fel hangosan.- Na de kettő!

-Mi?- sikította el magát Jaz és Debbievel újra a nyakamba borultak.

A meccs végéig a könnyeimet törölgettem, úgy éreztem bennem most tudatosult igazán, hogy babát várok és anya leszek. Most, hogy már mindenki tudta a dolgot úgy is kezeltek.

-Gratulálok!- sietett hozzám Rebecca és óvatosan átölelt.

-Köszönöm!- öleltem át én is.

-Oh igen! Már érződik.- nevetett.

-Nos igen. Ez is egy árulkodó jel volt.- mosolyogtam rá és eszembe jutott, a zakóimat sem tudom begombolni már.

-Mason!- hallottam meg Debbie hangját, aki azonnal a fia nyakába ugrott.

-Remélem mindenki boldog.- ölelte át a családját mosolyogva. Bár a meccs vége 3-3 lett, azt hiszem az ő boldogságát semmi nem tudta eltörölni.

-Úgy gondolom ez nem kérdés.- bújtam hozzá nevetve.

-Na induljunk. Pihenned kell.- mosolygott rám.- Otthon találkozunk.

Jaz és Sam most is a vendégszobát vették birtokba, azonban ezúttal nem kellett sietősen el pakolnunk, mivel már tényleg Masonnel éltem együtt.

-Gondolkoztál már azon hogy lesz a szobájuk?- bukott elő belőlem a kérdés.

-Azt gondoltam átalakíthatnánk a kondi termet két szobává, a vendégszobát pedig kondi teremmé.- mosolygott rám.

-Eltűnik a kis világom?- könnyeztem meg ismét.

-Ha akarod kialakíthatunk neked is valamit.- mosolygott rám.

-Úgy érzem te már sokkal jobban felfogtad a dolgot mint én.- töröltem le egy könnycseppet.- Félek Mase.

-Nem kell.- fogta meg a kezemet.- Én melletted leszek. És mindenben segíteni fogok.

-Köszönöm.

-Soph. Szeretlek ugye tudod?- mosolygott rám.

-Ühüm.- bólogattam és zokogni kezdtem.

-Kicsim?- ráncolta a homlokát az utat figyelve.- Mi a baj?

-Terhes vagyok!- válaszoltam bőgve.- A terhes nők mindig sírnak nem?

Bár a mondat végén már mind a ketten nevettünk én mégis zokogtam.

-Mitől félsz ennyire?

-Nem tudom.- fújtam ki az orrom.- Januárban még éppen azt terveztem, hogy mi legyen a jövő évi programom. Milyen divatbemutatókon vegyek részt és melyekre készítsek kollekciót. A fejemben sem volt, hogy teherbe esek.

-Hidd el én sem egészen így terveztem.- bólintott.- De egyáltalán nem bánom, hogy így alakultak a dolgok. 

-Chloe ki lesz borulva igaz?- sóhajtottam fel kicsivel később.

-Miért lenne?

-Gondolj bele. Szerelmes vagy valakibe, évekig együtt vagytok, tervezitek a közös életeteket, majd úgy döntötök legyen vége. Aztán jön valaki akivel minden álmotok egy szempillantás alatt megvalósul. De már nem ugyanazzal.- adtam meg a választ, ami már a kezdetektől a fejemben volt.

Mason elgondolkozott rajta és egy pár percig meg sem szólalt.

-Igen. Valószínűleg Chloe ki lesz borulva. De ez ellen nem tud tenni semmit.- bólintott és én is.- Inkább magadra figyelj és a babákra. Ne másokra.

-Azt hiszem még csak ma fogtam fel, hogy babát várok.- hunytam le a szemeimet.

-Pedig lassan ideje. És pihenned is kell.- kanyarodott a garázshoz.

-Igen. Az orvos is pihenésre ítélt.- bólintott.

-Remélem ezúttal meg is fogadod.- nevetett miközben körbe nézett az autók között.

-Mit keresel?- csaptam be a kocsi ajtaját én is. Bár sokszor a sportkocsiját használtuk, mostanában a terepjárók és magasabb kocsikat használtuk, hiszen ebben sokkal könnyebben mozogtam.

-Semmit.- rázta a fejét.- Csak néztem, hogy afelől nem kell aggódnunk, hogy lesz e olyan kocsi amibe belefér két baba ülés.

-Viccelsz?- nevettem el magamat.- 5 kocsid van, amiből kettőben egy fél focicsapat elférne.

-A tiéd? Elég nagy?- mutatott a Teslára.

-Mason. Ez egy Model X. Azt hiszem ennél jobb nem is lehetne egy anyukának.- nevettem fel.- Ha akarom egy gombnyomással magamhoz hívom. Az autópályán önvezető és ha nagyobbak lesznek még egy képernyő is van benne amin mesét tudnak nézni. Határozottan tökéletes.

lolaoffical: im going to be an aunt🤩 congrats @masonmount & @sophiashaw