Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

19.

-Nem jöttek még meg az eredmények?- pakolászta a cuccait Mason a hálószobában, miközben én éppen terveztem mit húzzak fel aznapra.

-Nem.- zajlott le köztünk tegnap a beszélgetés.

Ami azt illeti már pár napja megérkeztek, de nem voltam biztos benne, hogy igaz, így a saját, bevált orvosaimhoz is ellátogattam. Így kihagytam a Chelsea meccsét a Leeds ellen, rendesen ki is kaptak, így tudtam, nem ez lesz a legkönnyebb beszélgetésem Masonnel.

A hosszabb utat választva, a garázsból megkerültem a házat és a konyha felől nyitottam be, ahol viszont szembe találtam magam 4 kissé már ittas focistával.

-Hát ti?- ráncoltam a homlokom.

-De jó, hogy itt vagy.- lépett hozzám Kai azonnal.- Mason a nappaliban van. Chloeval.

Dühösen megforgattam a szemem, majd intettem nekik, hogy maradjanak itt és kisiettem a nappaliba.

-Soph!- pattant fel Mason azonnal.

-Beszélnünk kell!- léptem elé minden köszönés nélkül.

-Ne haragudj, de éppen beszélgetünk.- szólalt meg Chloe.

-Nem haragszom.- mosolyogtam rá, majd visszafordultam Mason felé.- Most!

-Oké. Kikísérem Chloet.- intett a lánynak a felével, hiszen látta az arcomon, hogy ez a helyzet nem tűr halasztást.

-De még nem beszéltük meg mi legyen.- pattant fel a lány. Annyira szép volt, és annyira értelmes. És annyira szerette Masont, hogy nem akart lemondani róla. Ezzel viszont csak az az egy gond volt, hogy nem ő volt az egyetlen aki nagyon szerette, hanem én is. És jelen álláspont szerint én voltam a barátnője.

-De igen. Te velem akarsz lenni én meg vele.- mutatott rám és most nem tudtam eldönteni, hogy ez kamu vagy igaz, így elindultam az emeletre és onnan figyeltem ahogy Mason kiengedi a volt barátnőjét, majd jelzi a barátainak, hogy nyugodtan menjenek vissza a nappaliba.
A szobájában vártam mikor idegesen berontott.

-Mit keresett itt?- pillantottam rá amint beléptem.

-Még mindig ugyanaz a téma ami pár hónapja.- legyintett.- De megmondtam neki, hogy felejtsen el.

Bólintottam.

-Miről akartál beszélni?- nyelt nagyot.

-Rólunk.- mutattam kettőnkre.

-Rólunk?- ráncolta a homlokát.

-Igen. Van egy két dolog ami miatt a helyzet változhat.- sóhajtottam nagyot.

-Van valakid?- sokkolódott le, mire csak felhorkantottam és leültem az ágyra.

-Kettő is.- bólintottam megforgatva a szemem.

-Mivan?- tárta szét a karjait.- Itt gürizek 6 hónapja, hogy végre belém szeress, te meg csak úgy random közlöd, hogy amúgy neked van valakid. Ráadásul nem is egy ember!

-Mase.- próbáltam szóhoz jutni, de ő csak mondta a magáét.

-Az első beszólásomtól kezdve odáig vagyok érted, én meg azt hittem, hogy már te is! Erre két perc alatt mindent tönkreteszel. Szeretlek! Szeretlek, ha ezt akarod hallani azért, hogy velem maradj!- fejezte be.

-Mind a ketten 13 hetesek.- álltam fel és elé léptem.- Terhes vagyok Mase. Ez volt a vizsgálat eredménye.

-Hogy mi?- sokkolódott le.

-Nem volt vírus, vagy romlott kaja és nem is a kevesebb mozgástól nem tudom begombolni a blézereimet.Na és a szagok se véletlen zavartak.- mosolyogtam rá.- És csak, hogy tudd, legalább ezerszer összetörted a szívemet, mert én is szeretlek.

-De hogy történhetett? Azt hittem szedsz gyógyszert.- ülte le az ágyra én pedig mellé.

-Így is volt. De emlékszel arra az estére amikor összevesztünk és azzal a mondattal fejezted be, hogy "szóval gyereket akarsz?"- vettem mély levegőt, ő pedig bólintott.- Nos talán elfelejtettem bevenni a gyógyszert, így csináltunk. Kettőt is!

-Úristen.- mosolyodott el végre, mint akinek leesett mi is történik. Nem egészen tudtam eldönteni örül- e a dolognak vagy nem.- Gyerekeink lesznek!

-Igen.- nevettem el magam halkan.

-Ezért akartál beszélni rólunk. Mert azt hitted én még mindig színjátékot játszok.- karolta át a derekamat és közelebb csúszott.

-Igen. De soha senkitől nem kaptam még szebb és hangosabb szerelmi vallomást sem.- nevettem el magam.- Örülsz nekik?

-Hogyne örülnék!- pattant fel.- Amikor anyu azt mondta tőled akar unokákat azért érintett olyan rosszul a hír, mert én is így gondoltam, de nem mertem neked megmondani. Nem tudtam mit érzel irántam.

-Szeretlek Mason.- mosolyogtam rá újra.- Sokkal régebb óta, mint ahogy magamnak is beismertem.

-Nos. Én nagyjából az a pillanat óta, mióta megkérdeztem kell- e modell.- mosolyodik el büszkén.- Mit mondunk az embereknek?

-Elsősorban az igazságot. Hogy véletlen. Nem szeretem a hazug embereket és az emberek is jobb néven veszik ha őszinték vagyunk és úgy maradunk együtt.- sóhajtottam nagyot, hiszen tudtam ebből is nagy hír lesz.- De ne most tudják még meg. Még csak 13 hetesek. Az orvos szerint a 16. héten már látványos lesz a pocakom, a 20.-on pedig egész egyszerűen eltakarhatatlan.

-Szóval szeptember végén elmondhatom?- mosolyodott el.

-Akkor már igen.- bólintottam.

-Már most tudom, hogy fogjuk bejelenteni. De neked is meglepetés lesz.- tapsolt.

-Nos én nem bánom, csak minél később.- mosolyogtam rá.

-Holnap átpakoljuk a cuccaidat jó?- pillantott le rám.

-Rendben.- bólintottam, hiszen ezzel a mondattal hivatalosan is kezdetét vette a közös életünk.

-És remélem ma este már irt alszol.- mutatott az ágyra.

-Egye fene.- nevettem fel, majd felálltam és megcsókoltam.- Nem is tudod mióta várom ezt.

-Látod. Mondtam, hogy nem törjük össze anyukám szívet.- karolta át a derekamat.

-És honnan voltál benne olyan biztos, hogy veled is maradok?- pillantottam fel rá.

-Abból ahogy viselkedtünk egymással. A kamu kapcsolatokban nem csókolóznak otthon, csak ha emberek látják őket. És nem beszélnek sülve- főve. Mi viszont egy percig nem szakadtunk el egymástól.- nyomott egy puszit a homlokomra.

-Mégsem mindig volt fekete- fehér mit is akarsz.- húztam félmosolyra a számat.

-De én mondtam, hogy nem foglak elengedni, csak te nem vetted komolyan.- nevetett fel.- A srácoknak elmondhatom?

-Csak kérd meg őket, hogy senki más ne tudjon róla.- bólintottam.

-Rendben.- puszilt meg mégegyszer és elindult a földszint felé. Megálltam a lépcső tetején ahonnan ráláttam a fiúkra.

-Mi van haver?- pillantottak aggódva Masonre, aki csak elmosolyodott és felnézett rám. Az összes fiú követte a tekintetét.

-Apa leszek!- ordította el magát, mire az egész házat üvöltés töltötte be. Én pedig mosolyogtam, mint a tejbetök. Mason Declan nyakában volt és azt hiszem ez egy olyan pillanat volt kettőjüknek amit senki más nem érthet. Együtt nőttek fel, most meg pár hónap eltéréssel egyszerre válnak apává.

masonmount: my number 1🫶🏽

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro