19.
-Nem jöttek még meg az eredmények?- pakolászta a cuccait Mason a hálószobában, miközben én éppen terveztem mit húzzak fel aznapra.
-Nem.- zajlott le köztünk tegnap a beszélgetés.
Ami azt illeti már pár napja megérkeztek, de nem voltam biztos benne, hogy igaz, így a saját, bevált orvosaimhoz is ellátogattam. Így kihagytam a Chelsea meccsét a Leeds ellen, rendesen ki is kaptak, így tudtam, nem ez lesz a legkönnyebb beszélgetésem Masonnel.
A hosszabb utat választva, a garázsból megkerültem a házat és a konyha felől nyitottam be, ahol viszont szembe találtam magam 4 kissé már ittas focistával.
-Hát ti?- ráncoltam a homlokom.
-De jó, hogy itt vagy.- lépett hozzám Kai azonnal.- Mason a nappaliban van. Chloeval.
Dühösen megforgattam a szemem, majd intettem nekik, hogy maradjanak itt és kisiettem a nappaliba.
-Soph!- pattant fel Mason azonnal.
-Beszélnünk kell!- léptem elé minden köszönés nélkül.
-Ne haragudj, de éppen beszélgetünk.- szólalt meg Chloe.
-Nem haragszom.- mosolyogtam rá, majd visszafordultam Mason felé.- Most!
-Oké. Kikísérem Chloet.- intett a lánynak a felével, hiszen látta az arcomon, hogy ez a helyzet nem tűr halasztást.
-De még nem beszéltük meg mi legyen.- pattant fel a lány. Annyira szép volt, és annyira értelmes. És annyira szerette Masont, hogy nem akart lemondani róla. Ezzel viszont csak az az egy gond volt, hogy nem ő volt az egyetlen aki nagyon szerette, hanem én is. És jelen álláspont szerint én voltam a barátnője.
-De igen. Te velem akarsz lenni én meg vele.- mutatott rám és most nem tudtam eldönteni, hogy ez kamu vagy igaz, így elindultam az emeletre és onnan figyeltem ahogy Mason kiengedi a volt barátnőjét, majd jelzi a barátainak, hogy nyugodtan menjenek vissza a nappaliba.
A szobájában vártam mikor idegesen berontott.
-Mit keresett itt?- pillantottam rá amint beléptem.
-Még mindig ugyanaz a téma ami pár hónapja.- legyintett.- De megmondtam neki, hogy felejtsen el.
Bólintottam.
-Miről akartál beszélni?- nyelt nagyot.
-Rólunk.- mutattam kettőnkre.
-Rólunk?- ráncolta a homlokát.
-Igen. Van egy két dolog ami miatt a helyzet változhat.- sóhajtottam nagyot.
-Van valakid?- sokkolódott le, mire csak felhorkantottam és leültem az ágyra.
-Kettő is.- bólintottam megforgatva a szemem.
-Mivan?- tárta szét a karjait.- Itt gürizek 6 hónapja, hogy végre belém szeress, te meg csak úgy random közlöd, hogy amúgy neked van valakid. Ráadásul nem is egy ember!
-Mase.- próbáltam szóhoz jutni, de ő csak mondta a magáét.
-Az első beszólásomtól kezdve odáig vagyok érted, én meg azt hittem, hogy már te is! Erre két perc alatt mindent tönkreteszel. Szeretlek! Szeretlek, ha ezt akarod hallani azért, hogy velem maradj!- fejezte be.
-Mind a ketten 13 hetesek.- álltam fel és elé léptem.- Terhes vagyok Mase. Ez volt a vizsgálat eredménye.
-Hogy mi?- sokkolódott le.
-Nem volt vírus, vagy romlott kaja és nem is a kevesebb mozgástól nem tudom begombolni a blézereimet.Na és a szagok se véletlen zavartak.- mosolyogtam rá.- És csak, hogy tudd, legalább ezerszer összetörted a szívemet, mert én is szeretlek.
-De hogy történhetett? Azt hittem szedsz gyógyszert.- ülte le az ágyra én pedig mellé.
-Így is volt. De emlékszel arra az estére amikor összevesztünk és azzal a mondattal fejezted be, hogy "szóval gyereket akarsz?"- vettem mély levegőt, ő pedig bólintott.- Nos talán elfelejtettem bevenni a gyógyszert, így csináltunk. Kettőt is!
-Úristen.- mosolyodott el végre, mint akinek leesett mi is történik. Nem egészen tudtam eldönteni örül- e a dolognak vagy nem.- Gyerekeink lesznek!
-Igen.- nevettem el magam halkan.
-Ezért akartál beszélni rólunk. Mert azt hitted én még mindig színjátékot játszok.- karolta át a derekamat és közelebb csúszott.
-Igen. De soha senkitől nem kaptam még szebb és hangosabb szerelmi vallomást sem.- nevettem el magam.- Örülsz nekik?
-Hogyne örülnék!- pattant fel.- Amikor anyu azt mondta tőled akar unokákat azért érintett olyan rosszul a hír, mert én is így gondoltam, de nem mertem neked megmondani. Nem tudtam mit érzel irántam.
-Szeretlek Mason.- mosolyogtam rá újra.- Sokkal régebb óta, mint ahogy magamnak is beismertem.
-Nos. Én nagyjából az a pillanat óta, mióta megkérdeztem kell- e modell.- mosolyodik el büszkén.- Mit mondunk az embereknek?
-Elsősorban az igazságot. Hogy véletlen. Nem szeretem a hazug embereket és az emberek is jobb néven veszik ha őszinték vagyunk és úgy maradunk együtt.- sóhajtottam nagyot, hiszen tudtam ebből is nagy hír lesz.- De ne most tudják még meg. Még csak 13 hetesek. Az orvos szerint a 16. héten már látványos lesz a pocakom, a 20.-on pedig egész egyszerűen eltakarhatatlan.
-Szóval szeptember végén elmondhatom?- mosolyodott el.
-Akkor már igen.- bólintottam.
-Már most tudom, hogy fogjuk bejelenteni. De neked is meglepetés lesz.- tapsolt.
-Nos én nem bánom, csak minél később.- mosolyogtam rá.
-Holnap átpakoljuk a cuccaidat jó?- pillantott le rám.
-Rendben.- bólintottam, hiszen ezzel a mondattal hivatalosan is kezdetét vette a közös életünk.
-És remélem ma este már irt alszol.- mutatott az ágyra.
-Egye fene.- nevettem fel, majd felálltam és megcsókoltam.- Nem is tudod mióta várom ezt.
-Látod. Mondtam, hogy nem törjük össze anyukám szívet.- karolta át a derekamat.
-És honnan voltál benne olyan biztos, hogy veled is maradok?- pillantottam fel rá.
-Abból ahogy viselkedtünk egymással. A kamu kapcsolatokban nem csókolóznak otthon, csak ha emberek látják őket. És nem beszélnek sülve- főve. Mi viszont egy percig nem szakadtunk el egymástól.- nyomott egy puszit a homlokomra.
-Mégsem mindig volt fekete- fehér mit is akarsz.- húztam félmosolyra a számat.
-De én mondtam, hogy nem foglak elengedni, csak te nem vetted komolyan.- nevetett fel.- A srácoknak elmondhatom?
-Csak kérd meg őket, hogy senki más ne tudjon róla.- bólintottam.
-Rendben.- puszilt meg mégegyszer és elindult a földszint felé. Megálltam a lépcső tetején ahonnan ráláttam a fiúkra.
-Mi van haver?- pillantottak aggódva Masonre, aki csak elmosolyodott és felnézett rám. Az összes fiú követte a tekintetét.
-Apa leszek!- ordította el magát, mire az egész házat üvöltés töltötte be. Én pedig mosolyogtam, mint a tejbetök. Mason Declan nyakában volt és azt hiszem ez egy olyan pillanat volt kettőjüknek amit senki más nem érthet. Együtt nőttek fel, most meg pár hónap eltéréssel egyszerre válnak apává.
masonmount: my number 1🫶🏽
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro