-Nem tudom begombolni a blézert!- léptem ki idegesen a gardróbból, miközben Mason az ágyon fekve nézett egy focimeccset.- Annyit híztam.

-Dehogy híztál.- nevette el magát, miközben figyelte, hogy próbálom begombolni a blézert, de nem érte körbe a hasamat.

-Eddig be tudtam gombolni.- vettem le és idegesen visszaraktam a szekrénybe.- Ki volt az a lány Kaial?

-Sophia.- válaszolta.

-Igen?- néztem fel és meglepődve pillantottam rá, hiszen sosem használja így a nevem. Elnevette magát és újra rám nézett.

-Az exe. Sophia. Mondtam is neki mikor rád ment, hogy ezek szerint az esete a Sophia név.- röhögött.

-Nem volt köztünk semmi, egyszer mentem vele focimeccsre.- ráztam a fejem.

-Tudom. Beszélnem is kellett vele a díjátadó után.- ült fel.

-Mi történt akkor? Hetekig nem szólt hozzád.- ültem le az ágy szélére.

-Elmondta, hogy hiányzik neki Sophia és téged kedvel én meg megmondtam neki, hogy ne azért jöjjön össze veled mert kell valaki. Aztán megkérdezte miért veled mentem a díjátadóra.- nézett rám.

-És mit mondtál?- ültem törökülésben amennyire bírtam.

-Hogy egy nap te leszel a feleségem.- nevetett fel.

-Na tényleg. A repülőtéren egy ilyen autó várt.- nevettem el magam és úgy éreztem darabokra törik a szívem. Már csak egy hét és véget ér az egyességünk.

-Nem tudom ki intézte.- rázta a fejét, majd elnevette magát.

-És ő ezt így simán bevette?

-Azt mondta megkeresi az exét, hogy béküljenek ki. Titokban találkozgattak, hogy a média ne szerezzen róla tudomást.- bólintott.

-Legalább boldog.- bólintottam kissé keserűen, majd a gardróbban megcsörrent a telefonom.

-Anyu.- vettem fel meglepődve a telefont.

-Kislányom.- szólt bele én pedig azonnal tudtam, hogy valamit akar. Kisétáltam Mason mellé aki érdeklődve felült én pedig kihangosítottam a telefont.- Apáddal tegnap voltunk egy vacsorán. Megismertünk egy aranyos férfit. Imádnád, ő is diplomata. Annyira illene hoznád.

-Anyu.- szóltam bele a telefonba miközben Masonre pillantottam aki fészkelődni kezdett.

-35 éves, szóval csak 12 évvel idősebb tőled.- folytatta.

-Van valakim.- szólaltam meg és Mason is abbahagyta a mocorgást.

-Oh. Nem is tudtam. Mióta?- lett azonnal kevésbé izgatott.- És ki?

-Már fél éve. A neve Mason Mount és focista.- mosolyogtam a fiúra, aki megfogta a kezemet.

-Ez esetben szeretnénk megismerni.- szólalt meg a háttérben édesapám is. Elöntött a pánik. Egyedül Christiant ismerték, azóta senkit sem mutattam be nekik.

-Nos. Ha véletlen erre jártok.- pillantottam Masonre aki bólogatott.- Masonnek most rengeteg meccse lesz, szóval csak Anglia jöhet szóba.

-Két hét múlva Londonba utazunk.- válaszolta, majd meg is beszélte magával, hogy akkor találkozunk és rám nyomta a telefont.

-Nos. Mason Mount. Készen állsz még két hétig a pasimat játszani?- fordultam felé.

-Ezer örömmel.- bólintott, majd csengettek.- 5 perc múlva gyere le.

-Miért?

-Kérlek?- ugrott fel és kiviharzott a szobából. Lentről mozgolódást hallottam, majd mikor fél óra is eltelt úgy döntöttem lemegyek. Lentről nevetést hallottam, majd megéreztem egy kis szellőt. A nappali ajtajai és ablakai tárva nyitva voltak, amíg a fiúk kezében sörös üvegek. Mindannyian a nappali közepén álltak.

-Sziasztok!- mosolyogtam rájuk, mire mindannyian felém fordultak.

-Sophie!- úgy gondolom a fiúk Masonnel ellentétben már nem az első sörüknél tartottak.

-Itt meg mi folyik?- húztam össze magamon a garbót. Ami még rám jött.

-Meglepetés!- kiáltotta el magát Mason, majd ekkor álltak arrébb és láttam meg a sarokban hagyott hófehér zongorát.

-Hát ez meg?- pillantottam rá.

-Sarah említette, hogy régen mennyire szerettél zongorázni.- mosolygott a hangszer mellett állva.

-Jó lenne ha inkább nem állnál szóba a húgommal.- sétáltam mellé, mire csak a mögötte álló Rice-re nézett.- És te sem.

Mindannyian csak nevetni kezdtek, én pedig helyet foglaltam a zongora széken.

-De köszönöm!- Mason mellém lépett és egy csókot akart nyomni a számra de gyorsan leállítottam.- Eszed ágába se jusson megcsókolni ha már ittál. Ki fogom dobni a taccsot.

Ismét felnevettek, és én is elmosolyodtam, majd lenyomtam az egyik billentyűt, aztán a következőt, ők pedig elcsendesültek.

-Ooh na na, what's my name.- kezdtem bele Rihanna egy már 10 éves számába. Az elsők között volt amit megtanultam. Mason közben leült a zongora melletti egyszemélyes fotelbe és csodálkozva nézett rám, miközben mosolyogva hallgatta a szöveget. Neki énekeltem.

-Baby you got me, ain't nowhere that I'd be.- (Bébi a tiéd vagyok, nem akarok máshol lenni)- pillantottam Masonre és neki énekeltem tovább.- Then with your arms around me (Csak a karjaidban)
Back and forth you rock me (Oda- vissza imádlak)

-Hey boy, I really wanna be with you (Hé fiú, én tényleg veled akarok lenni)
Cause you just my type. (Mert te vagy az esetem. )-ütöttem le az utolsó billentyűket is.

-Te így tudsz énekelni?- ültek mindannyian tágra nyílt szemekkel.

-A zuhanyrózsa mesélni tudna róla.- nevetett fel Mason én pedig kissé zavarba jöttem, mert sosem tudtam, hogy kihallatszik a fürdőszobából.

-Egy ideig énekesnő szerettem volna lenni.- néztem rájuk.

-És aztán?- szólalt meg Kai.

-A húgom jobbnak tartotta magát tőlem. Mindig is. A szüleink nem szántak minket ugyanarra a pályára, így nem engedték, hogy belekezdjek az énekesi karrierembe.- sóhajtottam nagyot.

-Biztosíthatunk róla, hogy a húgodnak semmi köze az énekléshez.- szólalt meg Chilly, mire mindannyian nevetni kezdtek és ez engem is megmosolyogtatott. Úgy tűnik valaki mégis ellent tud állni a húgomnak.

-Csoda, hogy nem csavart az ujjai köré.- nevettem el magam, mire mindannyian Rice-re pillantottak.- Jó rólad tudtam.

-Te mindent elmondasz neki?- mutatott rám Rice felháborodva, de mosolygott.

-A barátnőm. Mégis mit vártál?- válaszolta Mason nevetve.

-Szerintem nyissunk ki még egy sört.- pattant fel Trevoh.

-Én majd később.- tartotta fel a kezét Mason, mire mindannyian furán néztek rá.- Ne nézzetek így rám. Hallottátok milyen rosszul van az alkohol szagtól. Vagy kevesebbet iszok, vagy a kanapén alszok.

Felnevettünk, de meglepődtem, hogy senki nem kezdte basztatni Masont. Én pedig tovább mosolyogtam, hiszen tudtam ez valami ellen egy kifogás, hiszen nem, hogy nem egy ágyban, de egy szobában sem alszunk.

-Egyébként.- kortyolt a sörébe Dec.- Lauren és én újra együtt vagyunk. Nincs több szünet.

-Ideje volt, hogy észhez térj.- veregette hátba Mason, aki ismeri Declan barátnőjét nagyjából azóta mióta Dec is.

-Muszáj volt. Nem is tudnám nélküle elképzelni az életem, tulajdonképpen sosem tudtam. Aztán valaki üzente, hogy már pedig nekünk együtt van dolgunk.- mosolyodott el, mire én eltátottam a számat, a srácok viszont csak kiröhögték a nyálas dumáját.

-Úristen!- pattantam fel!- Gratulálok.

-Köszönöm.- ölelt magához szorosan.

-Ti minek örültök?- nevetett Mase kezében egy újabb sörrel.

-Nem igaz, hogy nektek nem esett le ki az a valaki!- csaptam a homlokomra.

-Az anyád?- pillantott Trevoh a fiúra.

-Emberek!- ráztam a fejem.- Dec apa lesz!

És ettől a pillanattól mind a ketten őrült őrjöngésbe kezdtek.

masonmount: congrats bro❤️