A reggelemet ismét egy hányással indítottam, ami azon nyomban el is múlt, hogy ettem egy kicsit. De
Nem lepődtem meg a rosszullétemen, hiszen előtte este tengeri herkentyűket vacsoráztunk, amikről meg köztudott, hogy időnként rosszul lesz tőle az ember.

-Imádok itt lenni.- dőlt hátra a tengerparton fekve Lola.

-Kitűnő ötlet volt szerintem is.- süttettem a hátamat, és úgy éreztem ott helyben eltudnék aludni.

-A jövő hónapban Amerikába kell költöznöm egy kis időre.- sóhajtott fel egyszer csak.

-Megint egy új film?- könyököltem fel, hogy ránézhessek.

-Most 8 hónap.- bólintott.

-Atya ég.- ráztam meg a fejem.- George mit szólt?

-Nem volt túl boldog.- válaszolta, hiszen a kapcsolatuk mindig nehezen vészelte túl ezeket a hosszú távolléteket.- De tisztában van vele, hogy ez a munkámmal jár.

-Majd úgyis meglátogat.- mosolyogtam rá bíztatóan.- És legalább nekem is lesz okom Amerikába utazni.

-Legyél annyi időt Masonnel amennyit csak tudsz.- mosolygott rám, én pedig belegondoltam mi is lehet vele most. Annak ellenére, hogy a kapcsolatunk kamu volt, folyamatosan beszéltünk, ha nem hívásban akkor üzenetekben, de tudtuk mit csinál a másik.

-Próbálok.- mosolyogtam a barátnőmre. Közben eszembe jutott, hogy Mase is mindig azt mondta Chloéval ez lett a kapcsolatuk veszte.- Nem bánod ha kicsit lepihenek? Még mindig kicsit émelygek.

-Menj csak nyugodtan. Egy kicsit még én is napozok aztán bemegyek. Itt úgyis kezdődik a szieszta.- mosolygott rám.

Összeszedtem a cuccaimat és visszatértem a szobámba, ahol azonnal meg is csörrent a telefonom.

-Szép napot.- dőltem az ágyba, a kamerát magam felé tartva.

-Itt már este van.- nevette el magát.- Milyen a mai napotok?

-Nem a legjobb. Egy hányással indítottam.- sóhajtottam nagyot.

-Valami rosszat ettél?- mosolyodott el.

-Mindent amit el tudsz képzelni.- nevettem el magam.- Szóval csak pihentünk. Nektek milyen napotok volt?

-Lementünk Venice Beachre.- sóhajtott nagyot.- Találkoztam egy lánnyal.

Úgy éreztem a hányinger ugyanúgy kap el, ahogy reggel. Nem tudtam hirtelen mit is válaszoljak neki erre. Nem örültem ennek a mondatnak, de mivel a kapcsolatunk nem is volt igazi, nem mondhattam, hogy ne beszéljen másokkal.

-A húgodat Sarah Shawnak hívják?- szólalt meg én pedig bólintottam, mert úgy éreztem ha megszólalnék neki állnék bőgni.- Odajött hozzánk, bemutatkozott.

-Ki gondolta volna.- sütöttem le a szemem és rájöttem, hogy a lány alatt a húgomat értette.- A húgod szét van műtve ugye tudod?

-Igen. Mindegyik műtét valamelyik születésnapi ajándéka.

-Azt se értem miért gondolod, hogy okosabb. Mint egy hülye liba. Már bocsánat.- ez a mondata mosolyt csalt az arcomra.

-Rád ment igaz? Tudta, hogy velem vagy.- érdeklődtem. Annak ellenére, hogy sosem voltunk jóban, ismertem mint a rossz pénzt. Elvégre tartsd közel a barátaidat és még közelebb az ellenségeidet. Legalábbis a mondás szerint.

-Ne is gondold mennyire.- rázta a fejét.- Mikor figyelmeztettem, hogy a barátnőm vagy, egyszerűen felnevetett és közölte, hogy már más is mondta ezt és az is az övé lett. Szóval elküldtem.

- Te! Csak úgy simán? A húgomat elküldeni lehetetlen. Nem! Kizárt!- ráztam a fejemet nevetve.

-Ne aggódj Rice majd kezelésbe veszi.- nevetett fel.

-Jaj ne! Nem akarom őt a meccseken is látni.- ráztam a fejemet és kínomban nevettem.

-Nem hiszem, hogy bármi komolyabb is lenne. Még mindig Laurent szereti. Csak egy jó dugás kell a srácnak nem kapcsolat.- legyintett.- Viszont láttam a képeidet.

-Instagramon?

-Aha. Szívesebben lennék melletted.- mosolyodott el a kamerában.

-Miért?- húztam félmosolyra a szám.

-Mindenki előtt bikiniben mászkálsz, még a végén valaki lecsap a kezemről.- mosolygott ő is a vonal túlsó végén.

-Na nem gondolnám, hogy ti nem vagytok feltűnőek a Venice Beachen végig vonulva.- forgattam meg a szemem.

-Ne forgasd a szemed!- nevette el magát.

-Ne aggódj. Három nap és láthatod élőben is.

-Alig várom!

A rosszulléteim a további napokban fokozódtak, így kihagytam az utat a kamu sógornőmékhez, Mason pedig minden áron haza akart utazni hozzám, de ezt nem engedtem neki, így viszont már lassan két hete nem láttam.
Pont ezért döntöttem úgy, hogy Las Vegasban meglepem. Megkértem Kai-t, hogy jöjjön ki értem a reptérre és úgy menjünk az Allegiant Stadionba.

-Lehetek őszinte?- szólalt meg Kai, mikor már a stadion közelében jártunk.

-Nem szeretek semmit annál jobban.- mosolyogtam rá, hogy értse, valóban szeretem ha az emberek őszinték.

-Nem gondoltam, hogy Chloe után lesz még valaki akit Mason ennyire szeret.- mosolygott vissza rám. Nem tudtam erre mit válaszoljak. Elegem volt már, hogy mindenki ezt hajtogatta. Szerettem volna túllépni ezen a témán, így csak egy mosollyal le is zártam.
Kai mellett sétáltam az öltöző felé, ahol ő azonnal besietett, hiszen a kezdőcsapat játékosaként már át kellett volna öltöznie.

-Neked hogy jutnak eszedbe ilyen hülyeségek?- hallottam meg Chilly hangját, keveredve Mason nevetésével, majd az utóbbi megtorpant.

-Soph!- lépett hozzám és azonnal a karjai közé zárt.- Hiányoztál.

-Te is nekem.- szívtam be az illatát. Tudtam, hogy ez most nem színjáték volt. Valóban mind a ketten hiányoltuk a másikat, ha nem is ugyanabban az értelemben.

-Na ezért megérte elkésni.- mosolygott Kai az öltözőajtóban.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá, miközben Mase még mindig nem engedett el.

-Ma nyerni fogunk!- jelentette ki Mason.- És gólt fogok rúgni. Azt pedig neked.

-Annak mindannyian örülnénk.- lépett el Kai mellett Sterling.

-Fix biztos vagyok benne.- bólintott, majd újra magához húzott.

-Úgy is legyen Mount!- jelentettem ki, majd én megkerestem a saját helyemet.

A meccs mindneki izgalmának ellenére jól sikerül, Mason nem volt a kezdő csapatban, de mikor felvitték a pályára, megszerezte a győztes gólt és még a Man of the Match díjat is bezsebelte.

-Mostantól mindenhova jönnöd kell velem.- lépett mellém már átöltözve. Hulla fáradt voltam az utazástól, de annyira boldog volt, hogy neki állt a szurkolókkal képeket csinálni én meg türelmesen vártam.

-Persze.- nevettem el magam. -Ha otthon lesz meccsetek megyek.

-Az már alap.- legyintett és megállt, hogy felém fordulhasson.- Te hozol nekem szerencsét.

-Tudsz te nélkülem is.- néztem a szemébe.

-Nem. Nekem kell, hogy az életem része maradj!

sophiashaw: always and forever @lolaoffical