Mason teljes idegességgel tért vissza a lakásba, miután kikaptak a magyar válogatottól, amire azt mondta sima ügy lesz.
Ezután megígértette velem, hogy az ellenük játszott itthoni meccsen én is ott leszek.

-Ma már nyerni fogunk.- kanyarodott a stadionba tartó parkoló felé.

-Múltkor is megmondtam, hogy ne becsüld alá őket.- sóhajtottam nagyot a fejemet rázva.

-Még a fogadó irodák is minket tartanak esélynek.- válaszolta.

-Mase! Ne légy nagyképű. Nem szeretem.- ráztam a fejemet, mert ilyenkor a legkevesebb kedvem volt vele lenni.

-Majd meglátod.- mosolygott rám és kiszállt a kocsiból.

-Sose becsüld alá az ellenfeled.- siettem utána.- Erre nem tanítottak meg?

-De igen. Csak megvan kik a jó csapatok és ki nem. Az ő véleményük szerint ez a halál csoport.- kulcsolta össze az ujjainkat.

-Mégis legyőztek otthon.- forgattam meg a szemem.

-Ne legyél már negatív. Most mi vagyunk itthon.- állt meg, hogy ezt elmondhassa.

-A meccs után találkozunk.- bólintottam és a már lassan szokásossá vált helyem fele indultam.

Bár Mason nem volt a kezdőcsapatban, tudtam be fogják cserélni majd, ez pedig valahol szintén azt erősítette, hogy nem tartják erősnek a magyar csapatot.
A meccs azonban korán elkezdődött az ellenfél góljával. A második gólnál már én is kezdtem kellően ideges lenni, a harmadiknál pedig már csomóan elindultak haza. A negyedik alkalommal pedig már csak a tenyerembe temettem az arcomat. Már a harmadiknál feladták.

Nagyot sóhajtva tértem vissza az autóhoz, mintha csak pár perce léptem volna el innen. Mason idegesen jelent meg, bedobta a cuccát a csomagtartóba és beültünk a kocsiba. Egy szó nélkül hajtottunk hazafele.

Már ismertem annyira, hogy tudtam, időt kell neki hagynom, hogy kitombolja magát, így egyedül hagytam a nappaliba, hogy beszélhessen a szüleivel és a nővérével.
Megfürödtem és felhúztam egy köntöst, mikor úgy döntöttem mostmár lenyugodott annyira, hogy beszéljünk.

-A nővérem hívott.- pillantott fel rám a lépcsőre, mikor mocorgást hallott.- Meghívott minket magukhoz. Los Angeles után oda utazok és szeretném ha te is jönnél.

-Tudom. Tegnap felhívott.- foglaltam helyet vele szemben.

-A nővérem felhívott?

-Igen. Tudod az ő szemében valóban a barátnőd vagyok és a családtagjaként tekint rám.- mondtam végig kissé gúnyosan.

-Igazad volt ma este.- dőlt előre és a fejét előre hajtva megdörgölte a tarkóját.

-Miben?- húztam fel a szemöldököm, de pontosan tudtam.

-Alábecsültük őket.- rázta a fejét.

-Innen szép felemelkedni.- mosolyogtam rá.- Gondolj arra, hogy ti ott lesztek a VB-n.

Egy apró mosoly megjelent a szája szélén, de a mai napját már semmi nem tudta feldobni.

-Utálok az ilyen meccsek után a családommal találkozni.- szomorodott el.

-Rád legalább odafigyel a családod. Az enyém szerintem még azzal sincs tisztában, hogy "együtt vagyunk".Pedig a húgom már biztos jelentkezett volna.- forgattam meg a szemem és az üvegajtón keresztül a kivilágított udvart kezdtem vizslatni.

-Neked van egy húgod?- akadt fent ezen.- És én eddig miért nem tudtam róla.

-Mert nem beszélünk. Ő volt az okos én a sikeres.- rántottam meg a vállamat.

-Te is okos vagy.- mosolygott rám.

-Ő a Yale-re járt.- válaszoltam.- De mindegy nem is ez a lényeg. Hanem, hogy örülj annak, hogy van családod akiket érdekel mi van veled. Mert ha a húgomon múlna már rég az ágyadban kötött volna ki.

-Sosem feküdnék le a húgoddal.- ráncolta a homlokát.

-Igen ezt már hallottam.- nevettem fel.- A húgom modellkedik, 180 centi magas, szép hosszú lábakkal és szög egyenes platina szőke hajjal és nap barnította bőrrel. Csak úgy bomlanak utána a pasik. Kár, hogy a modellügynökségek már kevésbé.

-Sokkal inkább szeretem a természetes nőket.- pillantott rám, mire elmosolyodtam.

-Ja. Szóval akkor megyünk a nővéredékhez?- tereltem el a témát.

-Mehetünk, de nekem július 15-ére Las vegasban kell lennem.- bólintott.- Meccsem lesz.

-Nos. Nekem a tervezésből áll az egész nyaram, így talán maradok.- dőltem hátra a kanapén.

-Vagy. Velem jössz Las Vegasba.- nézett rám kérdő, mégis kijelentő tekintettel.- Szükségem lesz rád. Az lesz az első meccsünk az új vezetőedzővel. És az új mezeiddel. Amiket mellesleg még nem láttam.

-Majd látni fogod ha itt lesz az ideje.- válaszoltam.

-Már itt van az első darab igaz?- pattant fel és az emelet fele indult.

-Mason!- rohantam utána, de már a szobámban volt és kutakodott.- Gyere velem inkább, mielőtt teljes kupit csinálsz.

A fiú követni kezdett, egészen a gardróbomig.

-Végig itt volt a szobában?- vált izgatottá én pedig kutakodni kezdtem a téli kabátok között és előhúztam az egész szettet.

-Aha. Már vagy egy hónapja.- bólintottam és a kezébe nyomtam.- Akkor mostmár húzd is fel, mert kiváncsi vagyok hogy áll.

Izgatottan bontotta ki, mint a kisgyerek karácsonykor a várva várt ajándékot.

-Megint a 19-es?- mutatta felém.

-Muszáj hagyományt teremteni.- mosolyodtam el.- A vendég meccseken hordott mezeitek színe annyira nem tetszik, de Potter ezt választotta.

-Igen mondjuk pont olyan színe van mint aminek kifakult a színe.- bólintott.- De egyébként jó. Nagyon is. Felhúzta a mez felső részét és beállt a gardróbban található hatalmas tükör elé. Zsebre dugta az egyik kezét, amíg a másikba a telefont vette és csinált pár képet a mezről.

-Ha Potter megtudja, hogy megmutattam neked kinyír.- nevettem el magam.

-Nyugi egy olyan csoportba küldöm amiről nem is tudja, hogy létezik.- nevetett a telefonjával babrálva.- De ha megtudja, nem kell tudnia, hogy te adtad oda nekem.

-Tetszik?- támaszkodtam meg a szekrényen.

-Nagyon jó lett.- mosolygott rám, majd levette a mezt és szépen visszacsomagolta, hogy aztán megnézhesse a többi darabot is.

-Most nem volt szükség modellre?- kérdezte mikor már csak a melegítő alsó volt rajta.

-Jöttél volna?- nevettem el magam egy lépést közelebb téve.

-Neked bármikor.- lépett ő is felém, a kezemmel a mellkasához nyúltam, amíg ő a derekamat fogta meg és a szekrénynek döntve megcsókolt.

sophiashaw: new collection soon