Mason pár napig tartó könyörgése után mégis repülőre ültem velük, hogy megnézzük Monacóban a forma-1-es futamot.

-El sem hiszem, hogy találkozni fogok Max Verstappennel és Lando Norrissal.- suttogtam Masonnek a pályára érve.

-Nem hiszem el. Én vagyok a barátod és te mégis két pilótától vagy elájulva.- nevette el magát.- Pedig tőlem kellene.

-Tőled mindig el vagyok.- karoltam át a derekát, miközben ő az én nyakamat és közel húzott magához.

-Ne legyetek ilyen nyálasak.- lökött minket oldalba Phil.

-Jajj mintha ti nem lettetek volna ilyenek.- nyomott egy puszit a fejemre Mason.

-De mi ezt kiéltük.- röhögött Phil helyet foglalva a hajón, majd a kezét nyújtotta, hogy én is egyszerűen léphessek a fedélzetre.
Féltem a víztől és ezt a fiúk tudtára is adtam amint bejelentették, hogy hajókázni fogunk. De hála az égnek mindneki megértette és senki nem baszogatott érte.
Mason szorosan mellettem foglalt helyet, végig átkarolva, hogy biztonságba érezzem magam és ez nagyon sokat jelentett nekem.

Nem sokkal később egy kikötőben kötöttünk ki, majd ott egy számunkra lefoglalt teraszra siettünk. Itt a fiúkról képek készültek, amikből párat én csináltam. Rólam mindössze egyetlen egy kép készült, amiért Mason fél órát könyörgött. Tulajdonképpen egy nagyon aranyos kép lett. Ő átkarol és a fejemre ad egy puszit, amíg én éppen nevetek és a kezemmel a mellkasán támaszkodom, hogy ne dőljek előre.
Ezt pedig ismét imádták az emberek.

A boxokban való sétálgatás bizonyult a napom fénypontjának. Bár Mason egy pillanatra nem engedett el, ezt egy pillanatig sem bántam.

-Mennyi irigy tekintet.- húztam a szemeim elé a napszemüveget. Körülöttünk rengeteg nő sétálgatott és láthatóan zavarta őket, hogy Mason a kezemet fogja.

-Csodálkozol. Mennyi ember irigykedhet rám.- karolta át a derekamat, nekem pedig megmelengette a szívemet a mondat.

-Milyen romantikus próbálsz lenni.- nevettem el magam felnézve rá, habár mind a kettőnk napszemüvegén keresztül alig láttam a szemeit.

-Ki mondta, hogy próbálok?- kacsintott, és folytattuk az utunkat a Red Bull felé.

-Mason!- jelent meg Max Verstappen a garázsuk előtt.

-Max.- engedte el a kezemet és lepacsizott a fiúval.- Sophie, bár már ismered, de Max Verstappen.

-Nagyon örülök a találkozásának.- köszöntött a pilóta két puszival.

-Hát még én.- nevettem el magam.

-A legnagyobb rajongód.- nevette el magát Mase, mire csak nevetve a vállába ütöttem.

-Sophia!- hallottam meg egy ismerős hangot a boxból.

-Martin!- léptem el Mason és Max mellől, hogy a holland dj-hez siethessek.- Már ezer éve!

-Nekem mondod.- köszöntött két puszival, majd megölelt.- Hogy vagy?

-Köszönöm jól. És te?- léptem egy kicsit hátrébb.

-Én is. Élvezem a meleget és, hogy Maxet buzdíthatom.- mutatott a fiatal pilóta felé, aki még mindig Masonnel beszélgetett, habár az utóbbi fiú karba tett kézzel beszélgetett, időnként felénk pillantva.- Hallottam együtt vagytok. Rád fért már egy kapcsolt.

-Kösz.- nevettem el magam.- De igen. Még arra is rávett, hogy időnként pihenjek.

-Biztos varázsló.- nevetett fel hangosan.

-Látod.- tártam szét a karjaimat.

-Ivan is itt van.- váltott hirtelen témát.

-Ó ne!- ráztam a fejem.

-Sophia!- emlegetett szamár.- Évek óta nem láttalak.

-Szia!- mosolyogtam rá és összekulcsoltam az ujjaimat, lefoglaltságképp, hogy véletlen se kelljen köszönni neki, de ennek ellenére ő átkarolta a derekam és szorosan magához ölelt, majd csak az egyik kezével, de továbbra is tartott.

-Lassan mennünk kéne.- érezte a helyzet súlyosságát Martin.

-Nehogy már. Évek óta nem láttam.- mosolygott le rám Ivan és a kezét a derekamról a csípőmre csúsztatta. Nagyon erősen kellett arra gondolnom, hogy ne rendezzek jelenetet, így arra gondoltam bárcsak Mason, most valóban elővenné a féltékeny barát szerepét. De háttal állt nekem, így nem láthattam mi is a reakciója Ivan kezének helyzetére.

-Sziasztok srácok.- Mason valahol mélyen meghallotta a segélykiáltásomat és meg is jelent mellettem, kezet fogott Martinnal, aztán kezet nyújtott Ivannak is, aki így kénytelen volt elengedni. Rögtön arrébb is léptem, amit Mason kihasznált és szorosan maga mellé rántott. - Mehetünk Kicsim?

-Persze.- mosolyogtam rá és próbáltam a szemeimmel hálát sugározni.

-Sziasztok.- intettem a fiúknak, majd Mason kezét megfogva indultunk tovább, hogy megtaláljuk a helyünket, ahonnan követhetjük majd a futamot.

-Ki volt az a srác?- kérdezte Mason mögém állva és úgy átkarolva, miközben a versenyzők megkezdték a felvezető kört.

-Egyszer kavartam vele.- legyintettem.- Nem igazán tudott elfelejteni, utána hónapokig írogatott meg hívogatott.

-Remélem mostmár nem.- ismertem már annyira, hogy éreztem a hangjából az idegességet. És határozottan kijelenthettem, hogy Mason igenis féltékeny volt. Én pedig élveztem a helyzetet.

-A mai napig nem találkoztam vagy beszéltem vele.- ráztam a fejemet.

-Remélem is.- bólogatott.

-Na végre megvagytok! Már kerestünk titeket!- siettek felénk a fiúk.

-A Red Bullnál voltunk.- lépett el mögülem Mason, majd egy pillanatra mindannyian csendben maradtunk, hiszen felsorakoztak a rajthoz.

-Jövő hónapban elugrunk a srácokkal Los Angelesbe.- szólalt meg Mason a fiúkra nézve.- Nem jöttök velünk?

-Wow. Képes vagy egy napra elszakadni Sophietól. Én a helyedben tartanék a helyzettől.- pillantott rám Phil nevetve, mire én mosolyogva vissza pillantottam rá.

-Egy barátnőmmel Barcelonába utazom.- válaszoltam, hiszen ez a nyaralás már jóval Mason előtt le volt beszélve Lolával. Csak csajok!

A futamot nem Max nyerte, de a Red Bullos Sergio Perez, így ennek is kellően örültem. A szállodába érve Mason leült az ágyra és elvetődött rajta, mint aki hulla fáradt.

-Nem is mondtad, hogy nyaralni készülsz.- könyökölt fel.

-Te sem igazán említetted.- ültem le az egyik fotelbe és úgy éreztem mindjárt kijön az egész ebédem.- De szerintem semmi probléma nincs, ha a párok külön is elmennek valahova. Attól nem kell azt hinni az embereknek, hogy "szakítottunk".
Az utolsó szavamat idézőjelek követték, majd a kezemet azonnal újra az arcom elé kaptam.

-Megint migrén?- pattant fel Mason.

-Nem.- ráztam a fejem mélyet lélegezve és hirtelen felpattanva berontottam a fürdőszobába. Megcéloztam a wc-t és a hajamat a hátamra dobva hajoltam fölé.

-Mit ettél?- jelent meg Mason mögöttem, az egyik kezével a hajamat fogta a másikkal a hátamat simogatta.

-Ugyanazt amit te.- hajoltam a wc-re.- Biztos vírus. Úgyis mondogatják mennyi az új covidos.

-Tessék. Víz.- nyújtott egy üveget én pedig elfogadtam.

masonmount: its Monaco time