Mosolyogva sétáltam a Stamford Bridgben, a cipőm kopogását hallgatva, miközben Thomas Tuchel irodája felé tartottam.

Kopogtam, majd a válasz után benyitottam.

-Sophia!- pattant fel azonnal az asztala mögül.

-Szia.- köszöntöttük egymást két puszival.

-Örülök, hogy elfogadtad a felkérésünket.- mutatott az asztala előtt ácsorgó kényelmes fotelre. Amíg ő visszaült a székébe én helyet foglaltam és kényelmesen keresztbe tettem a lábaimat.

-Megtiszteltetés elvégezni ezt a feladatot.- mosolyogtam a kezembe tartva az Ipadem, ahol megnyitottam a jegyzeteket.

-A nagy részét már megbeszéltük, de akkor most mindent egyeztessünk.- nyitotta fel ő is a laptopját.

-Ahogy mondtad a színek kék és fehér. Fontos, hogy rajta legyen és látható helyen a szponzorok logói.- olvastam az eddig lejegyzetelt dolgokat, ő pedig folyamatosan csak bólogatott.

-Nem is emlékeztem, hogy ennyi mindent megbeszéltünk.- mosolygott rám kedvesen.

-Minél többször átbeszéljük annál jobb.- mosolyogtam rá én is.

-Egy dolgot még szeretnék.- állt fel.- Ha megismernéd a srácokat, hogy kicsit közelebb érezd magadhoz ezt a munkát.

-Csak mondd mikor és hol.- bólintottam.

-Egy 10 perc múlva lesz vége az edzésüknek, szóval ha gondolod akkor akár most is. Persze ha ráérsz.

-Mehetünk!- bólintottam, majd a táskámba csúsztattam az Ipadet és a férfi után indultam. Bár kívülről sosem gondoltam ilyen nagynak, mégis nagy távot kellett megtennünk amíg a pályához nem értünk.

-Általában nem a stadionban van edzés, de a meccs előtt szerettem volna ha szokják a környezetet.- világosít fel és a zöld fűre lép.

-Nem igazán tudok tovább menni.- nevettem el magam, mire ő visszafordult, a lábamra pillantott és követte a példámat.

-Ne haragudj.

-Ugyan már.- legyintettem, majd a lábamhoz kaptam és levettem mind a két cipőmet és követtem.

-Srácok!- kiáltotta el magát, majd a kezével intett, jelezve, hogy mindenki jöjjön oda. Érdekes volt végig nézni a csapaton, bár voltak ismerős arcok egy nevet sem tudtam. Annak ellenére, hogy már 3 éve Londonban éltem, sosem tartottam fontosnak, hogy focit nézzek.- Bemutatom nektek Sophia Shaw-t. Ő fogja tervezni az új mezeiteket.

-Szívesen állok modellt.- hallottam meg az egyik srác hangját valahol hátulról.

-Végülis egyre mindenképp szükségem lesz.- húztam fel kihívóan a szemöldököm, mire mindannyian nevetni kezdtek és szinte elém lökték a fiút.

-Nem vagyok modell, se nő.- tárta szét a karjait.

-Mert egy mez túl nőies számodra?- húztam félmosolyra a számat.- De ha már ilyen kedvesen felajánlottad, hogy segítesz, remélem holnapra nincs semmi dolgod.

-Edzés.- mutatott maga mögé.

-Akkor azután várlak a szalonomba.- bólintottam, majd újra Thomas felé fordultam.- Köszönöm a segítséget, a többit majd megbeszéljük. Sziasztok!- intettem és meg sem vártam a srác válaszát.

A cipőmet visszahúzva indultam el a kijárat felé, hogy neki állhassak a tervezés befejezésének, hogy mire a holnapi srác megérkezik már legalább egy kész mintám legyen.
A takarómba burkolózva ültem a kanapén, a tv-ből zene szólt, körülöttem illatos gyertyák égtek én pedig az Ipademen rajzolgattam, illetve csekkoltam a Chelsea játékosait.

-Jézusom már ennyi az idő!- nyíltak tágra a szemeim hajnali egykor. Mindig is hihetetlenül bele tudtam merülni a munkába, de az alvás mindig az elsődleges dolgok közé tartozott. Gyorsan elvégeztem az esti rutinomat, lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyamba.

Korán keltem, hogy még a szalonba menetel előtt futhassak egyet. Nem messze laktam a St. James's Parktól, és annak ellenére, hogy az emberek a Hyde parkot tartották a legszebbnek, nekem ez a hely volt a szívem csücske. Minden reggel elfutottam a parkba, körbe a tó körül, majd vissza a lakásomhoz. Nem volt túl központi helyen, mégis csak néhány percnyi sétára London nevezetességeitől, mint pl a London Eye. Na és persze a Buckingham-palota lába előtt hevert. A reggeli fürdésemet követően gyorsan beledobáltam a cuccaimat az egyik táskámba és gyalog indultam útnak a ruhaszalonom felé. Közel volt, a Big Bentől nem messze, így feleslegesnek tartottam ezért kocsiba ülni.

-Sziasztok!- léptem be az üzlethelyiségbe üdvözölve az alkalmazottaimat.

-Jó reggelt Sophie!- üdvözöltek mindannyian. Bár nem voltam még olyan világhírrel rendelkező tervező, mint Donatella Versace vagy Victoria Beckham, de Angliában és New Yorkban már számított valamit a nevem. Ennek okán is csak Londonban és New Yorkban volt üzletem. Egyenlőre.
Az irodámban az asztal mögött ücsörögve olvastam és válaszolgattam az emailjeimre, majd felhívtam néhány szállítót és persze szorgosan dolgoztam a tavaszi kollekciómon. A napi teendőimet mindig egy listára szedtem össze és mindösszesen már csak egy volt pipa nélkül.

-Itt a minta darab a Chelsea mezből.- jelent meg az asztalom mellett Caroline.

-Köszönöm.- bólintottam a tollamat csattogtatva. Már itt kellene lennie. Bár időpontot nem beszéltünk meg, kétlem, hogy este nyolcnál tovább tartana az edzésük.
Már éppen a telefon után nyúlt a kezem, mikor Caroline újra megjelent az ajtóban.

-Egy férfi van itt. Téged keres.- mutatott az üzlethelyiség felé. Idegesen pattantam fel és rontottam ki.

-Azt hittem már el is felejtettél.- szúrtam le azonnal.

-Téged elég nehéz lenne.- jött a válasz.

-Lányok menjetek haza nyugodtan. Majd én bezárok.- mosolyogtam rájuk, hiszen éppen lejárt a munkaidejük én pedig nem várhattam, hogy itt maradjanak egy olyan munka miatt amit egyedül is eltudok végezni.- Te meg gyere velem.

-Szeretsz parancsolgatni igaz?- követett.

-Szeretem pontosan végezni a munkám.- léptem az asztalhoz.- szóval húzd ezt fel, hogy megnézzem hogyan áll rajtad, majd mind a ketten haza mehessünk.

-Ahogy óhajtod.- tette fel a kezeit védekezően, majd azonnal le is kapta a pólóját. Egy pillanatra rám nézett, hogy elkaphassa a tekintetem, de az én figyelmemet sokkal inkább a mez varrása kötötte le. Elsőként a felső, majd az alsó részt húzta fel, majd megállt, mint egy kisfiú az anyukája előtt, jelezve, hogy kész van.

-Hm.- léptem közelebb.

-Mondjuk ezt a hangot egészen más helyzetben képzeltem el a te szádból.- mosolygott le rám, én pedig halványan visszamosolyogtam. Szerettem az ilyen poénokat, de ennek nem most volt itt az ideje.

-Egy kicsit alakítani kell rajta itt.- fogtam meg mind a két oldalán a nadrág alját.- Aztán tökéletes is. Oké azt hiszem ennyi volt.

-Ezért kellett bejönnöm?- ráncolta a homlokát.

-Hidd el többet segítettél mint hinnéd.- mosolyogtam rá, majd az asztalra tenyerelve kezdtem vizslatni a terveimet.- Nyugodtan felöltözhetsz végeztünk.

-Szabaddá tettem az egész estém, hogy idejöjjek, mert nem tudtam mennyi idő lesz, te meg negyed óra alatt lerendezted az egészet?- tárta szét a karjait nevetve.

-Remek. Tehát ismered az órát.- szóltam be neki még mindig az asztalomon heverő papírokat nézegetve.

-Túlságosan be vagy gyöpösödve.- felé fordulva kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, majd vissza csuktam.

-A karrierem az első. Rengeteg mindent tettem, hogy mára a Sophia Shaw név jelentsen valamit a szakmában. És még közel sem értem a célba. Majd ha már nem kell ennyit hajtanom, talán ráérek a nyávogásodat hallgatni, hogy nem dughatsz valami csajt a legközelebbi bárból, csak mert segítened kellett valaki munkáját. Majd talán egyszer a te egód is felnő a korodhoz.- bukott ki belőlem.

-Még a nevemet se tudod!- csattant fel.- Azt sem tudod ki vagyok úgy ítélkezel.

-Hogy hívnak?- húztam fel a szemöldököm.

-Mason Mount.

-Chloe a modellem volt.- mosolyodtam el gúnyosan az ő arcára meg kiült a meglepettség az exe nevének hallatára.

sophiashaw: hard work🖤