Fél évvel később:

- Tessék, itt a reggelid – nyújtotta át Jungkook Jiminnek a kész szendvicseket, amiket kora reggel csinált.

- Köszönöm – mosolygott a rózsaszín hajú, majd gyorsan elpakolta a felé nyújtott szenyókat.

- Ne felejtsd el a vizet sem!

- Szerintem te jobban izgulsz, mint én – nevette el magát a fiatalabb, de azért csak átvette a felé tartott üveget is.

- Nem is értem, hogy minek keltem fel korán – kacagott fel Dowon. – Jungkook átvette az anya szerepet, rám már nincs is szükség.

- Dehogy nem van – mondta Jimin mosolyogva.

- Hogyne izgulnék már? Ez lesz az első napod! – tette csípőre kezeit Jungkook csak, hogy még jobban magára ölthesse a háziasszony szerepet.

- Nem úszod meg a szülinapod megünneplését – emelte a magasba mutató ujjait Jimin, majd odalépett Jungkookhoz és szájon csókolta.

- Előbb ess túl az első napodon, utána majd beszélünk a szülinapomról – mosolygott a fekete hajú. – Majd érted megyek, csak írd meg, hogy nagyjából mikor végzel.

Mielőtt még Jimin elhagyta volna a lakást, Jungkook csak is búcsúcsókkal volt hajlandó útnak engedni a rózsaszín hajút. Szerencsére sikerült neki találni egy gimnáziumot a nyáron, így szeptemberben már jelen is tudott lenni az első tanítási napon, ami történetesen Jungkook születésnapjára esett. Tizenkilenc éves lett a fekete hajú, de nem különösebben zsongott be az egyel nagyobb számtól. Az elmúlt években egyébként sem ünnepelte nagyon a szülinapjait, csak a srácokkal ittak néhány üveg Sojut megszokásként. Nem volt tortája, nem kapott ajándékokat, ezért most sem tervezte nagy dobra verni a szeptember első napját.

Jiminnek viszont más tervei voltak, de először tényleg az első napjára akart koncentrálni. Meg kell még szoknia, hogy nem lesz ott vele Arin, Alice és Yesung. Illetve Jungkook, Beom, Dongju és Jinyoung sem. Teljesen egyedül kell beilleszkednie az új gimnáziumba. Mivel tizedik év végén lett felfüggesztve Jungkook apjának köszönhetően, ezért még a nyáron kellett tennie egy osztályozó vizsgát. Mivel a legjobb osztályzatot kapta, nem kellett megismételnie a tizedik évfolyamot, mehetett tizenegyedikbe.

Amíg Jimin iskolában volt, addig Jungkook Dowonnak segédkezett a ház kitakarításában. Ugyan eltelt már fél év, mióta utoljára látta az apját, néha még mindig eszébe jutott. Főleg akkor, amikor Jimin apjával kettesben maradtak és nagyon jól elvoltak. Elszomorította, hogy az ő kapcsolata koránt sem így alakult a családjával, csak Xion maradt neki. A sofőr, amikor csak tehette meglátogatta a fekete hajút, ugyanúgy támogatta, mint régebben. A barátai is ugyanúgy ott voltak neki, illetve Jimin apjával is jó kapcsolatot ápolt. Csak az apja és a nővére nem képezte már a mindennapjainak részét. Pont a két legalapvetőbb embert veszítette el... De nem bánta, mert fél éve végre igazán mer élni. A nyáron sikerült árufeltöltői munkát találnia Szöul egyik nyugodtabb negyedében. Teljesen elégedettek vele a vezetők, és Jungkooknak sincsen ellenére, hogy egész nap talpon kell lennie. Sikerült annyi pénzt összeszednie, hogy egy kétszobás panellakást béreljen, így végre elköltözhetett az apja nyaralójából. Igaz, majdnem egy órányira lakik Jimintől, de legalább mindketten a fővárosban tartózkodnak.

A két társaság jól összeszokott a gimiben, bár Jimin és Jungkook hiányát semmi és senki sem tudja kárpótolni. Minden nap együtt ebédelnek és a szüneteket is gyakran együtt töltik. Igyekeznek kihasználni Beom, Jinyoung és Dongju utolsó évét, mielőtt még leérettségiznének és egyetemen folytatnák a tanulmányaikat. Arin és Beom továbbra is egy pár. Bár tartottak már rövidebb-hosszabb mosolyszüneteket, de végül mindig megbékéltek egymással és fátylat borítottak a történtekre.

Jimin írt egy SMS-t Jungkooknak, hogy fél három körül végez. A fekete hajú többször is elkísérte már a fiatalabbat a gimibe még nyáron, így jól tudta a járást. A Jimin által leírt időpont előtt érkezett a megbeszélt helyre, hogy inkább ő várjon a fiatalabbra, ne pedig fordítva. A rózsaszín hajú hatalmas vigyorral lépett ki az épület főbejáratán, majd azonnal barátja felé vette az irányt, aki már egy ideje várt rá. Mivel nyilvános helyen voltak, ezért csak egy öleléssel üdvözölték egymást.

- Na, milyen volt az első napod? – kérdezte Jungkook mosolyogva.

- Jó – válaszolt Jimin vidáman. – Menjünk! El akarlak vinni valahova! – indult meg magabiztosan balra.

Az idősebbnek esélye sem volt megkérdezni, hogy mégis hova mennek, mert Jimin már méterekkel lehagyta őt. Az utca végén lévő villamosmegállóhoz tartottak, amire felszállva a Dongho-híd felé vették az irányt. Jungkook inkább nem kérdezett semmit, mert úgy sem tudott volna semmit sem kiszedni a rózsaszín hajúból. Amíg a villamoson ültek, addig Jimin röviden elmesélte barátjának az első napját az új gimnáziumban. Nem sok osztálytársával beszélt még, de néhány kedvesen üdvözölték és megdicsérték hajának színét. A folyosón sétálva természetesen kapott pár sértő megjegyzést is, de ezeket már megszokta az elmúlt évek alatt, így nem vette magára. A haja színe miatt sokszor megkapja a buzi, homokos, meleg, kislány jelzőket. Nem tud velük igazából mit kezdeni, a visszaszólás pedig nem az ő stílusa, így inkább megjegyzés nélkül hagyja az ilyen embereket.

- Most komolyan a híd közepén szállunk le? – kérdezte Jungkook meglepve, amikor Jimin közölte vele, hogy a következő megállónál szállnak.

- Igen – bólintott a rózsaszín hajú. – Gyere, mert nem akarom, hogy a villamoson maradjon – nyújtotta kezét az idősebb felé, aki szinten azonnal már össze is kulcsolta az ujjaikat.

Miután leszálltak a villamosról ismét Jimin vette kezébe az irányítást, ő húzta maga után Jungkookot. Igazából már meg is érkeztek arra a helyre, ahova el szerette volna hozni a szülinapost. Csak egy olyan részt keresett, ahol nem voltak sokan, hogy azért nyugodtan tudjanak kettesben beszélgetni.

- Megjöttünk – tárta nagyra a karjait Jimin.

- Mit keresünk a Dongho-híd közepén? – pislogott nagyokat értetlenül Jungkook.

- Kár, hogy még világos van. Este sokkal szebb a híd a fények miatt.

- Akkor mindenképp el kell ide jönnünk egyszer sötétben is – mondta Jungkook, mire Jimin helyeslően bólogatni kezdett. – Szóval, mit keresünk itt?

A fiatalabb nem szólt semmit, csak levette a hátáról a hátizsákját és kutatni kezdett annak legkisebb zsebében. Hamarosan meg is találta, amit keresett, így mosolyogva átnyújtotta Jungkooknak. Egy sárgás színű lakat került a fekete hajú kezébe, amibe bele volt gravírozva Jimin és Jungkook neve, illetve egy fekete szívecske.

- Egy lakat? – eresztett el egy apró mosolyt Jungkook. – Hogyhogy?

- A másik ajándékodat is mindjárt odaadom, de előbb szeretném, ha közösen feltennénk a lakatot a hídra.

- Jó – bólintott az idősebb és már kutatni is kezdte az esetleges üres helyeket. – Itt jó lesz?

- Szerintem igen – bólintott Jimin.

Miután közösen feltették a szerelmüket igazoló lakatot, Jungkook odahúzta magához a rózsaszín hajút és megölelgette. Nyomott egy puszit a feje búbjára, és odasúgta neki, hogy nagyon szereti. Nem számított ajándékra, mert vagy ötször a rózsaszín hajú tudtára adta, hogy neki épp elég az is, hogy Jimin az élete része lehet. De csak nem bírt magával a fiatalabb, ezért két dolgot is vett a szülinaposnak. Büszkeség és melegség töltötte el Jungkookot, amint a sárgás színű lakatot nézte. Eszébe jutott, hogy mennyi mindenen kellett átmenniük ahhoz, hogy most ott tartsanak, ahol. De nem adták fel, ami meg is hozta a gyümölcsét. Lassan egy éve egy párt alkotnak, kapcsolatuk pedig ennél kiegyensúlyozottabb nem is lehetne.

- Szeretlek, babám – simított végig a fiatalabb arcának jobb oldalán.

- Én is szeretlek, Jungkook – mosolygott a rózsaszín hajú.

Az idősebb a következő pillanatban körbepillantott. Majd miután realizálta, hogy talán nem lesz baj abból, ha gyorsan megcsókolja Jimint; a puha ajkaira tapadt. Nem volt hosszú és szenvedélyes csók, mégis nagyon sokat jelentett a két fiúnak.

- Undorító – érkezett egy rosszindulatú megjegyzés Jiminékre, aminek köszönhetően el is hajoltak egymástól.

- Miért az utcán kell ezt? – szólalt meg egy fiatal lány is. Egy haveri társaság ment el mellettük pont, amikor megcsókoltál egymást.

- Buzi, homokosok.

- Legalább boldog buzi, homokosok vagyunk – vágott vissza Jungkook vállait megrántva. Erre persze már nem válaszoltak az idegenek, csak sutyorogni kezdtek, majd szerencsére gyorsan eltakarodtak.

- Szerintem jobb lesz, ha inkább megyünk – motyogta Jimin. Látszott rajta, hogy rosszul estek neki az előbb mondottak.

- Miért?

- Nem akarom, hogy még többen beszólogassanak nekünk – felelt a rózsaszín hajú.

- Pont leszarom – vonta meg vállait Jungkook. – Neked sem kellene velük törődni. Mármint oké, nekem sem esett a legjobban, amiket mondtak. De most tettünk fel egy lakatot a hídra, illetve volt egy tök romantikus jelenetünk. Komolyan elrontjuk az egész pillanatot pár idegen miatt? Nem az a lényeg, hogy minden egyes ember elfogadjon minket, hanem az, hogy mi ketten boldogok legyünk és jól érezzük magunkat. – nyúlt Jimin pici kezeiért, majd összekulcsolta az ujjaikat és eleresztett egy apró mosolyt.

- Tudom, csak... Mindegy, hagyjuk is – sóhajtott fel a fiatalabb. – Akkor odaadom a másik ajándékodat is.

Jungkook szemei elkerekedtek, amikor megpillantotta annak a Tommy Hilfiger-es karórának a dobozát, amiért már majdnem egy éve odavan. Többször is meg akarta már venni magának, de valahogy mindig másra kellett költeni, így elmaradt. De ez az óra baromi drága.

- Jimin... – sóhajtott fel Jungkook. – Mondtam, hogy nem kell nekem ajándék.

- De én szerettem volna neked valami olyasmit venni, amire igazán vágysz.

- De ez az óra drága – mondta a fekete hajú.

- Tudom, de a diákmunkás pénzemből meg tudtam venni – mosolygott Jimin.

- Köszönöm, de tényleg nem kellett volna – ölelte meg ismét a rózsaszín hajút. Egészen addig el sem eresztette, amíg rezegni nem kezdett a telefon a nadrág zsebében.

Xion volt az, így Jungkook gondolkozás nélkül fogadta a hívást. Nem köszöntötte még fel, ezért tudta, hogy ennek jött el most az ideje. Amíg a fekete hajú a sofőrjével beszélt, addig Jimin feltette a bal csuklójára a szülinapjára kapott órát. Büszke volt magára, amiért meg tudta venni, ugyanis Jungkook már hónapok óta emlegette neki, hogy mennyire tetszik neki az a bizonyos Tommy Hilfiger-es karóra.

- Csak boldog tizenkilencedik születésnapot szerettem volna kívánni neked – mondta Xion, miután üdvözölték egymást.

- Köszönöm szépen – mosolyodott el Jungkook, miközben nézte, amint Jimin felműti a csuklójára az órát.

- Majd az ajándékodat odaadom, amikor legközelebb találkozunk.

- Rendben, bár nem kellett volna semmit sem venni nekem – válaszolta a fekete hajú.

- Tudom, de azért is vettem neked. Egyébként minden rendben? Ma volt Jimin első tanítási napja?

- Igen, ma volt és igazából minden okés velünk. Veled mi a helyzet?

- Most éppen úton vagyok a nővéredért – mondta Xion. – Elment vásárolgatni, és nekem kell hazavinnem.

- Nem értem, hogy miért nem mondtál még fel – sóhajtott a fiatalabb. – Kihasználnak, utasítgatnak már évtizedek óta.

- Bármennyire is elegem van néha az apádból és a nővéredből is, mégis csak velük éltem le az életem nagy részét. Nem hiszem, hogy meg tudnék válni tőlük.

- Értem. Hát, akkor kitartást a továbbiakban is neked. Remélem minél hamarabb találkozunk, mert már kezd hiányozni az öreg fejed.

- Ez igazán kedves, Jungkook – nevette el magát Xion. – A héten összefuthatnánk. Szerintem lesz szabad délutánom. De majd értesítelek róla, aztán egyeztetjük a részleteket.

- Oké – válaszolta a fekete hajú. – Most viszont le kell tennem, mert Jiminnel éppen a Donho-hídon vagyunk.

- Akkor megzavartam egy filmbeillő romantikus jelenetet?

- Igen – nevetett fel Jungkook. – De azért jól esett, hogy felhívtál és még egyszer köszönöm.

- Ugyan – válaszolta Xion. – Majd akkor beszélünk. Jók legyetek és üdvözlöm Jimint.

- Átadom majd neki, te is vigyázz magadra és kitartást.

Miután letették a telefont, Jungkook közelebbről is szemügyre vette a Jimintől kapott óráját. Még mindig imádta. Ha nem egy hídon lettek volna, akkor biztos átmegy öt évesbe és ugrándozni kezd örömében. De mivel már tizenkilenc éves fiatal felnőtt, így tartotta magát, csak hatalmas mosolyának engedett utat.

- Örülök, hogy végül nem engedted, hogy elfogadjam apám legutolsó ajánlatát – mondta Jungkook, miközben a vele szemben álló Jimint nézte.

- Tudom – mosolyodott el a fiatalabb. – Pontosan ezért álltam a sarkamra.

- Tényleg nagyon szeretlek, Jimin.

- Én is nagyon szeretlek!

- Remélem még nagyon-nagyon sokáig boldogítani fogsz – mosolygott továbbra is. – Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküled, de tényleg.

- Ne is gondolkozz olyanokon, hogy mi lenne veled nélkülem. Itt vagyok neked, még itt is leszek egy jó darabig, és ez az, ami számít!

- Igaz – nyomott egy gyors puszit Jimin arcára. – Remélem estére még készült valamiféle meglepetéssel – húzogatta szemöldökeit Jungkook.

- Még meglátom, hogy milyen hangulatomban leszek – nyújtotta ki nyelvét Jimin, azzal megindult a villamosmegálló felé.

- Hé! Szülinapom van! Igen is megérdemlem azt a bizonyos dolgot! – kiáltott szerelme után, majd amilyen gyorsan csak tudott, utána sietett.

Végül csak boldog véget ért Jimin és Jungkook története. Igaz, a fekete hajúnak tizennyolc évesen el kellett költöznie otthonról, maga mögött hagyva az apját és a nővérét. Ezt leszámítva minden a lehető legjobban alakult. Dowon elfogadta, hogy fia egy vele azonos neműbe szeretett bele, aki méghozzá Jeon Jaeho fia. Xion továbbra is támogatta Jungkookot, ahogyan azt anyjának is megígérte évekkel ezelőtt. Beom és Arin boldog párkapcsolatban élnek, a társaság többi tagja pedig rendszeresen összefut és szinte naponta konzultálnak telefonon is.

Megérte az a sok szenvedés, sírás és veszekedés, mert most végre olyan életet élhet a két fiú, amit mindig is szerettek volna. Nem szabályozza őket senki sem, akkor és annyi időre találkoznak, amikor és amennyire csak szeretnének. Azt csinálnak, amihez csak kedvük van. Jungkooknak teljes munkaidős állása van, Jimin pedig új gimnáziumot talált magának, ahol befejezheti tanulmányait. De, ami a legfontosabb; ott vannak egymásnak és támogatják a másikat mindenben. Feltétel nélkül szeretik egymást, megbíznak egymásban és boldogok, amiért végre szabályok nélkül élhetik az életüket.

Vége