A halloweeni bulira szánt alkoholos italok már éjfél előtt elfogytak, ugyanis nem csak Jimin és Jungkook társasága töltötte az asztalnál az este nagy részét. Viszont szerencsére nem volt részeg verekedés, hangos kiabálás, mert a diákok nem akart szégyent hozni az iskolára. Plusz, tisztában voltak azzal, hogyha most eldurvulnak az indulatok, az nem kizárt, hogy az utolsó halloweeni bulit jelentené. Így hát próbálta mindenki leplezni az elázottságát, ami több-kevesebb sikerrel ment is.

Jimin és Jungkook társasága úgy döntött, hogy kimennek egy kicsit levegőzni a megszabott területre, ami a hátsó bejárat mellett lévő füves terület volt. Innen még vissza lehetett menni a tornacsarnokba, de ha valaki esetleg máshol próbált meg kiosonni, annak sajnos tilos volt visszamennie a díszített csarnokba.

- Egyébként, ti akkor most hivatalosan is együtt vagytok? – kérdezte Jinyoung Jiminékre mutatva. Igaz, ő is közeli barátja volt Jungkooknak, de sokkal kevesebbet tudott, mint például Beom vagy Dongju.

- Igen – karolta át az idősebb a fiatalabbat derekánál, majd odahúzta teljesen magához és nyomott egy cuppanós puszit a feje búbjára.

- Egyelek meg titeket – kapott drámaian a szívéhez Yesung. – Nem gondoltam, hogy Jeon Jungkooknak ilyen oldala is létezik.

- Igaz? Néha olyanokat tud mondani, hogy kedvem támad hányni. – nevetett fel Beom. – Azt viszont kijelenthetjük, hogy ezek ketten jó hatással vannak egymásra.

- Így igaz! – értett a szőke hajúval jóformán mindenki egyet.

Mióta Jungkook és Jimin kapcsolata elmélyült, szemmel látható volt a változás a fekete hajú életében. Abbahagyta a tőle fiatalabbak basztatását, ami eddig örömet okozott neki. Kevésbé volt szétszórt, ha lehet úgy fogalmazni, akkor még Xionhoz is közelebb került a rózsaszín hajú miatt. Beommal és Dongjuval is többet beszélgettek komoly témákról, ami Jimin előtt csak nagyon ritkán fordult elő. Sokkal komolyabb lett az életfelfogása, célokat tűzött ki maga elé, amiket mindenképpen teljesíteni is szeretett volna. El akart költözni otthonról, maga mögött akarta hagyni a „családját", hogy aztán végre teljes mértékben boldog lehessen Jiminnel. Tisztában volt azzal, hogy milyen fiatalok még, de eddig még egyszer sem fordult nála elő, hogy előre tervezett. Eddig spontán emberként ismerte mindenki, viszont Jimin miatt úgy tűnt, hogy Jungkook felnőtt.

- Visszamegyünk táncolni? – kérdezte Jimin a mellette cigarettázó Jungkooktól, aki már közeledett az utolsó szívásokhoz.

- Aha, visszamehetünk – bólintott és már el is nyomta a cigijét, mert nem akarta Jimint megvárakoztatni. – Gyere – kulcsolta össze az ujjaikat, majd meg is indult az iskola bejárata felé.

- Kösz, hogy megvártok – csattant fel Yesung, majd Alice társaságában követte a két fiút.

- Én is megyek – mondta Jinyoung, amikor realizálta, hogy hárman maradtak a gerlepárral. Tisztában volt azzal, hogy Beom mennyire odavan Arinért, csak még össze kell szednie az összes bátorságát, hogy lépni is merjen.

- Menni szeretnél te is? – kérdezte Beom a fekete hajútól.

- Aha, csak előtte eljössz velem a mosdóba?

- Persze – válaszolta a szőke hajú. – Akkor menjünk.

Arin csak bólintott egyet, majd udvariasan az idősebbre mosolygott, amikor kinyitotta neki az ajtót és maga elé is engedte. Igaz, minden vécé foglalt volt, amikor bement a női mosdóra, de szerencséjére csak egy embert kellett megvárnia. Sietett, mert nem akarta megváratni Beomt, már így is hálás volt neki, amiért nem hagyta magára. Eredetileg Alicet akarta megkérni, hogy kísérje el, de olyan gyorsan elviharzott a többiekkel, hogy esélye sem volt szólni neki. Miután megmosta kezeit és állított egy kicsit a haján és a rúzsán, kihúzta magát, majd odasétált Beomhoz.

A szőke hajú szótlanul ácsorgott a téglafalnak dőlve és az elsőévest figyelte, amint kecses mozdulatokkal odasétál hozzá. Eddig is gyönyörűnek találta, de ma valahogyan sikerült az eddigieket is túlszárnyalnia. Nem csak azért, mert most több smink volt rajta, hanem mert a megivott alkoholmennyiség miatt szemei ravasz csillogást vettek fel, szája szinte minden egyes pillanatban mosolyra húzódott, ez miatt pedig Beom teljesen elvesztette az önuralmát. Ő is ivott azért rendesen, és úgy érezte, most lenne a tökéletes ideje annak, hogy megtegye azt a bizonyos lépést, amire már olyan rég készül. Természetesen nem azonnal rávetni akarja magát, hanem először csak meg akarja tudni, hogy Arin hogyan reagálni, ha mondjuk határozott lépéseket tenne.

Ezért is ragadta meg a fiatalabb csuklóját, amikor ő a többiek után akart menni a tánctérre. Arin kérdőn pillantott Beomra, aki nem mondott semmit, csak bal kezét a lány derekára vezette és úgy húzta közelebb magához. A fekete hajú Beom két vállára tette a kezeit, miközben igyekezett nyugodt maradni, bár ez jelen esetben majdnem lehetetlennek bizonyult. Egyikőjük sem szólt egy szót sem, csak egymás szemeibe bámultak, és igyekeztek nem elveszni egymás tekintetében. A szőke hajú eleresztett egy apró mosolyt, majd jobb kezét Arin arcára vezette és gyengéden megcirógatta puha bőrét, ügyelve a sminkjére.

- Gyönyörű vagy ma, Arin – suttogta kettőjük közé, amivel sikerült elérnie, hogy a lány zavarba jöjjön. – Nem gondoltam volna, hogy ennyire illünk majd egymáshoz.

- Szerinted csak most illünk egymáshoz? – kérdezte a fekete hajú a lehető leghalkabban.

- Nem – rázta meg azonnal a fejét Beom. – Szerintem már a kezdetek óta illünk egymáshoz. Már az első találkozásunk után tudtam, hogy te más vagy, mint a többi lány. Megfogott benned valami. Talán a személyiséged, talán a lazaságod vagy éppen a mocskos szád, nem tudom. De azt tudom, hogy most nagyon meg szeretnélek csókolni téged. – vezette le tekintetét Arin szemeitől a szájáig.

Arin automatikusan benedvesítette ajkait, majd megmarkolta Beom vállát és szavak nélkül tudatta vele, hogy nem lenne ellenére, ha most azonnal megcsókolná. Beom viszont nem akart semmit sem elsietni, ezért először csak a lány arcára adott egy apró puszit. Ismét cirógatni kezdte Arin arcán, óvatosan pedig ajkai felé vette az irányt. Az elsőéves száját elhagyta egy apróbb sóhaj, miután Beom gyengéden végigsimított alsó párnáján.

- Remélem nem fogja egyikőnk sem megbánni ezt a csókot józan fejjel.

- Én biztosan nem fogom – mondta Arin, majd felpillantott Beom szemeibe. – Nem csak te akarod ezt a csókot, Beom.

- Én sem fogom – hajolt olyan közel a lányhoz, hogy ajkaik már-már súrolták egymást. – Már mióta meg akarom ezt tenni.

- Miért vártál eddig?

- Nem tudtam, hogy hogyan reagálnál – nyomta neki az orrát Arin orrának.

- Most már tudod – válaszolta Arin egy apró mosoly társaságában.

Beomnak nem is kellett több, ráhajolt Arin ajkaira és esze ágában sem volt meghátrálni. Egyszerre mozdították meg szájukat, a gyengéd szájra pusziból, pedig hamar heves csókcsata lett. Igaz, nem az volt a céljuk, hogy megegyék egymást, de ezen a ponton már egyikük sem tudott megállj parancsolni magának. Mindketten pontosan ugyanazt akarták, így teljesen felesleges lett volna visszafogni magukat. Teljesen kizárták a külvilágot, kicsit sem törődtek azzal, hogy esetleg hányan néznek rájuk furán. Csak is Arin és Beom létezett, akik végre engedtek a csábításnak, így a másik ajkainak becézésénél kötöttek ki.

A többiek eközben javára táncoltak az ismerős dallamokra a tornacsarnokban. Mindannyian remekül érezték magukat, közösen énekelték torkuk szakadtából a kedvenc számaik szövegeit. Nem csak koreai számokat játszott a dj, hanem voltak angol, spanyol, sőt még francia zenék is. Mielőtt még éjfélt ütött volna az óra és felkapcsolták volna a fényeket, hogy a tombolaosztás akadálytalanul elkezdődhessen, a dj egy lassabb számot tett be, amit elsősorban a szerelmespároknak ajánlott. Jimin azonnal Jungkookra pillantott, aki látszólag mérlegelte a helyzetet, hogy most mit is kellene pontosan tennie.

- Táncolsz velem Yesung? – lépett oda Dongju Jimin legjobb haverjához.

- Hogy én? – kérdezte hatalmasra tágult szemekkel. – Miért nem Alice?

- Csak gyere táncolni, ne legyél hülye – forgatta meg szemeit az idősebb, majd odalépett Yesunghoz és dereka két oldalára csúsztatta kezeit, mintha csak egy lány lenne.

Yesung egészen addig nem igazán tudta hova tenni, hogy Dongju miért pont vele akar lassú számra táncolni, amíg meg nem látta Jimint és Jungkookot együtt táncolni. Ekkor esett le neki, hogy Dongju minden bizonnyal azért kérte fel pont őt, mert biztatni akarta ezzel is a két fiút, hogy nyugodtan táncoljanak ők is egymással. Igazán jó taktika – ismerte be végül Yesung. Jinyoung eközben felkérte táncolni Alicet, mert mindketten pár nélkül voltak, a táncot viszont egyikük sem szerette volna kihagyni.

- Néz minket valaki? – kérdezte Jimin, ugyanis fejét Jungkook vállára hajtotta és eszébe sem volt felpillantani a táncoló tömegre.

- Az idióta haverjainkon kívül senki sem – nyugtatta meg a rózsaszín hajút. – Azt hiszem Dongju és Yesung is csak a mi kedvünkért táncolnak egymás nyakába borulva.

- Vagy mert túl sokat ittak mindketten – kuncogott fel Jimin, Jungkooknak meg igazat kellett adnia barátjának, ugyanis Dongju meg Yesung itta ma a legtöbbet.

- El nem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy most veled táncolhatok – suttogta Jungkook, mire sikerült elérnie, hogy Jimin csak felpillantson rá. Sikerült rendesen meglepnie ezzel az édes kijelentéssel. – Lehetek nagyon nyálas?

- Lehetsz – válaszolta Jimin zavartan.

- Szeretlek – mosolyodott el édesen Jungkook, majd nyomott egy apró puszit a fiatalabb piros orcájára.

Jimin ismét meglepődött, mert ez volt az első alkalom, hogy ez az olyan mély jelentőséggel bíró szó elhangzott közöttük. Könnybe lábadtak a szemei, mert úgy érezte, hogy egyszerűen nem érdemli meg Jungkookot. Jungkook túl jó ember, aki minden nap tesz a kettejük kapcsolatáért. Jimin úgy érezte, hogy ő nem próbálkozik elég keményen, ez miatt pedig arra következtetett, nem is érdemli meg a fekete hajút. Szíve majd kiugrott a helyéről, miközben azon volt, hogy nehogy elsírja magát a boldogságtól. Igen, csupán ez az egyetlen szeretlek szócska ilyen nagy hatással volt Jiminre. Lehet, sokan naponta kimondják ezt a bizonyos szót akár több embernek is, de Jiminnek egyedül az apja mondta azt, hogy szereti. Most pedig Jungkook is kimondta, ez pedig egyszerűen hihetetlennek bizonyult.

- Én is szeretlek, Jungkook – döntötte Jimin homlokát az idősebbének, miközben összekulcsolta ujjait a tarkójánál. – És köszönöm.

- Mit köszönsz?

- Mindent – vágta rá azonnal a rózsaszín hajú. – Hogy ilyen sokáig vártál rám, hogy vállalod a kockázatot a kapcsolatunk miatt, meg azt is, hogy fel mersz vállalni. Apán és a barátaimon kívül értem még soha nem tett senki ilyen sok mindent.

- Amiket eddig tettem érted, azok csak töredékei azoknak, amiket fogok még a jövőben érted tenni, ezt jól jegyezd meg. Nem azért vártam rád több mint tíz évet, hogy tétlenül üljek és apám makacssága miatt ne merjek semmit sem csinálni. – húzta magához közelebb a fiatalt, mintha csak attól félne, hogy valaki erőszakkal elszakítja őket egymástól.

- Igyekszem én is jó barát lenni.

- Jó barát vagy, ne aggódj – nyugtatta meg Jungkook Jimint. – Nálad jobbat nem is kívánhatnék magamnak.

- Ezt ne mondd – rázta meg a fejét a rózsaszín hajú. – Te is nagyon jól tudod, hogy a kapcsolatunk még nagyon a kezdő szintnél van.

- Miért is állna a kapcsolatunk kezdő szinten? – ráncolta össze a szemöldökeit Jungkook. Jimin viszont nem volt olyan bátor, hogy válaszoljon, ezért csak megvonta vállait. – Mert nem feküdtünk még le egymással? Nem azért jöttem össze veled, mert szexhiányom van.

- Jó, tudom, csak... csak nem akarom, ez miatt kiábrándulj belőlem – motyogta Jimin.

- Mint mondtam, nem csak a szex miatt jöttem össze veled, Jimin. Alig vagyunk egy hónapja együtt, szóval szerintem még semmivel sem vagyunk elkésve. Majd eljön az ideje annak is, de nem akarok semmit sem elsietni. – mondta mindvégig a fiatalabb szemeibe nézve, mert így akarta még jobban kiemelni szavainak súlyát és jelentését.

- Oké, igazad van – bólintott Jimin. – Csak nekem ez az első kapcsolatom és nem akarom, hogy rám unj.

- Majd szólok, ha rád unok – kacsintott Jungkook, azzal nyomott egy puszit Jimin ajkaira. – Még rengeteg mindent szeretnék veled csinálni, szóval ajánlom, hogy te se unj rám.

- Nem hiszem, hogy Jeon Jungkookot meg lehetne unni – válaszolta Jimin fülig érő mosollyal.

- Úgy legyen – válaszolta szintén mosolyogva Jungkook, akinek muszáj volt még egy gyors csókot lopnia a fiatalabbtól.

Miután vége lett a lassú számnak, a lámpákat felkapcsolták és kezdetét vette a tombolasorsolás. Egy végzős diák ment fel a színpadra, majd felhívott magához egy alsóbb évest, hogy segédkezzen neki. A tombolanyereményeket az elsőévesek évfolyamából pár lány juttatja majd el újdonsült gazdájához, akiket már korábban kijelöltek. Jimin és Jungkook társasága nem vitte túlzásba a tombolák vásárlását, négynél több egyikőjüknél sem volt. Yesungnak viszont még ennek ellenére is sikerült egy nagyon csinos festményt nyernie, amit ő ugyan nem tudott díjazni, de mamája biztos örül majd neki karácsonykor. Volt olyan diák, aki többször is nyert, de Jiminék társaságából Yesung volt az egyedüli szerencsés. Jimin és Jungkook egymás mellett álltak, és közösen imádkoztak legalább egy találatért. Már a vége fele járhatott a sorsolás, amikor is valaki megveregette Jimin vállát, mert váltani szeretett volna vele pár szót.

- Beszélhetünk négyszemközt, fiam? – kérdezte az iskola igazgatója az elsőévestől, viszont miután realizálta, hogy nem fiát szólította le az előbb, hanem Park Jimint, hátrált egy lépést.

- Apa! – lepődött meg Jungkook is, aki csak az őse hangjára fordult hátra.

Jimin szintén lesokkolódott, mert egyáltalán nem várta Jungkook apjának megjelenését. Azt hitte, hogy már réges-régen hazament. Jimin kezei remegni kezdtek, Jungkook viszont ahelyett, hogy ellépett volna a rózsaszín hajútól, átkarolta derekát és közelebb lépett hozzá. Az igazgató hol fiát, hol pedig Jimint nézte, és hirtelen azt sem tudta, mit kellene mondania. Kiabálni, ordítani, őrjöngeni és törni-zúzni szeretett volna, de ehelyett csak nagyokat pislogva meredt a fekete és a rózsaszín hajúra.