Az általuk választott film mégsem volt annyira romantikus, mint azt hitték, szinte már vígjátéknak is nevezhetnénk. Viszont Jiminnek és Jungkooknak is tetszett, szóval annyira nem bánták, hogy végül nem egy csöpögős filmre esett a választásuk. Amikor a csókjelenetek voltak, Jimin gyomra összeszorult, ugyanis hiába nézte a tévé képernyőjét, szeme sarkából látta, hogy az idősebb őt nézi. Már csak azért sem fordult szembe vele, mert biztos volt abban, hogy kellemetlen helyzet alakulna ki, amiket alapból utál.

Nem volt meglepő, hogy Jungkook nem sokáig bírta távoltartani magát Jimin személyes terétől, szinte már reflexszerűen bújt közelebb a fiatalabbhoz. A rózsaszín hajú mosolyogva fogadta a fekete hajút, és akaratlanul is behunyta szemeit, miután megérezte parfümjének illatát. Innentől kezdve esélyét sem látta annak, hogy a filmre fog koncentrálni. Szíve hevesen vert, torka kiszáradt, testhője pedig a kétszeresére növekedett. Hihetetlen volt számára, hogy teste minden egyes kis porcikája ilyen hevesen reagál Jungkookra. Eddig még sosem tapasztalta ezt, ezért is rémült meg egy kicsit saját magától. Normális ez egyáltalán?

Minden egyes alkalommal, amikor a fekete hajú közelében volt, úgy érezte magát, mint aki megbolondult. Arca kipirult, kerülte a szemkontaktust, ugyanakkor mégis azon volt, hogy magára vonja valahogyan a kiszemeltje tenkintetét. Ilyen lenne a szerelem? Mivel Jimin még sohasem volt az, ezért sem volt biztos az érzéseiben. Mi van, ha csak azért reagál így a teste Jungkookra, mert határozottan közeledik felé? Mi van, ha csak törődésre és odafigyelésre van szüksége? Amit jelen helyzetben csak is Jungkooktól kap meg úgy, ahogyan szeretné.

Jungkooknak is hasonló gondolatok kavarogtak a fejében. Ő is a mellette ülőn kattogott ezerrel. A film teljesen feleslegesen ment, mert egyáltalán nem figyelt rá. Azon tudott csak agyalni, hogy a mellette ülő jól érzi-e magát. Nem kérdezett rá, mert biztosan igent kapott válaszolt volna neki Jimin, ugyanis akkor sem árulná el, hogy esetleg nem érzi jól magát, ha valóban úgy lenne. A csókjeleneteknél Jungkook gyomra is görcsbe rándult, ugyanis minden egyes alkalommal, amikor találkozik a rózsaszín hajúval, meg akarja csókolni. De nem akar semmit sem elsietni, mert nem akarja elijeszteni magától a fiatalabbat. Nem tudja, hogy hogyan reagálná le, ha csak úgy lekapná a semmiből őt.

- Hogy tetszett? – kérdezte mosolyogva Jungkook, miután véget ért a film.

- Nagyon tetszett – válaszolta Jimin, hiába nem figyelt oda kicsit sem a történésekre.

- Akkor jó! Nekem is tetszett igazából, csak kicsit romantikusabbra számítottam.

- Nem volt baj a poénos részekkel szerintem – vonta meg vállait Jimin. – Egyébként mennyi időnk van még?

- Még van majdnem három óránk. Mit szeretnél csinálni?

Jimin nem szólt semmit, csak megvonta vállait és Jungkooknak passzolta a lehetőséget, miszerint döntse el ő, hogy mit fognak csinálni. A fekete hajú igyekezett visszafogni perverzségét, mert annak most nagyon nincs itt a helye. Viszont akaratlanul is olyan dolgok jutottak elsőnek eszébe. Amilyen gyorsan csak tudott felpattant a kanapéról és a konyhába rohant, mert úgy érezte, szüksége van pár perc magányra. A rózsaszín hajú természetesen azonnal az idősebb után rohant, mert azt hitte rosszul van. Jungkookot behunyt szemekkel a konyhapultnak támaszkodva találta.

- Minden oké? – kérdezte az idősebbet, mire ő csak bólintott egyet. – Rosszul vagy?

- Nem, teljesen jól vagyok – mondta. – Csak egy kicsit fel kellett álljak.

Jimin összeszedte a létező összes bátorságát, és odasétált Jungkook mögé, majd hátulról átölelte, fejét pedig a hátának döntötte. A fekete hajút ez úgy meglepte, hogy szemei azonnal kipattantak, de megmozdulni ugyan nem mert.

- Nagyon szeretem az illatodat – szólalt meg Jimin pár perc csend után. – Nem csak a parfümöd illatát, hanem a ruháid illatát is, olyan tipikus Jungkookos.

- Én is szeretem a te illatodat, ha már itt tartunk – mosolyodott el az idősebb, majd óvatosan lefejtette magáról Jimin apró ujjait, és szembefordult a nála majdnem egy fejjel alacsonyabb fiúval.

Hosszú percekig csak egymás szemeibe bámultak, miközben Jungkook a rózsaszín hajú kézfejét kezdte gyengéden simogatni. Annyi mindent szeretett volna mondani Jiminnek, de végül egy hang sem jött ki a torkán, amikor odakerült a helyzet. Ezért egy hatalmas sóhajjal adta az elsőéves tudtára, hogy mondana valamit, de nem tudja kifejezni magát.

- Tényleg kedvelsz engem? – szólalt meg először végül Jimin.

- Igen – vágta rá azonnal az idősebb. – És... te?

- Én is kedvellek téged, Jungkook – eresztett el egy apróbb mosolyt a rózsaszín hajú.

- Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogod nekem mondani – harapott bele alsó ajkába az igazgató fia.

- Én sem hittem volna, hogy az igazgató fiának pont egy rózsaszín hajú elsőéves fog megtetszeni.

- Megcsókolhatlak? – csúszott ki Jungkook száján a kérdés, amit egyébként nem akart hangosan mondani. Most viszont kár lett volna magyarázkodni, mert azzal csak rontott volna a helyzeten.

- Aha – válaszolta a lehető leghalkabban Jimin, mire a fekete hajú szemei kikerekedtek. Reménykedett abban, hogy a rózsaszín hajú nem utasítja majd el, de ilyen gyors válaszra sem számított.

- Tényleg? – kérdezett vissza, mert meg akart győződni abban, hogy Jimin tényleg igent mondott, nem csak beképzelte a válaszát.

- Igen – válaszolta most már egy fokkal határozottabban Jimin, mint az előbb.

Jungkook nyelt egy hatalmasat, majd közelebb húzta magához a fiatalabbat a csuklóinál fogva. Hosszú percekig ismét csak egymás szemeibe néztek, miközben mozdulatlanul álltak a konyhában. Jungkook a közös gyerekkorukon és a fiatalabb fiú nélküli évein kattogott, Jimin meg azon, hogy mégis mi tetszhet benne az idősebbnek. Végül Jungkook tette meg az első lépést és hajolt a fiatalabb ajkaira, a világ legóvatosabb módján. Kicsit félt megcsókolni a fiút, mert nem akart sem durva, sem pedig túl óvatos lenni.

Jungkook sírni tudott volna örömében, amikor ajkai összeértek a fiatalabbéival. Több mint tíz év után végre megcsókolhatta szerelmét, még ha meg is lett neki tiltva, hogy egyáltalán hozzászóljon. Jimin először meg sem merte mozdítani ajkait, de az idő elteltével felbátorodott és visszacsókolt. Hosszú percekig a konyhapultnak támaszkodva csókolóztak, Jungkook volt az, aki először elhúzódott. Homlokát a fiatalabb homlokának döntötte, és behunyta a szemeit, miközben görcsösen kapaszkodott a vele szemben álló pulcsijába.

- Kérlek, soha többet ne hagyj el, Jimin – suttogta az idősebb kétségbeesetten.

- Miért hagynálak el? – kérdezte a fiatalabb értetlenül. – Úgy mondod, mintha már elhagytalak volna.

Jungkook nem válaszolt semmit, mert akaratlanul is eszébe jutottak a múltban történtek, ez miatt pedig sírhatnék tört rá.

13 évvel korábban:

„Jungkook és Jimin vidáman játszottak a fekete hajú szobájában, amikor hangos kiabálás ütötte meg mindkettőjük fülét. Mivel Jungkook még csak öt, Jimin pedig három éves volt, kíváncsian osontak oda az ajtóhoz, hogy azon kikandikálva hallgatózni tudjanak.

- Neked teljesen elment az eszed, Dowon? – kiáltott fel Jungkook apja. – Meglopod a legjobb barátodat, azután meg még van képed a lakásomba jönni?

- Kérlek, hallgass meg, Jaeho! Mindent meg tudok magyarázni! – hallatszódott Jimin apjának kétségbeesett válasza. – Szükségem volt erre a pénzre, érted? Nem akarom, hogy a fiam éhen halljon. Ha kell, akkor én napokig nem eszek, de ő még csak három éves. Hiába kértem a segítséged, nemet mondtál, ezért muszáj voltam saját magam hozzájutnom a pénzhez.

- Engem akarsz szar alakként feltüntetni? – kiabálta teljesen kikelve magából Jaeho. – Te ennyire semmibe veszel? Mi lenne, ha normális munkahelyet keresnél magadnak, ahelyett, hogy meglopsz valakit? Milyen példát mutatsz te a fiadnak?

- Uraim, kérem mindketten nyugodjanak meg, és beszéljék meg higgadtan a történteket – szólt közbe Xion, mert úgy érezte, hogy nagyon csúnyán el fognak fajulni a dolgok, ha Jaeho nem nyugszik meg.

- Te ebbe ne szóljál bele! – förmedt legnagyobb bizalmasára Jungkook apja. – Most azonnal takarodj a gyerekeddel együtt a lakásomról, soha többet nem akarom látni egyikőtöket sem. – A pénzt meg nyugodtan tartsd meg, maximum két hétre lesz elég.

- És te milyen példát mutatsz a fiadnak? – fonta össze mellkasa előtt a kezeit Jimin apja. – Én csak egy kis pénzt kértem tőled, de te önző módon elutasítottál. Elvileg barátok vagyunk, te még sem tudtál ennyit megtenni értem. Nem milliós összegekről van itt szó, Jaeho! Neked könnyű, mert te gazdag vagy, és nagy valószínűséggel sohasem lesznek pénzügyi gondjaid, de mi napról napra élünk!

- Keress normális munkahelyet, aztán nem fogtok napról napra élni – vonta meg a vállait Jungkook apja. – Most pedig tűnt a szemeim elől a gyerekeddel együtt.

- Kérlek szépen, ne keverd ebbe bele ebbe a gyerekeket. Jiminnek szüksége van Jungkookra, és Jungkooknak is Jiminre.

- Nem érdekel! Takarodj innen, vagy feljelentek a francba! – csapott idegesen az asztalra, mire Jimin apja hátrált pár lépést.

Dowon megindult az emelet felé, hogy Jimint hazavihesse, mert semmiképpen nem akart rendőrségi ügyet ebből a balesetből. Jaehonak sokkal több befolyásos embere van, így Jimin apjának esélye sem lett volna a milliomos üzletemberrel szemben, ha esetleg bírósági ügy lesz a lopásból. Ő csak egy átlagos dél-koreai lakos volt, akinek a fizetése nem volt elegendő ahhoz, hogy eltartsa az alig három éves kisfiát. Ezért kérte Jungkook apjának segítségét, aki gondolkodás nélkül nemet mondott a barátjának.

- Gyere, Jimin, most haza kell mennünk – játszotta meg magát Dowon a gyerekek előtt, mert azt hitte, hogy semmit nem hallottak a lenti veszekedésből.

- Nem akarok menni – bújt oda Jungkookhoz a szőke hajú kisfiú. – Jungkookkal akarok játszani.

- Most nem lehet, Jimin. Haza kell mennünk, mert Jaeho bácsi nem lát minket itt szívesen. – lépett oda a két fiúhoz, akik ijedten ültek a szőnyegen, egymásba kapaszkodva.

- Jungkook, mondd meg apudnak, hogy játszani akarunk még – nézett rémülten Jimin az idősebbre.

- Nem lehet, Jimin – rázta meg a fejét Jungkook. – Menned kell.

Jimin ekkor sírni kezdett, és az eddigieknél még szorosabban kapaszkodott a fekete hajúba. Nem akart elmenni, mert tudta, hogy többet nem jöhet vissza ide. Hiába volt csak három éves, a lenti veszekedésből sikerült leszűrnie, hogy a két apuka csúnyán összeveszett az előbb. Jimin hisztérikusan kapaszkodott Jungkookba, aki teljesen megsemmisülve ült, és néma csendben maga elé bámult. Nem akarta, hogy elmenjen a fiatalabb, de az apja szava szent, és ha ő azt akarja, hogy a Park család elmenjen, akkor el kell menniük.

- Jungkook! Jungkook! – sikítozott Jimin még akkor is, amikor az apja a vállára csapva megindult a bejárati ajtó felé. – Jungkookkal akarok játszani.

- Megnevelhetnéd a gyereked, nehogy ő is tolvaj legyen felnőttkorában, mint az apja – jegyezte meg Jeoho, mielőtt még elhagyták volna a Jeon lakást.

Jungkook kisírta már a szemeit az előző percek történései miatt, de nem mert megszólalni, ezért csak az apja mögött lapult. Úgy figyelte, ahogy a síró Jimint akarata ellenére kiviszi az apja a lakásukból.

- Soha többet nem akarom meglátni a fiadat Jungkook közelében, különben pokollá fogom tenni a nyamvadt életeteket! – mondta egyfajta végszóként Jeoho, azzal fogta és becsapta a bejárati ajtót.

- Soha többet nem találkozhatsz és beszélhetsz azzal a takonnyal! – szólt oda Jungkooknak az apja, azzal fogta magát és az udvarra rohant."

Jungkooknak akaratlanul is végigfolyt egy könnycsepp az arcán, amint újra átélte a tizenhárom éve történteket. Jimint odahúzta magához a derekánál fogva, és amilyen erősen csak tudta, átölelte őt. A rózsaszín hajú értetlenül állt a heves reakció mögött, de egyáltalán nem bánta, hogy az igazgató fia átölelte őt.

- Kérlek, soha többet ne hagyj el – suttogta Jungkook görcsösen a fiatalabba kapaszkodva. – Nem élném túl, ha ismét nem találkozhatnék veled.

- Nem foglak elhagyni, Jungkook – válaszolta a rózsaszín hajú, bár még most sem volt számára világos, hogy miről is beszél pontosan az idősebb. – Ha csak te arra nem kérsz engem.

- Még csak most kaptalak vissza! Soha nem fogom ezt kérni tőled! – temette arcát Jimin nyakhajlatába, miközben jó szorosan ölelte őt.

Soha többet nem fogja elengedni őt, ez ellen pedig még az apja sem tehet semmit. Nem fogja hagyni, hogy megint szétválasszák őket, mert egyszer is pont elég volt szenvedni Jimin hiánya miatt. Most viszont kapott még egy esélyt, amit ki fog használni, és be fogja pótolni a kimaradt közös éveiket. Ha kell, akkor szembe fog szállni az apjával!