Jungkook egy szál vörös rózsával a kezében lépett ki a virágüzletből, majd megindult a Jiminnel lebeszélt park felé. Egy hete nem találkoztak már, mert sajnos képtelenek voltak összeegyeztetni a szabadidejüket. De most végre sikerült egy olyan napot találniuk, amikor mindkettőjüknek szabad a délutánja. Jungkooknak nincsen kosár és foci edzése, Jiminnek pedig sem énekkarja, sem pedig kötelező szakköre. A gimijüktől a nagyjából húsz percre lévő parkot beszéltek meg, bár a fekete hajú tervei szerint nem sokáig lesznek ott. Mivel már október van, ezért nem szívesen vannak kint az emberek az utcán. Rengeteget esik az eső, és még hideg is van. Ezért is találta ki Jungkook, hogy milyen fedett helyen lesznek végül a park helyett. Xion természetesen be volt avatva a tervbe, mert ő a sofőr, nélküle pedig nem is tudta volna megszerezni Jungkook az apjától az egyik nyaralójuk kulcsait. De mivel a sofőrje ennyire szereti, és mindenben segít neki, így gond nélkül elcsenték az igazgató úr otthoni irodájából.

A Jeon családnak volt egy „kisebb" nyaralója Szöulon kívül, ahol Jungkook utoljára nagyjából tíz évesen járt. Szinte sohasem járnak oda, maximum csak akkor, ha egy kis nyugalomra és csendre van szükségük. Az elmúlt húsz év alatt egyszer utaztak oda három napra, de azt a hétvégét leszámítva még csak fel sem hozódott témaként, ezért is esett erre a fekete hajúnak a választása. A kutya sem fogja őket ott keresni, mert a városból majdnem egy óra kell, mire kiér oda az ember.

Jungkook bepattant Xion mögé a fekete Jeepbe, majd megindultak a Jiminnel megbeszélt park felé. A fekete hajú izgatott volt, ezt pedig a sofőrje is észrevette, ezért csak mosolyogva megjegyezte, hogy már várta, mikor fog ilyen őszinte mosollyal menni egy megbeszélt találkozóra.

- Az apám által szervezett találkozók teljesen másak – sóhajtott fel Jungkook. – Azokra csak kényszerből megyek el, most viszont Jiminnel fogok találkozni.

- Le akarod venni a lábáról, mi? – villantotta ki fogait Xion, mire a mellette ülő biccentett egyet. – Akkor legyél vele kedves, őszinte és ne hozd kellemetlen helyzetbe.

- Azon leszek. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog szólni ahhoz, hogy mégsem csak a parkban fogunk ücsörögni egymás mellett.

- Ahogyan ismerem biztosan zavarba jön majd és kérdezősködni kezd, hogy akkor mégis hol fogtok beszélgetni – vonta meg a vállait Xion. – Szerintem add neki most oda a rózsát, csak, hogy még jobban kipiruljon.

- Az lesz – villantotta ki fogait a fekete hajú. – Azt hiszem látom is – mutatott a távolba Jungkook. – A rózsaszín hajáról nem nehéz megismerni.

- Akkor leparkolok itt és megvárlak titeket.

- Rendben – bólintott Jungkook, majd kipattant a Jiminnek szánt rózsával a kezében a kocsi hátsó üléséről.

Heves integetésbe kezdett, hogy magára vonja a fiatalabb figyelmét, aki a parkban tartózkodó embereket tanulmányozta. Biztosan a fura alakokat próbálta kiszűrni, hogy kitől maradjon mindenképp távol. Amikor megpillantotta Jungkookot, visszaintett neki, és megindult az irányába. A fekete hajú a háta mögé rejtette a rózsát, majd úgy araszolt ő is a fiatalabb felé.

- Szia – szólaltak meg majdnem ugyanakkor.

- Jó régen találkoztunk már – húzta el a száját Jungkook. – Hoztam neked valamit, tessék. Tudom, hogy a vörös rózsa a kedvenced.

- Ó – lepődött meg Jimin, mert nem számított ajándékra. – Köszönöm szépen, Jungkook – pirult fülig, majd átvette Jungkooktól a virágot és megszagolta azt.

- Egyébként készültem még egy meglepetéssel neked – dülöngélt a fekete hajú előre-hátra, mert látva Jimint zavarát, az ő magabiztossága is alábbhagyott. – Elviszlek egy csendes és nyugodt helyre, jó?

- Hova?

- Legyen az meglepetés – mondta Jungkook, majd biccentett egyet Xion autója felé.

Jiminnek azonnal leesett, hogy minden bizonnyal Xionnal mennek majd valahova. A fekete Jeepet olyan sokszor látta már, hogy még ilyen messziről is simán felismeri. Igaz, még mindig nagyon kíváncsi volt, de inkább nem kérdezett semmit, mert tudta, hogy Jungkook úgy sem fogja neki elárulni a meglepetését. Néma csendben sétált az idősebb mellett, miközben a vörös rózsát szagolgatta és igyekezet nem úgy vigyorogni, mint aki éppen a diliházból szabadult.

- Szia, Jimin – köszönt Jungkook sofőrje a rózsaszín hajúnak.

- Jó na... Szia – tegezte le végül az idősebbet, mert eléggé csúnya pillantással illette, amikor magázni próbálta.

- Meg ne halljam még egyszer, hogy szia helyett jó napotot akarsz köszönni nekem – ráncolta össze szemöldökeit Xion.

- Elnézést. Innentől akkor odafigyelek erre. Csak nem nagyon szoktam felnőttekkel tegeződni. – kért elnézést Jimin, miközben arcát ismét pír lepte el.

- Velem nyugodtan tegeződhetsz – mosolyodott el Jungkook sofőrje. – Az a kis suhanc is tegez ott melletted – utalt az igazgató fiára, aki a rá használt kifejezés miatt vérig sértve érezte magát.

- Most majdnem mondtam, hogy ki a kis suhanc – forgatta meg a szemeit. – Inkább menjünk, mert soha nem érünk oda.

Xion nem válaszolt semmit, csak hangosan felnevetett, majd kikanyarodott a park parkolójából, és megindult a Jeon család nyaralója felé. Az út nem volt annyira kínos, mint amikor Jungkook részegen aludt Jimin ölében, Xion pedig a nevetését próbálta meg elrejteni a rózsaszín hajú elől. Most halkan még a rádió is ment, így a két fiatal nyugodtan beszélgethettek.

- Személyesen is meg akartam köszönni, hogy vigyáztál rám aznap este – fordult Jungkook szembe a fiatalabbal. – Xion mindent elmesélt, szóval tényleg köszönöm szépen. Én biztosan otthagytam volna magam a cipőbolt bejárata előtt.

- Nem kell megköszönnöd. Szerintem te is megtetted volna ezt értem, ha fordítva történt volna.

- Ez így van – bólintott Jungkook. – Vedd a mai napot egyfajta köszönetképp.

- Nem azért vigyáztam rád, mert cserébe várnék valamit – motyogta Jimin, mire a fekete hajú tudatta vele, hogy ezzel tisztában van.

- Mikorra kell hazaérned? Vagy nem mondott apud konkrét időpontot? – kérdezte Jungkook.

- Igazából nem mondott konkrét időt, de tíz körül már aludni szokott, szóval, ha olyan háromnegyed tízre hazaérek, az szerintem rendben lesz.

- Hallottam és értettem – bólintott egyet Xion, miután Jungkook a visszapillantóból ránézett és némán megkérdezte az idősebbet, hogy ez így neki rendben van-e.

- Akkor háromnegyed tízre otthon leszel – mosolyodott el Jungkook, majd nem bírta ki, hogy ne döntse ismét a fejét Jimin vállára.

A rózsaszín hajú egy hatalmas mosollyal tudatta az idősebbel, hogy nagyon aranyosnak találja, amiért ennyire bújós. Nem gondolná az ember, hogy Jeon igazgató fiának ilyen oldala is létezik. Egy olyan oldal, amelyik nem bunkó és elutasító, illetve nézi le a másikat. Mondjuk ezt az oldalát nagyon-nagyon kevés ember ismerte csak. Még az apja, illetve a nővére sem tudott arról, hogy Jungkook valójában nagyon érzékeny és szeretethiányos. Jiminen kívül ezt az oldalát csak is Xion, Dongju, Beom, illetve Jinyoung ismeri.

Jungkook egészen addig a rózsaszín hajú vállán pihent, amíg Xion le nem lassított az autóval. Gyorsan felült, majd körbepillantott és miután sikerült nagyjából bemérnie, hogy merre is vannak, már az övét is kicsatolta.

- Pontosan hol is vagyunk most? Majdnem egy órát utaztunk. – kérdezte Jimin, ugyanis kíváncsibb volt már, mint amikor Jungkook közölte vele, hogy elmennek a parkból.

- Az egyik Szöulon kívüli nyaralónkban – adta meg végül a várva várt választ a fekete hajú. – Itt nyugodtan tudunk majd beszélgetni, és még Xionnak sem kell átmennie testőrbe.

- Azért a ház előtt maradok, biztos, ami biztos – szólt hátra a sofőr, majd leállította az autót, miután beparkolt a már-már villa nagyságú épület egyik felhajtójára.

- Rendben – bólintott Jungkook, majd kicsatolta a saját és Jimin övét is, azzal már ki is pattant a fekete Jeepből.

- Akkor, szia – köszönt el esetlenül a rózsaszín hajú Xiontól. Valamiért nem akart a szájára állni a tegezés, mivel a sofőr jóval idősebb volt nála.

- Érezzétek jól magatokat, és ne aggódjatok, nem hagyom, hogy rajtatok kívül bárki más is bemenjen a házba – vigyorgott Xion.

Jimin ekkor már szerencsére kiszállt a kocsiból, így nem kellett válaszolnia a perverz megjegyzésre. Jungkook a fiatalabb kezéért nyúlt, majd szokásához híven ismét összekulcsolta az ujjaikat. Nem tehetett róla, de amikor a rózsaszín hajúval volt, egyszerűen késztetést érzett arra, hogy hozzáérjen. Szerencsére ez nem zavarta Jimint, ezért is merte most is megfogni a kezét. Egymásra pillantottak, majd mindkettőjük ajkai felfelé görbültek. Jungkook kinyitotta az ajtót, a biztonság kedvéért viszont magukra is zárta azt. Nem mert kockáztatni, hiába látta nagyon kevés esélyét annak, hogy lebukjanak az apja előtt.

Jimin néma csendben fedezte fel a szemeivel a hatalmas villához hasonló épületet. Csupán a nappali volt akkora, mint az ő egész lakásuk, szobákkal, konyhával és fürdővel együtt. Ez miatt megint felmerült benne, hogy mennyire nem illik ide. Jungkooknak egy olyan szép lányt – vagy helyes fiút – kellene helyette idehoznia, aki van olyan gazdag, mint a Jeon család.

- Arra gondoltam, hogy nézhetnénk egy filmet a nappaliban – szólalt meg Jungkook, amikor érzékelte, hogy Jiminnek valami baja van.

- Az jó ötlet – erőltetett magára egy apró mosolyt a fiatalabb, miközben azon volt, hogy a létező összes módon kerülje a szemkontaktust Jungkookkal.

- Ha megint az jár a fejedben, hogy mennyi pénze van apámnak, akkor kérlek szépen szard le – fordult szembe Jiminnel. – Mondtam már, hogy engem nem érdekel a pénz. Engem csak te érdekelsz.

- Semmi ilyesmi nem járt a fejemben – erőltetett magára egy apró mosolyt a fiatalabb. – Csak azon gondolkoztam el, hogy mennyire jól néz ki a vaj és a fehér szín együtt – hazudott, mert nem akarta, hogy Jungkook feleslegesen aggódjon miatta.

- Szerintem is illenek egymáshoz – értett egyet Jiminnel az igazgató fia. – Nos, akkor te ülj le addig a nappaliban, én pedig reménykedek, hogy Xion vett valami nasit a film nézéshez.

Jungkook a konyhába ment, Jimin pedig helyet foglalt a szintén vaj színű kanapén. Kényelmetlenül érezte magát, mert az ő szótárában a nyaralóház egyáltalán nem így néz ki. Egy faházat képzelt lelki szemei elé, amikor megtudta, hogy csak egy nyaralóba jönnek. Korhadt falécekkel, beázott tetővel és rengeteg bogárral. Ezek szerint Jungkook szótárában a Jimin által elképzelt faház nem létezik.

- Nem tudom, hogy hogyan tudnám elérni, hogy ne szorongj – szólalt meg az idősebb, miután visszatért a konyhából egy tál popcornnal és egy csipsszel a kezeiben.

- Bocsánat – sóhajtott fel Jimin. – Én igyekszem elengedni magam, csak nem megy olyan gyorsan, mint szeretném.

- Tényleg ne stresszelj azon, hogy hol vagy, oké? Gondold azt, hogy moziban vagyunk, ami semmi extra. – ült le a rózsaszín hajú mellé.

- Oké – bólintott Jimin.

- Mit szeretnél nézni?

- Nekem teljesen mindegy – vonta meg vállait Jimin, majd lopott egy popcornt a fehér tálból.

- Romantikus? Horror? Vígjáték?

- Nem szeretem a horrorokat – mondta Jimin. – Romantikus filmek közül pedig nem sokat ismerek, de akkor azt választom.

- Akkor körbe nézünk Netflixen, ott biztosan találunk valami nagyon romit – villantotta ki fogait Jungkook.

Hosszas kutakodások és kisebb viták után sikerült megegyezniük. Olyan filmet kerestek, amit még egyikőjük sem látott, ezt pedig nehéz volt összeegyeztetni, mert Jungkook majdnem az összes filmet látta, ami felvetődött. Végül a Garantált Szerelem győzedelmeskedett, miután mindketten elhelyezkedtek a kanapén, Jungkook már indította is a filmet. Egy hatalmas pokróccal takaróztak be mind a ketten, a két nasis tál pedig az ölükbe volt.