- Sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, bunkó és lekezelő voltam veled. Soha nem akartalak megbántani, egyszer sem önszántamból viselkedtem veled ennyire undorítóan. Minden egyes leveledet meg akartam tartani, el akartam olvasni, de nem tehettem, mert.... nos mert apám nem engedi. – sóhajtott fel Jungkook, majd végignyalt ajkain és folytatta. – Nem is szabadott volna hozzád szóljak. Nem lehetek veled jóban, mert megtiltotta. Ki fog rúgatni téged és eléri, hogy egyik közeli gimnáziumba se vegyenek fel, ha mi ketten közelebb kerülünk egymáshoz. – motyogta a fekete hajú, miközben azon volt, hogy a lehető legértelmesebb fejezze ki magát.

- Akkor miért viselkedsz így velem, mióta eljöttünk Szöulból? – kérdezte Jimin, mikor az idősebb hosszabb hatásszünetet tartott.

- Mert most nincs itt apám és nem tud irányítani. Biztosan most is figyelnek engem, de senki sem tud megállítani. – válaszolta Jungkook.

- Miért tiltotta meg, hogy jóban legyünk? – kérdezte Jimin, mert nem igazán értette, hogy az igazgató miért is van ennyire ellene.

Jungkook nyelt egy hatalmasat, de nem szólt egy szót sem. Belül vívódott, hogy most mégis mit kellene tennie. Mondja el neki az igazat? Hazudjon neki? Hiszen ő még csak két éves volt, amikor a balhé lezajlott, így nem emlékezhet semmire sem. Az apja meg biztosan nem mesélt neki a múltban történtekről. Ez viszont egy komoly dolog, amit nem Jungkooktól kellene megtudnia. Ezért is döntött úgy, hogy nem árulja el neki a teljes igazságot. Most elsődlegesen az érzéseiről szeretne beszélni, nem a múltban történtekről.

- Nem tudom – sóhajtott fel végül Jungkook. – Csak annyit tudok, hogy kettőnk közül neked lesz rossz, ha rájön, mi ketten mégis beszélünk egymással a tiltása ellenére.

- Értem – nyelt egy hatalmasat Jimin. Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen. De miért volt vele kedves Jungkook, ha most közli vele, hogy még csak jóban sem lehetnek? – Vagyis nem, nem igazán értem.

- Micsodát? – pillantott a rózsaszín hajúra Jungkook.

- Miért vagy velem ilyen kedves, mióta eljöttünk Szöulból? Értem én, hogy most nincs itt az igazgató és nem tudja megtiltani, hogy beszéljünk. De ha visszamegyünk, akkor megint ott lesz. Akkor megint elutasító és lekezelő leszel velem?

- Nem, nem fogok ismét olyan undorítóan viselkedni veled – rázta meg a fejét Jungkook. – Tisztában vagyok azzal, hogy kedvelsz engem. Ezt a leveleiddel és a csokikkal is a tudtomra adtad.

Jimin csak bólintott egyet, mert felesleges lett volna tagadnia a nyilvánvalót. Még az idiótának is feltűnt már, hogy a rózsaszín hajú teljesen belezúgott az igazgató fiába.

- Én is kedvellek téged, Jimin – suttogta a lehető leghalkabban a fekete hajú, mintha attól félne, hogy olyasvalaki is meghallja az általa mondottakat, akinek nem kellene. – Már nagyon régóta bejössz nekem, de hamarabb sajnos nem tudathattam veled.

Jimin teljes sokkban ült Jungkook mellett és próbálta felfogni az előbb hallottakat. Jungkook komolyan kedveli őt? Az érzései tényleg nem viszonzatlanok? Valaki csípje meg, mert biztosan csak álmodik... Jeon Jungkook, a gimnáziumuk igazgatójának fia, pont a rózsaszín hajú elsőévesbe esett volna bele? Az lehetetlen.

- De már nem bírtam tovább várni, szóval muszáj volt beszéljek veled négyszemközt. Remélem most már érted, miért nem akartam ezt a buszon megbeszélni. – mondta Jungkook, amire Jimin csak egy apró bólintással válaszolt. Még mindig teljesen ledöbbenve ült a kiszemeltje mellett. A kiszemeltje mellett, aki viszont kedveli őt. – Nem mondasz semmit?

- Ugye nem szórakozol velem? – kérdezte Jimin, ugyanis ez az egész még mindig túl hihetetlen volt számára.

- Miért szórakoznék ilyesmivel? – ráncolta össze szemöldökeit Jungkook. – Önszántamból sohasem játszadoznék az érzéseiddel.

- Ezt nem hiszem el – motyogta Jimin az orra alatt. – Tuti álmodok – hihetetlenkedett még mindig. – És most mi lesz?

- Mármint?

- Velünk. Mi lesz velünk? – pillantott a mellette ülőre, mert eddig a vele szemben lévő farönköt tanulmányozta.

- Nem fogom hagyni, hogy apám közénk álljon. Nem fogom hagyni, hogy megint elszakítson minket egymástól. – mondta, azzal megragadta Jimin jobb kezét, majd összekulcsolta az ujjaikat, ahogy azt ma már egyszer is tette.

A rózsaszín hajú az összekulcsolt ujjaikra sandított, és hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Igaz, még mindig nem hitt teljesen a szemeinek, de egy valamiben biztos volt; Jungkook megfogta ismét a kezét. Óvatosan cirógatni kezdte a fiatalabb kézfejét, miközben az arcát tanulmányozta. Teljesen zavarban volt, megszeppenve ült, miközben alsó ajkát harapdálta és igyekezett tartani a szemkontaktust az idősebbel.

- El nem tudod képzelni, hogy milyen régóta meg akartalak már érinteni – suttogta Jungkook.

- El nem tudod képzelni, hogy milyen régóta akartam már, hogy megérints – válaszolta Jimin saját magát is meglepve. Még mindig megszeppenve ült az igazgató fia mellett, de szerencsére nem ette meg a cica a nyelvét, ezért is mert megszólalni.

- Soha többet nem engedlek el – mondta Jungkook, mire Jimin zavartan elmosolyodott. Meg kell még szoknia, hogy ilyeneket mondd neki a fekete hajú.

Hosszú percekig néma csendben ültek. Jungkook továbbra is a fiatalabb kézfejét cirógatta, miközben újra és újra végigtanulmányozta arcának minden egyes porcikáját. Egyszerre találta aranyosnak és helyesnek Jimint. Nem gondolta volna, hogy ennyi év szenvedés után végre megfoghatja a kezét. Eddig sem bánta, hogy apja ellen fordult végül, most viszont már egyenes örült annak, hogy végül Beomra hallgatott. Jimin továbbra is alsó ajkát harapdálta, miközben azt figyelte, hogy Jungkook mit csinál. Egyikük sem szólalt meg, de a csend még sem volt kínos. Teljesen megváltozott a hangulat kettejük között, mióta a fekete hajú őszintén beszélt az érzéseiről.

- Hétfőn mikor végzel a suliban? – törte meg a csendet Jungkook.

- Fél négykor – válaszolta Jimin. – Miért?

- Elviszlek enni, jó?

- Nem lesz baj belőle? – nyelt egy hatalmasat a rózsaszín hajú.

- Nem – mondta a fekete hajú. – Megoldom, hogy legyen egy kis időnk kettesben. Persze, csak ha te is szeretnéd.

- Hogy ne szeretném már? – motyogta Jimin, mire Jungkook kivillantotta a fogait.

- Megadod a számod? Úgy könnyebb lesz beszélni egymással.

- Aha – bólintott Jimin, majd elővette farzsebéből a telefonját és átnyújtotta a fekete hajúnak.

Miután sikeresen telefonszámot cseréltek, megbeszélték, hogy visszamennek a sátrakhoz, mert már fél tizenegy is elmúlt. Jimin meglepődött, amikor az idősebb összekulcsolta az ujjaikat, miután visszaindultak a többiekhez. Nem zavarta, csak még mindig ismeretlen és idegen volt számára Jungkooknak ez az énje.

- Holnap ülsz mellettem a buszon hazafele? – kérdezte az igazgató fia, mikor már látták a kempinghez tartozó fényeket.

- Ha nem lesz belőle probléma, akkor igen – bólintott Jimin.

- Nem lesz probléma, nyugi – szorította meg gyengéden a rózsaszín hajú kezét.

- Akkor igen, ülök melléd.

- Király – villantotta ki fogait.

Amikor visszaértek a sátrakhoz, sajnos el kellett engedniük egymás kezét. A tábortűz felé vették az irányt, mert mindketten ott hagyták a haveri társaságukat. Arin, Yesung, Beom és Dongju volt már csak a tűz körül, Jinyoung és Alice már az igazak álmát aludták.

- Na, visszatért a gerle pár? – villantotta ki fogait Beom, ugyanis neki tűnt fel először, hogy Jungkook és Jimin visszatért a beszélgetésből.

- Minden okés volt? – kérdezte Arin a rózsaszín hajúra pillantva.

- Persze – válaszolt Jungkook. – Mi baj lett volna?

- Nem tudom, csak kérdeztem – vonta meg a vállait a társaság egyetlen női tagja. – Akkor mehetünk Jimin?

- Aha – biccentett a rózsaszín hajú. –  Jó éjszakát mindenkinek, majd holnap találkozunk.

- Jó éjt – köszönt el egymástól a három elsős és harmadikos.

Jungkook szándékosan nem szólalt meg egészen addig, amíg a faházukba nem értek. Szerencsére Jinyoung még nem aludt, csak a fürdésen volt túl, így nem kellett suttogniuk a szobájukban. Az igazgató fia egy hatalmas vigyor kíséretében terült el az ágyán, majd mint egy kisgyerek, vergődni kezdett rajta. Közben pedig érdekesebbnél érdekesebb hangokat adott ki, amelyekkel tudatta a haverjaival, hogy minden a lehető legjobban történt.

- Bevallottam neki mindent. Vagyis a közös múltunkról nem beszéltem, de sikerült neki megnyíljak. – mondta Jungkook, miután kivergődte magát.

- És? Mit mondott? – kérdezte Dongju, aki leült a Jungkook melletti ágyra. – Vagyis te mit mondtál neki?

- Elmondtam, hogy apám miatt viselkedtem vele úgy, ahogy. Azt is mondtam neki, hogy önszántamból sohasem viselkednék vele ilyen csúnyán. Holnap a buszon mellette ülök majd, remélem nem baj, haver. – villantotta ki fogait a fekete hajú Beomra sandítva. – Ülhetsz Arin mellé.

- Inkább ülök egy tanár mellé – morogta nem tetszését kifejezve. – Nem bírnék ki két órát vele, az is biztos.

- Pedig ma egészen jól elvoltatok – kapcsolódott be a beszélgetésbe Jinyoung is, aki a saját ágyán feküdt már.

- Téged ki kérdezett? Miért pont most kell bekapcsolódj a beszélgetésbe? – kérdezte Beom, azzal hozzávágott egy párnát Jinyounghoz, aki csak nevetve kivédte az ellene indított támadást.

- Valld már be, hogy bejön a csaj – mondta Dongju. – Úgy civakodtok egymással, mint egy negyvenedik évfordulójukat ünneplő idős pár.

- Most tulajdonképpen nem Jungkookról és Jiminről van szó? Hogy is jöttem képbe én? – próbálta terelni magáról a témát a szőke hajú, mert már így is baromira kellemetlenül érezte magát.

- A lényeg, hogy holnap Jimin mellett ülök a buszon, hétfőn pedig az óráink után elviszem kajálni.

- Nem lesz belőle gond? – kérdezte Dongju, mire Jungkook csak megrázta a fejét.

- Beszélek majd Xionnal, ő úgyis segít nekem – vonta meg a vállait. – Ő az egyetlen, akire számíthatok.

- Úgy legyen – biccentett egyet Beom. – Sok sikert, haver. Ha valamiben tudunk segíteni, szólj.

- Így van! – értett egyet Dongju és Jinyoung is a szőke hajúval.

- Tudom és köszönöm – mosolyodott el Jungkook. – Remélem, hogy most már tényleg minden csak jobb lesz.

Eközben Arin el sem engedte Jimin csuklóját egészen addig, amíg Alice sátrához nem értek. Igaz, a cserediák már egy jó ideje elvonult, de úgy beszélték meg, hogy majd nála konzultálnak, ha Jimin visszatér. A rózsaszín hajú elmesélt mindent a barátainak, miközben igyekezett minden kis részletre kitérni. Egészen addig abba sem hagyta a mesélést, amíg el nem jutott addig, hogy holnap majd mellé ül a buszon, hétfőn pedig enni mennek az órák után.

- És akkor én ki mellé ülök? – ragadta meg Arin a Jimin által meséltek lényegét.

- Beom? – húzogatta a szemöldökeit a félig már alvó állapotban lévő Alice, amivel sajnos sikerült elérnie azt, hogy jól sípcsonton rúgják. – Áu, tudod jól, hogy csak vicceltem.

- Te pedig tudod jól, hogy mennyire elegem van abból a gyerekből – forgatta meg szemeit a fekete hajú. – Visszatérve rád, Jimin, mert ugye most ő a téma. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakulnak a dolgok köztetek. Sajnálom, ha esetleg túl szigorú voltam veled, de csak is azért tettem, mert nagyon szeretlek, és nem akarom, hogy ismét összetörjék a szíved. Viszont, ha Jungkook tényleg komolyan gondol mindent, amit neked mondott, akkor áldásom rátok!

- Nem lesz baj Jeon igazgató miatt? – kérdezte Alice félve. – Ha ennyire nagyon ellenőrzi a fiát, akkor nem sokáig tudtok előle bujkálni.

- Nem tudom – sóhajtott fel Jimin. – Ilyeneken még nem volt időm gondolkodni. Először azon vagyok, hogy felfogjam a mai nap történéseit.

- Igaz, amíg itt vagyunk, nem is kell az apján agyalnod – mondta Yesung. – Egyelőre örüljünk annak, hogy Jimin barátunk érzései nem viszonzatlanok!

- Így van – bólogatott helyeslően Arin és Alice is.

- Nem voltak feleslegesek a levél írások – mászott oda Arin Jiminhez, hogy jól megölelgesse.

Úgy néz ki, hogy tényleg nem voltak feleslegesek Jimin próbálkozásai. Ki tudja, hol tartanának akkor, ha hamarabb feladta volna már a rózsaszín hajú. Szerencsére ez nem történt meg, most úgy tűnik, hogy fáradozásai nem hiábavalók voltak. Jungkook pedig megemberelte magát, és kész akár az egész világgal megküzdeni Jiminért.