Minho szemszöge:

–Oh istenem – Sóhajtok fel fáradtan

Jelenleg a cégemtől tartók haza felé egy igazán fárasztó nap után. Minden vágyam az, hogy csak otthon lehessek és pihenjek a barátnőm mellett.

A gondolataim fogságából a telefonom csörgése szabadít ki, így el is kezdtem keresni a készüléket, bár nem a legbiztonságosabb ezt pont vezetés közben tennem.

Nem sokkal később egy sikolyt hallok meg, így a tevékenységem abba hagyva figyelek újra az útra, majd fékezek le mielőtt még elütnék egy velem egy korosztályú fiút.

–Jól vagy? – Kérdezem a fiútól miután kiszállok az autóból

A fiú csak fal fehér arccal, egyetlen szó nélkül figyel

–Hahó? – Lengetem meg a kezem a mókusokhoz hasonló arca előtt
–M-minho – Mondja ki a nevem amire meglepődök
–Ismerjük egymást valahonnan? – Kérdezem

–Ne mond, hogy nem ismersz fel – Mondja
–Sajnálom uram, de valakivel összetéveszt, nem rég költöztem a fővárosba és még nem láttam önt ezelőtt – Mondom, amire könnyek gyűlnek a szemébe

Most mi rosszat mondtam?

–Szeretné, hogy bevigyem önt a kórházba vagy esetleg haza vigyem? – Kérdezem
–Nem kell. – Válaszol, majd egyszerűen elmegy mellettem

–Ez meg mi volt? – Kérdezem magamtól a fiú után nézve

Végül csak vállat vonok, majd visszaülök az autómba és elindulok haza felé, mostmár végig az utat figyelve.

–Milyen volt a napod? – Kérdezi a barátnőm miután haza érek
–Hosszú és fárasztó – Válaszolok miközben mellé ülök

–Akkor mit szólnál ahhoz, ha most pihennél egy kicsit és közben megnéznénk egy filmet? – Kérdezi
–Azt, hogy ez egy tökéletes ötlet – Válaszolok elmosolyodva

Jisung szemszöge:

–Mi történt vele? Miért nem emlékszik rám? – Kérdezem Felixtől sírva
–Jisung, biztos, hogy nem őt láttad – Mondja a szeplős fiú
–Teljesen biztos vagyok abban, hogy Minhot láttam Lix – Válaszolom
–Jisung, az lehetetlen, hisz a baleset után Minho az életét vesztette, ezt te is tudod – Mondja

–Doktor úr, hogy van Minho? – Kérdeztem
–Nos... Sajnálom, de a fiatal ember sajnos nem élte túl a balesetet – Válaszolt a férfi – Kérem, fogadják részvétem – Mondta a fiú szülei felé fordulva, majd meghajolt és elment

–Nem, ez nem lehet igaz. – Mondtam teljesen összetörve – Minho nem hagyhatott itt, ezt csak egy rossz vicc! – Kezdtem zokogni

Miután felidéztem ezt a fájdalmas emléket újra zokogni kezdtem, így Felix át ölelt, ezzel próbálva vigasztalni.

–Kérlek Jisung, ne tedd ezzel tönkre ennél is jobban magad. – Mondja Felix, aki szintén sírni kezdett
–De nagyon fáj, bárhová nézek csak Minhot látom, mindenben és mindenkiben – Mondom – Nincsenek szavak arra, hogy elmondjam mennyire hiányzik – Teszem hozzá

–Kérlek Jisung, ez akkor sem megoldás – Mondja
–Tudom, de nem tehetek mást, hogy enyhítsem a bennem lévő fájdalmat – Válaszolom

»Másnap«

Minho szemszöge:

Mint minden reggel, ma is egy visszatérő rémálomból ébredtem

Fogalmam sincs, hogy mi lehet az álmom jelentése, viszont kezd ijesztő lenni, hogy majdnem minden este ugyan azt álmodom és reggel is mindig ugyan annál a résznél ébredek fel.

–Lehet elkéne nekem egy dilidoki – Gondolkodom hangosan

–Végre valamiben egyetértünk – Mondja Hyunjin, aki épp ekkor lépett be az irodámba

–De amúgy viccet félretéve, minek neked dilidoki? – Kérdezi
–Van egy folyton visszatérő rémálmom – Válaszolom
–Mégis milyen rémálom? – Ül le a velem szemben lévő székre
–A balesetemről. Mindig azt álmodom, hogy veszekszem valakivel, majd autóba ülök, és balesetet szenvedek, amit egy zokogó hang követ, ami engem sirat – Mondom – Ez szerinted mi lehet? – Kérdezem

–Nem lehet, hogy ez egy emlék a múltadból? – Kérdezi
–Őszintén szólva, nem tudom Hyunjin, nem tudom – Válaszolom
–És a múltadról sem tudsz semmit? – Kérdezi amire nemlegesen megrázom a fejem

–Van egy ötletem – Mondja egy kis idő múlva
–Mégis mi? – Kérdezem

[...]

–Na? Találtál valamit? – Kérdezi Hyunjin

Mivel Hyunjin feldobta azt az ötletet, hogy jöjjünk el a szüleim házába, hátha találunk valamit, ami segít visszaemlékezni a múltamra, eljöttünk ide, és mivel a szüleim sincsenek itthon nyugodtan tudtunk kutakodni.

–Nem, semmi hasznosat – Válaszolok miközben mérgesen ledobom a kezemben lévő dobozt, amiből kiesik pár gyerekkori játékom meg egyéb haszontalan dolgok
–Minho, nyugodj meg – Mondja Hyunjin, viszont én nem igazán figyelek rá

A földön lévő dolgokat kezdem el nézni, és ki is szurok valamit

A sok kacat között volt egy fénykép is, amin egy ismerős alak van, sietve fel is veszem a földről, közben pedig a törött üveg darabok meg is vágják az ujjam

–Találtál valamit? – Kérdezi Hyunjin mellém sétálva – Azért ne boncold fel magad – mondja a vérző ujjam nézve

Elképedve nézem a kezemben lévő bekereteztetett fotót, mivel az a fiú szerepel rajta, akit tegnap majdnem elütöttem

–Ki ez? – Kérdezi Hyunjin

–Ne mond, hogy nem ismersz fel – Mondja
–Sajnálom uram, de valakivel összetéveszt, nem rég költöztem a fővárosba és még nem láttam önt ezelőtt – Mondom, amire könnyek gyűlnek a szemében

–Ez a fiú volt akit tegnap majdnem elütöttem. De miköze lehet a múltamhoz, és miért van róla itt fénykép? – Kérdezem

–Szerintem fontos része volt az életednek, talán egy közeli barát vagy nem tudom – Mondja a szőke hajú
–Deríts ki róla mindent, amit csak lehet – Mondom amire ő csak bólint egyet

»Egy hét múlva«

–Itt van minden amit megtudtunk arról a fiúról – Mondja Hyunjin elém rakva az adatokkal teli papírt
–Han Jisung – Olvasom fel a nevét, ami nagyon ismerősen cseng

–Köszönöm Hyunjin – Mondom amire ő bólint – Ma elmegyek erre a címre és beszélek Jisunggal, nagyon érdekel, hogy milyen közünk volt vagy van egymáshoz – Teszem hozzá

Miután végeztem a cégnél elindultam a papíron lévő címre, ahol ha minden igaz, Jisung él.

Miután megérkeztem az ajtóhoz sétáltam, majd becsengettem

–Megyek! – Jön a válasz, majd nem sokkal később a mókus arcú fiú ajtót is nyit
–Jisung. – Mondom ki a nevét köszönés képp

A fiú ajkai remegni kezdenek majd könnyek szöknek a szemébe

–M-minho – Kezdett sírni

Hírtelen nem tudtam, hogy mit tudnék tenni, amivel megnyugtathatnám, így csak átöleltem, viszont erre a sírása csak felerősödött.

[...]

Miután sikerült megnyugtatnom a mókus fiút beengedett, és beszélni kezdtünk.... jobban mondva én beszéltem hozzá, belőle egy szót sem lehetett kiszedni.

–Miért tetted ezt? – Kérdezi egy idő után
–Mégis mit? – Nézem értetlenül

Mégis mit tettem?

–Azt mondtad, hogy szeretsz és soha nem fogsz magamra hagyni, akkor miért hagytál itt? – Kérdezi
–Figyelj Jisung – Sóhajtok fel – Volt egy balesetem, ami után elvesztettem az emlékezetem, azt sem tudtam, hogy ki vagyok, a saját szüleimet sem ismertem fel... egyszerűen minden kitörlödött. – Mondom

–És a szüleid nem is meséltek rólam? – Kérdezi szomorúan – Bár miért is tették volna? Hisz mindig is utáltak engem – Mondja

–Ezt meg, hogy érted? – Kérdezem
–Mindig is ellenezték a kapcsolatunkat. Azt akarták, hogy Chaeyoung legyen a párod – Válaszolja – Bár te nem szeretted őt – Teszi hozzá
–Chaeyoung? Kim Chaeyoung? – Kérdezem amire bólint – Szóval végig átvertek engem? Egy olyan lánnyal vagyok, akit igazából utáltam? – Kérdezem kissé idegesen
–Azt hiszem – Mondja lehajtott fejjel – De nem csak téged vertek át, végig azt mondták, hogy meghaltál a balesetben, és még egy orvost is lefizettek, hogy ezt mondja...csak nem rég tudtam meg az utóbbit én is – Teszi hozzá

–Jisung, kérlek mondj el mindent, amit tudsz a múltamról. Mindent tudni akarok – Mondom megfogva a kezét, amire rám néz

[...]

Miután Jisung mindent elmesélt az első utam a szüleimhez vezetett, hogy kérdőre vonjam őket.

–Édes fiam, mi szél hozott erre felé? – Kérdezi mosolyogva anya amint megérkezem
–Nekem csak ne édes fiamoz itt! Hogy képzeltétek, hogy kihasználjátok a baleset utáni helyzetem és össze-vissza hazudtok nekem? És miaz, hogy lefizetek egy orvost, csak azért, hogy engem halottnak állítson ki? Engem! A saját fiatokat! – Borultam ki

–Minho, drága fiam, kérlek nyugodj meg – Mondja anya
–Ne nevezz a fiadnak – Mondom az idegségtől remegve

–Fiam, csak a te érdeked néztük. Mit szóltak volna az emberek ha egy ilyen fiút mint te egy másik fiúval látnak? – Kérdezi a nő
–Magasról teszek mások véleményére! Egyáltalán nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam! Ha az én érdekemet néznéd, akkor az számítana, hogy boldog legyek, mindegy, hogy kivel! – Kezdek újra kiabálni

–Minho, akkor is ez volt a legjobb neked – Szólal meg az apámnak nevezett férfi
–Az a legjobb, hogy végig hazudtatok nekem? Az a legjobb, hogy elválasztottatok attól akit szerettem? – Kérdezem – Ezentúl ne merjetek a fiatoknak nevezni – Mondom – Számomra halottak vagytok – Közlöm, majd a bejárati ajtót becsapva magamután elmegyek

–Minho, szerelmem! – Ugrik a nyakamba egy lány miután felébredek
–Szerelmem? Te kivagy? – Kérdezem tőle értetlenül
–Fiam, nem emlékszel rá? Ő a barátnőd, Chaeyoung – Mondja egy idősebb nő – Már évek óta együtt vagytok, hogy tudtál róla megfeledkezni? – Kérdezi

»1 hónap múlva«

Már egy hónapja, hogy szóbasem állok a szüleimnek nevezett emberekkel, és egy hónapja annak, hogy szakítottam Chaeyounggal. Őszintén szólva, nem is bánom, hogy ez így történt, mivel itt van nekem Jisung, akit mindennél jobban szeretek és mindennél fontosabb nekem.

–Minho! – Ugrik a nyakamba Jisung amikor belépek a házba
–Mitől vagy ennyire boldog? – Kérdezem mosolyogva
–Hiányoztál – Mondja a kérdésem figyelmen kívül hagyva
–Te is nekem – Csókolom meg

~VÉGE~

Nos sziasztok 👋, már nagyon rég terveztem ezt az Oneshot-ot megírni, viszont csak most jutottam el idáig. Bár nem igazán lett valami jó, de próbálkoztam vele, és remélem tetszik nektek azért 💞

simplewriter0_0 Gyere ide🐠💕

hwangelorulez  Neked meg köszönöm a segítséget, és a borítóképet💞

A Minsung legyen veletek 💕👋