Reggel van hét óra. Valójában kicsit sem érzem magam kipihentnek. Miért is érezném mikor ez a bolond egész estére a gondolataimba költözött.
-Angel, drágám!-simogattam meg az ágyam mellett farokcsóválva váró kis szőrös barátomat.-Jót aludtál?-imádtam vele beszélgetni. Néha elképzelem miket válaszolhat, ami picit lehet őrültnek hangzik, de ő remek egy társaság.-Menjünk ki, rendben?-húztam a lábamra a papucsot és a kócos hajammal, pizsamával indultam a terasz irányába. Apró résnyire nyitva engedtem ki őt a kertbe én pedig egyesen a konyhába mentem egy kávéért. A hűtőbe nyúlva vettem elő két tojást amit gyorsan tükörtojásnak elkészítettem. Kenyér a pirítóba, amint az kész egy kis avokádó rá. Ráhelyeztem a tükörtojást és a reggelim tálalva is volt. Addigra Angel is boldogan jött be, így neki is kiosztva a reggelit ültem le nyugodtan a pulthoz. Rossz szokás de az egyedül létnek ez az átka, étkezés közben nem tudsz kivel beszélgetni így a telefonom vettem a kezembe. Látom hogy már most egy üzenet van rajta.

Mit csinálok? Széles mosollyal az arcomon mint egy bolond olvasom az üzenetet amit ír és csak ráerősít a véleményemre. Arra hogy édes. Nagyon édes. Remélve hogy az üzengetésbe beleun, hagytam a telefont a konyhába és egy forró zuhanyt vettem. Valójában alig csináltam valamit de a délelőtt olyan gyorsan elszaladt hogy észre se vettem. Pár perc múlva fél 12. Mégis valaki mintha az ujját ragasztotta volna a kapucsengőmre, az folyamatosan dalolt. Kissé idegesen nyitottam ki az ajtót mikor szembe találtam magam Chrissel.
-Hű, ne vágj ilyen csalódott arcot. Ennyire Dodgert vártad?-kérdezte.
-Te...te mégis hogy...hogy kerülsz ide?-dadogtam.
-Emlékszel? Ebédre hívtalak.
-Nem, nem!-ellenkeztem azonnal.-Te lehet mondtad de én biztos vagyok benne hogy elutasítottam.
-Nem emlékszem. Bejöhetek? Nem szeretnék lebukni a paparazzik előtt.-nézett óvatosan hátra tiszta e a terep.
-Rémlik, hogy újságíró vagyok?
-Egy gyönyörű újságíró, akinek szívesen adok bármikor interjút.
-Gyere be.-álltam félre hogy beférjen mellettem.
-Köszönöm.-lépett be az ajtón. Láttam ahogy óvatosan térképezi fel a terepet.-Takaros kis ház.-jegyezte meg.
-Gondolom a tiéd ötször ekkora.-mentem a konyha felé, ahol azonnal elkezdtem eltakarítani a jegyzeteim.
-Ötször? Nem. Inkább hatszor de ki tartja számon?-követett.
-Kérsz valamit?-kérdeztem.
-Egy pohár víz jól esne.-mondta.
-Van söröm is.-céloztam, emlékezve tegnap azt ivott.
-Még vezetnem kell, emlékszel?
-Chris az....-kezdtem bele de Angel megjelent a konyhában.-Óvatosan nem igazán bírja az idegeneket.-azonban meglepődve tapasztaltam hogy amint Chris leguggolt hozzá ő farokcsóválva köszöntötte őt. Még az egyik pillanatban a sarokban lévő játékát is hozzá cipelte, remélve játszani fog vele. Miért gondoltam ezt a legédesebb dolognak a világon?-Tehát...-tértem észhez.-..a randi az nem fog megtörténni.
-Meddig akarsz ellenkezni?-állt fel ahogy a szemeink találkoztak.
-Na jó, nem tudom mennyire emlékszel de vagy egy tucatszor elmondtam miért nem randizok...-a szavamba vágott.
-Tudom, nem randizol sztárokkal. Felfogtam. De én most nem úgy vagyok itt mint a Marvel sztár Chris Evans. Nem. Csak mint Chris.
-Én ezt értem, de én akkor sem tudok elkülönböztetni attól ki is vagy valójában.
-Akkor ismerj meg. Ismerj meg valójában ki vagyok. Mert akit ők látnak, és gondolják ismerik valójában arról a személyről ők semmit se tudnak.
-Mondjuk én se gondoltam hogy ekkora nőcsábász vagy.-jegyeztem meg ahogy a pohár vizet elé helyeztem.
-Nőcsábász? Nem kavarok több nővel egyszerre.
-Most komolyan azt akarod mondani hogy ott azon a napon megláttál és rájöttél engem akarsz?
-Nem volt világos az öltözőben?-mosolyodott el. Amint ezt megkérdezte persze hogy azonnal eszembe jutott az a nap.
-Chris én....
-Egy esély, egy hónapig randizz velem utána dönthetsz. Dönthetsz velem maradsz vagy sem.-nézett várva a válaszomra.-Brooklyn kérlek...!
-Nem lesz köztünk semmilyen testi kontaktus. Nem akarok ilyen fancy helyekre se járni és...ragaszkodok ehhez a nyugodt életemhez ami most van. Ezekből nem engedek.
-Tehát ha jól értem egy ujjal se érhetek hozzád, még a kezedet se foghatom meg, nem vihetlek semmilyen puccos helyre és szeretnéd ha megmaradna a magánéleted.
-Pontosan.
-Tehát ha most a sarki hamburgeresbe viszlek az kellően romantikus lesz az első randinknak?
-Kellően.-mosolyodtam el.
-Ha ezt tudom, valami melegítőbe jövök.-humorizált.
-Nem nézel ki rosszul pedig. Ez a farmer és ez a barna dzseki igazán remekül áll.
-Le akartalak nyűgözni.
-Anyu mondta el a címem?
-Anyukád remek asszony, olyan lelkesen segített mindenbe hogy ha ő nem lett volna lehet a számod se lenne most meg, a lakcímed meg pláne.
-Anyu csak azt akarja hogy férjhez menjek és unokái legyenek. Szerintem egy maffiavezérrel is képes lenne összeadni ha azon múlna.
-Én egy fokkal jobb vagyok.
-Majd kiderül.-nevettem.
-Tehát mit szólsz ha elviszlek az első randinkra?-tette fel a kérdést.-Képzeld valami remek ötletem támadt és ide felé jövet láttam egy sarki hamburgerest és azt gondoltam elmehetnénk oda kajálni.
-Mi? Úristen, milyen remek ötlet.-játszottam a meglepettet, ahogy a végére képtelen voltam nem elnevetni magam.
-Annyira gyönyörű vagy mikor mosolyogsz.
-Csak akkor?
-Mindig.