Chris szemszöge:

-Hé, minden rendben most már.-nyugtattam Brooklynt. Bólintott.
-A szállodába vigyelek?-kérdeztem. Nem válaszolt. Az út szélére parkolva vártam a válaszára.-Brooklyn?
-Nem akarok odamenni.-mondta.-Mert azt hiszem ha most szembe találnám vele magam a két kezemmel ölném meg.-mondta ahogy a tekintete idegességet mutatott.
-Vigyelek egy szállodába vagy...
-Az mindenkinek a legkényelmesebb.
-Brooklyn...
-Így is sokat tettél ma értem. Fogalmad sincs mennyit jelent nekem az amit ma tettél értem...értünk.-javította ki magát.-Hogy hogy leszek képes ezt meghálálni arról fogalmam sincs.-nézett rám végre.
-Maradjatok nálam, rendben? Nem okoz problémát és...Angelnek is jobb lesz ha olyan helyen van amit ismer.
-Púp vagyok a hátadon.-dőlt hátra az ülésben.
-Ha púp vagy, bárcsak egy életen keresztül lennél velem.-mondtam ahogy körülnézve a tükörbe folytattam az utunkat haza. De Brooklyn tekintetét éreztem magamon.-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.-mosolyodott el.
-Valami csak van.-néztem rá.
-Az utat nézd Chris.-végre újra mosolyog. Az az édes mosoly.
Hazaérve gyengéden fektettem le Angelt a kandalló melletti ágyba.-Dodger nem fog haragudni hogy Angel a helyén fekszik?
-Mindjárt kihozom Angel mellé a másik ágyat.-így is tettem. A régi fekhelyet amit Angel használt, azonnal mellé helyeztem amire Dodger boldogan feküdt. Hisz láttuk Dodger mennyire örült Angel jelenlétének, ez pedig kölcsönös volt Angel részéről is.-Ők még mindig szerelmesek egymásba.-mondtam.-Rendelek valami vacsorát rendben?-mentem a konyhába ahol a gyorséttermek prospektusait tartottam.-Mit szeretnél enni?
-Mindegy.-vont vállat. Én pedig tárcsázni kezdtem a számot.
-Jó estét, rendelni szeretnék.-mondtam amint felvették a telefont.-Szeretnék kérni egy sonkás-kukoricás pizzát, illetve a menyasszonyomnak egy Hawaii pizzát, és ha lehet kérni dupla ananásszal és sajttal.-a rendelést leadva raktam le a telefont.-Max egy óra és itt a kaja.
-Ma harmadjára egy huzamba hívtál a menyasszonyodnak.-mondta egy apró nevetéssel.
-Hogy?-kaptam fel a fejem.
-Ma...harmadjára mondod azt hogy a menyasszonyod. Amikor Angelat hívtad, mikor bemutattál Curtisnek...és most.
-Én...észre se vettem.-és tényleg nem. Annyira ösztönszerűen jött hogy észre se vettem.
-Én képtelen voltam nem meghallani.-mondta ahogy a nappaliba sétált és a kanapéra ülve figyelte Angelt és Dodgert. Mellé ültem ahogy csak néztem őt.-Nem tudom most mi lenne velem ha ő nem lenne itt velem...
-Mire utaltál...mikor azt mondtad nem veszítheted el őt is?-elmosolyodott. Gondoltam erre újra nem kapok választ. De tévedtem.
-Miután elvesztettelek...én...nem voltam önmagam. Téged már elvesztettelek, őt nem akarom.-nézett rám.-Nem veszíthetek el mindenkit akit szeretek.-a szemei újra Angelt nézték.
-Brooklyn...
-Hihetetlen hogy minden után ahogy bántam veled...te mégis ma rohantál hogy segíts.
-Fontosak vagytok nekem. Mindketten.-néztem én is Angelre.-Az életem részesei vagytok.
-Chris...-hatódott meg Brooklyn.
-Mindig és mindörökké a családomnak szólt. Azok pedig ti vagytok.-mosolyogtam rá ahogy felálltam.-Lezuhanyzok, ha véletlen jön a pizza átveszed? A pulton hagytam a kártyám, a pin kódom ugyanaz mint régen.-mentem az emeletre.

Brooklyn szemszöge:
Tíz perc múlva csengetett a futár ahogy azonnal átvettem a forró, frissen sütött vacsoránkat. Chris pedig épp hogy bezártam az ajtót jött le az emeletről.
És bárhonnan is nézzük...tökéletes.
-Megjött?-kérdezte.
-Meg.-válaszoltam majd a kezébe adtam a sonkás-kukoricás pizzáját.
-Köszönöm.-mondta. A nappaliba mentünk ahol az asztalra téve a gőzőlgő pizzákat kezdtünk valami agyzsibbasztó filmet nézni. Mégis Chris gyermekiesen nevetett rajta. És a mosoly nem tűnt el az arcáról.

-Te semmit se könnyítesz meg.-motyogtam mire rám szegezte a tekintetét.
-Mi? Szóltál?-kérdezte.
-Nem.-ráztam meg a fejem.
-Szeretem ezt a filmet. Kikapcsolja az agyam.
-Valahogy az enyémet nem tudja.
-Beszéltél Mattel?-nézett rám.
-Nem. A telefonom a szállodába de lehet jobb is.
-Holnap...visszamész hozzá?
-Gondolom...de szerintem így is úgyis odajutunk majd ki hogy összeveszünk és én újra inkább elmenekülök.-haraptam a pizzába.
-Jobb menekülni?
-Nem, de ha azt nézzük te eddig mindig jól jártál. Mert mindig nálad kötök ki.
-Akkor remélem holnap is hozzámfutsz.-ahogy mozgolódott valami újat fedeztem fel.
-Új tetkód van?-kérdeztem.
-Hogy?
-Itt.-mutattam magamon a felületre.-Új tetkód van?
-Tudod milyen ez...egyszer elkezded és nem tudod abbahagyni.
-Megnézhetem?-kíváncsi voltam. A tetoválásai nem taszítóak voltak. Ellenkezőleg, vonzóak.
-Semmi komoly.-mentegetőzött.
-Ne már. Mutasd meg.-nevettem. Egy kisebb sóhaj után húzta fel a pólóját ahogy a tetoválások mellett az az eszméletlen has is elémtárult. Mégis a szemem egy valamin akadt meg.
-Nem nagy szám.-mondta ahogy le akarta húzni a pólót de én lefogtam. Egy másik ismeretlen tetkót fedeztem fel rajta.
-Ez...-értem a csupasz bőréhez.-...ezt mikor...csináltad?
-Brook...
-Mikor csináltad?-kérdeztem újra.
-Az esküvőnkön akartalak vele meglepni.-a szemeim sarkában könnycsepp jelent meg.-Aztán elhagytál...de még ígyis akartam. De legalább így...mindig velem vagy.-mindig és mindörökké. Ez a felirat volt olvasható a testén.-Nehéz nélküled.-mondta ahogy lehúzta a pólót és a maradék kaját kezdte letakarítani az asztalról. Követtem őt ahogy a szemei rámnéztek.

-Chris...
-Sokszor megkérdeztem magamtól. El kellene engednelek? Felejteni nem tudok, az már biztos. De ennyibe tudnálak segíteni a boldogságodhoz? De...nem akarom elfogadni hogy azt az édes mosolyod más varázsolja az arcodra és nem én. Vagy hogy másnak mond hogy szereted és nem nekem. És ha tudnád...mennyire utálom azt a nevet jelen pillanatban hogy Matt. Utálom. Ideges leszek tőle.-a szívem hevesebben vert.-Azt gondolom a mai napig hogy mi ketten egymáshoz tartozunk, még a nehézségek után is.-sóhajtott. Nem tudtam mit mondani.-Ne haragudj. Ezt nem kellett volna. Megyek megágyazok neked, rendben?-került volna ki mikor megfogtam a kezét. Nem nézett rám. Kerülte a tekintetem.
-Adj egy kis időt nekem...-kértem.
-Az a baj, az az idő annak a férfinak fog kedvezni és nem nekem.-szakadt ki a kezeim közül.