Itt a bemutató napja. Amióta összevesztünk Chrissel nem beszéltünk. Hiányzik. Mégis képtelen vagyok írni neki. Mit írhatnék? Hogy sajnálom? De hiába mondom ezt képes leszek neki kimondani azt a szót hogy szeretlek?
A gondolataimból a telefon ébresztett fel.
-Szia Adam!
-Brooklyn! Segítened kell!
-Mi történt?-kérdeztem azonnal hisz a hangján hallani lehetett hogy baj van.
-Julia lebetegedett!
-Ez...hogy függ össze velem?-ő az aki a sztárokkal való interjúk főszakértője és kilencven százalékban ő megy a sajtótájékoztatókra.
-Be kellene ugranod helyette.
-Mit szeretnél?-azt hittem rosszul hallom.
-Kérlek menj te a bemutató sajtótájékoztatójára.
-Ugye nem arra a bemutatóra gondolsz?-dobogott a torkomban a szívem.
-Melyikre gondolnék?-kérdezte hitetlenkedve.-Az egész város erről beszél napok óta.
-Ne haragudj Adam de nem mehetek.
-Kérlek Brooklyn!-könyörgött.
-Adam nem igazán vagyok olyan hangulatban hogy...
-Összevesztél vele?-vágott a szavamba.
-Ki-kivel?-lepődtem meg.
-Hát Chrissel.
-Honnan tudsz te...Chrisről?
-Te butus! Hát kiraktátok ország, világ elé hogy szerelmesek vagytok egymásba.-meghaltam. Valójában ez eszembe se volt mikor megtettük. Most...mindenki tud rólunk?-Brooklyn tudod hogy nem kérnék tőled ilyet ha nem lenne fontos de a rajongók éheznek a cikkre.
-Emily nem tud menni? Biztos megtenné helyettem.
-Múltkor is profi munkát végeztél. Tudod mekkora sikere volt a cikkednek?-valójában fogalmam sincs. Pár napja jelent meg de azóta semmihez se volt kedvem.-Mindenki imádta. A dolgokat amiket Chrissel beszéltél egyszerűen imádták.
-Nem biztos hogy képes leszek előtte állni most...
-Miért? Hisz szeretitek egymást nem?-ekkor jöttem rá.
-Adam le kell tennem.
-De akkor elmész?

A bemutató remekül sikerült. Sorra jelentek meg a piros szőnyegen a film színészei és a színésznői. Chris kedve azonban nem volt olyan mint szokott. Egyáltalán nem. Egy álcázott mosollyal sétált és fotózkodott a piros szőnyegen.
-Haver, minden rendben?-kérdezte Robert ahogy megveregette Chris vállát.
-Minden.-nem volt őszinte.
-Csak nem arról a lányról van szó?-kíváncsiskodott. Chris elmosolyodott hogy a barátja mennyire nyomon követi az életét és mennyire ismeri őt.
-Talán.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Ne a kamerák előtt.-kérte.
-Menjünk be.-mentek be egymás mellett az épületbe.-Mesélj.
-Összevesztünk. Épp megkaptam őt érted? Végre úgy éreztem esélyt kaptam arra hogy megnyerjem a szívét és vesztettem.
-Min sikerült összevesznetek?
-Megjelent az exe az ajtóban. Visszaakarja őt kapni.
-És a barátnőd is akarja őt?
-Nem hiszem. Vagyis...azt mondta nem támadtak érzelmei.
-Megkérdezted tőle vannak e érzelmei a csávó iránt?
-Mit kellett volna tennem? Annyira furán viselkedett.
-Ne haragudj Chris, de a barátnőd exe megjelenik az ajtóban és csodálkozol hogy furán viselkedik? Téged hogy érintene ha az exed felbukkana?
-Rosszul ez egyértelmű.-vágta rá.
-Akkor a barátnőd...?-Chris tudta. Tudta mekkora hülye volt.
-Beszélnem kell vele.
-Majd beszélsz a sajtókonferencia után.
-De nekem most...
-Chris menjünk mert kiherélnek minket.-vezette magával be a terembe.

Chris türelmetlenül ült a helyén. Várta és várta mikor lesz már vége ennek az egésznek hogy végre találkozhasson Brooklynnal.
-Következő kérdés?-hangzott a konferencia vezetőtől.-Ott az úr, a harmadik sorban?
-Mikorra várható a folytatás?
-Minél előbb remélhetőleg.-válaszolta Joe.
-Ott a hölgy...a hölgy az utolsó sorban!
-Én a kérdésem Mr. Evanshoz fűzném.-álltam fel. Chris szemei azonnal megtaláltak és láttam a szemei csillogásán mennyire boldog volt.
-Hallgatom.-mondta a mikrofonba amitől elmosolyodtam. Hogy miért? Mert hiányzott már a hangja.
-A napokban terjed az a hír...hogy Amerika kapitány megtalálta a szerelmet.
-Ez így van.-nem tagadta.
-Mi van ha az a lány szörnyen hülyén viselkedne...? Megtudna neki bocsátani?-a szemeim könnyeztek. Ha tehettem volna azonnal a karjaiba futottam volna.
-Azt mondanám neki...találkozunk az öltözőmbe.-válaszolta egy édes mosollyal. A tekintetünk találkozott és tudtam.
A konferencia körülbelül két órás volt és idegesen járkáltam fel alá. Majd az ajtó kinyílt és ő sétált be.
-Chris.-bújtam azonnal szorosan hozzá.
-Szia, kicsim.-nyomott egy csókot a fejem búbjára.
-Chris ne haragudj rám, kérlek.
-Te ne haragudj rám, Brooklyn.-simogatta meg az arcom.
-Ne, nem! Neked teljesen igazad volt.
-Nem! Ráérsz. Ráérsz kimondani, amikor csak akarod. Bárha még úgy érzed velem akarsz lenni.
-Chris...
-De ha ezek után azt mondod neked elég azért se fogok haragudni...
-Chris...
-De tudd hogy nagyon szeretlek. Az hogy találkoztunk és az életem részese lettél...hálás vagyok érte. Minden percért...
-Chris én szeretlek.-vágtam a szavába. A szemei kikerekedtek.
-Hogy...hogy mi?
-Szeretlek.-mosolyodtam el.-Én szeretlek.
-Brook te...
-Szeretlek.-öleltem át a nyakát.-Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.-hajoltam az ajkai után. Végre érezhettem a csókját ami az utóbbi időben annyi sebem begyógyította. Mert ez a férfi képes minden sebem begyógyítani.