-Szóval azt mondod imádod a gyrost?-Kérdezte az étlapot fixirózva.

-Kendvenc ételem.-Bólintottam,majd ittam egy kis vízet,miközben én is elövettem az étlapot.
-Te meg..a dim sum-ot.-Mondtam mosolyogva,de amint eljutott a tudatomig,hogy itt ebben a török étteremben bizony a gyroson és a kebabon kívűl nem nagyon árulnak semmit,idegesen lecsaptam az étlapot,majd felfújt arccal a barátomra néztem.

-Mi a baj drágám?-Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nincs dim sum!Mi az hogy nincs dim sum?!-Kérdeztem idegesen,mire Jacksonból feltört a nevetőgörcs.
-Hé!Mi olyan nevetséges?-Kérdeztem dühösen,mire megrázta a fejét.

-Semmi,semmi,csak tudod ez egy török étterem,nem koreai.-Mondta még mindig kuncogva.
-Egyébként is,ne legyél ilyen durcás,nem nagy dolog.-Simított karomra,majd egy csókot nyomott ajkaimra.

-Tudom,és igazad van.Ne haragudj.-Mondtam,majd idehívtuk a pincért,hogy végre felvegye a rendelésünket.

-Egyébként mi van azzal a Taehyung gyerekkel,olyan furcsa egy csávó,nem?-Kérdezte fintorogva,mintha undorodna tőle.Sóhajtottam egy nagyot,majd megrántottam a vállam.

-Nem tudom,nem ismerem még.-Hazudtam neki,mert nem akartam,hogy a beszélgetésünk átmenjen faggatózásba.Jackson elég féltékeny nem hiszem ,hogy nyugodtan ülne tovább,ha elmondanám neki,hogy mi amúgy együtt voltunk.
Az igazat megvallva nem is szeretném elmondani.Régen volt már,kicsik voltunk,és szerelmesek.Igaz,a mi kapcsolatunk teljesen más volt,mint a többi,de nem szeretném ismét felemlegetni a múltat.Főleg úgy,hogy már a közelemben van.Félek,hogy újra beleszeretnék,hogy vágynék rá,de ez nem történhet meg,és nem is fog.Nekem itt van Jackson ,és őt kell szeretnem,nem pedig Taehyungot.

Miután meg ebédeltünk,Jacksonnak volt valami elintézni valója,ezért csak én mentem vissza az ügynökséghez.
Ledobtam a táskámat a sminkes szobába,majd elmentem wc-re,mivel már nagyon kellett pisilnem.
Szó szerint futásba eredtem,nehogy még a végén bajok történjenek,de amint beértem a wc-be,nem várt hangok fogadtak.
Közelebb lépdeltem,hogy jobban haljam,a nyőgéseket(?)

-Ahh,gyerünk mégh!-Nyőgdécselt Alice ,az utolsó fülkében.Mi a szent szar?!Ez most komoly,hogy ahol az ember elvégezné a dolgát,más itt élvezkedik?Mi ez,ha nem kurvaság?És Taehyung?Csalódtan benned.Nem hittem volna,hogy egy nyilvános wc-ben fogod csinálni a szerelmeddel,ha már egy ilyem fruska a szerelmed.
Idegesen trappoltam le az alagsor részre,ahol van wc.
Lehet a dühtől,vagy attól,hogy már nagyon kellett pisilnem,de neki mentem valakinek.
Az illetőnek kiesett minden a kezéből,majd lassan leguggolt ,hogy felszedje a papírjait.Megérintettem a vállát,majd felajánlottam neki a segítségem.

-Ne fáradj,majd én elintézem.-Mosolygott rám kedvesen Taehyung,mire az állam is leesett.
-Taehyung te vagy az?-Kérdeztem arcát tapogatva,mire hitetlenül elnevette magát.
-A régi szép emlékek.-Nevetett ,majd az utolsó papírt felvéve,felegyenesedett.
-Én..azt hittem most épp Alicel vagy.-Mondtam neki értetlenül.

-Oh ,Alicenek volt egy kis dolga ,amit el kellett intéznie,nemsokára jön vissza,és jobban meg ismeritek egymást.-Mondta boldogan.Szóval,nem ő volt a mosdóban.De akkor ki volt az?És Alice,miért ekkora ribanc?Taehyung nem fog örülni,ha megtudja,viszont én egy szót sem fogok mondani,az biztos.Hisz nekem semmi közöm az ő kapcsolatukhoz.Nekik kell megoldani.Gyorsan elköszöntem Taehyungtól,majd elmentem a wc-re ,hogy végre pisilhessek.

__________________________

-Jól van srácok mára végeztünk-Mondta fotósunk,mire mindenki egy emberként indult meg,hogy átöltözhessen,és minnél hamarabb érjen haza.
Én lassan indultam meg ,majd mikor szemem elé tárult a két szerelmes,legszívesebben elhánytam volna magam.

-Jó éjszakát mindenkinek.-Ordítottam a többieknek,majd leléptem volna,de Taehyung megszólított.

-Várj Eul!-Futott oda hozzám ,mire kérdőn néztem rá.
-Nem lenne kedved holnap velem reggelizni?Alice holnap nem jön be,mert papírokat kell rendezgetnie.-Mondta,mire Alicere néztem,aki szinte forrt a méregtől.Rámosolyogtam,majd vissza Taehyungra.

-Persze,miért is ne.-Mondtam neki,mire boldogan bólintott
-Remek.Akkor reggel nyolckor a sarki kávézóban találkozunk.-Mondta,majd megsimította karomat.A hideg is kirázott,de nem a rossz értelemben.Kissé zavartan,de bólintottam,s elindultam haza.
Egész nap nem láttam Jacksont,s már kezdett hiányozni.Fogalmam sem volt,hogy mi dolga akadt,de úgy tűnt nagyon fontos lehetett neki,mivel egy kis cetlit is hagyott az éjjeliszekrényen,mondván ne várjam haza,majd csak holnap jön.Kissé zavart,de nem törődtem vele.Mostanába Jackson-nak elég sok a dolga,amit valahol meg is értek,viszont hiányzik ,hogy itt legyen mellettem.

Miután lefürödtem és megvacsoráztam,elindultam a szobámba,hogy lefeküdhessek,de akkor hirtelen akkorát villámlott,hogy azt hittem kiugrik a szívem a helyéről.Sosem bírtam a villámlást,sőt egyenesen rettegtem tőle.Ilyenkor mindig az jut eszembe,hogy anya dühös rám amiért nem voltam vele ott az utolsó órákban.Ezzel adja tudtomra,hogy haragszik rám.Bebújtam a meleg ágyamba,s a takarót a fejemre húztam.Már egy ideje villámlott,és én még mindig nem tudtam aludni.Szemeimből szinte záporként hullottak a sós cseppek.Egyrészt anyukám miatt,másrészt pedig csak úgy.Jól esett kisírni magamat,még ha nem is tudom ,hogy pontosan miért sírok.Végső bánatomban,elővettem a telefonomat,majd írtam egy üzenetet.Reméltem ,hogy rá számíthatok.

"Szükségem van rád"

Miután leírtam ezt a rövid mondatot,egy perc sem telt el,de jött a válasz.

"Máris ott vagyok!"

És innentől kezdődött el igazán a mi kapcsolatunk.