-Hogy mondod?-Köpte ki levesét, s meglepett szemekkel szemekkel nézett.-Mi az ,hogy találkoztál vele?És ugye megkérdezted ,hogy mi volt ez az egész?!

-Nem tudtam.-Mondtam lehajtott fejjel,s szomorúan.
-Mit tehettem volna, ha az a gyökér ott volt?Úgy tűnik Eul már nem lehet az enyém.Soha..-Suttogtam megtörten, s lélekben már készültem a hosszúra nyúló depresszióra, s önmarcangolásra.De barátom valahogy mégis máshogy gondolta.

-Miről beszélsz?!Ezt nem hagyjatjuk annyiban?Szeretnéd ,hogy Jackson jöjjön ki győztesül?-Pattogott fel le,akárcsak a pattogatott kukorica,majd felállt a kanapéról,s kezeimet megragadva az ajtó fele kezdett húzni.

-Hé ,mit tervezel?!-Próbáltam lefogni, de most ő tűnt elhatározottabnak.
-Csak nem akarsz odamenni?-Kérdeztem félve.

-Csak de!Na gyere ,visszaszerezzük Eult.-Mondta ,majd lekapta a kocsi kulcsot, s kihúzott az ajtón.
Azt hiszem ez nem nagyon jó ötlet.Félek, mi fog ott történni.De valahol nem értem ezt az egészet, mennyire lehet valakit megfenyegtni,s mivel ,hogy ennyire távolságtartó legyen.Hisz amikor együtt voltunk, bizton álítottam volna, hogy senki nem képes minket szétválasztani, de tévedtem,nagyon nagyot.

Kim NoEul POV.:

-Ha meg tudom, hogy bárkivel is kapcsolatba lépsz, felhívod, vagy találkozol, eltöröm a kezed, s ez nem vicc, tudod jól babám!-Mosolyog az állat, az aki tönkretett lelkileg, megalázott,s fogvatartott.

Jackson ,aki ezelőtt egy kedves,tisztelettudó férfi volt, mostanra egy állattá változott, s én ezt csendben tűrőm.

Felveszi a dzsekijét,indulna,de előtte közelebb sétál hozzám, majd adna egy csókot, de én ridegen elfordulok tőle.Semmi szükségem a semmit mondó, csak intimitás vezérelte csókjára.
Elegem van Jacksonból, elegem van Taehyungból, s elegem van magamból is.Sőt mindenkiből,aki ezen a világon van.Utálom magam, s legszívesebben véget vetnék mindennek.Én csak meg akarok halni.Már akkor meg kellett volna, mikor anya elhagyott minket.Senkim nem maradt ,apám is meghalt, egy szülőm sincs már velem.Senki sincs,aki meg tudna védeni a sok rossztól, de már nem is kell.

Ahogy Jackson erőszakosan nyomja ajkait az enyémre, kiráz a hideg, s legszívesebben ellökném magamtól, de hagyom,s úgy mozgok ,ahogy ő szeretné, akárcsak egy rongybaba.Mielőtt még elmenne odaszól.
-Készülj, mire visszajövök, szexi ruciba legyél!Ma este szopni fogsz!-Integet mosolyogva, majd becsukja az ajtót.

-Ma este te fogsz szopni..takaríthatod a hullámat..-Suttogom rekedtes hangon, majd rögtön a fürdőbe veszem az irányt.Bele nézek a tükörbe,s lemosom a sminkemet , ami felfedi az elmúlt hónap sebeit.
Karikás ,sötét szemek,lila foltok az arcomon, nyakamon.Lassan simítok rá, de felszisszenek a fájdalomtól.Ezt ma kaptam ,amiért nem engedelmeskedtem neki, s nem akartam vele lefeküdni.Megfojtogatott, addig ameddig majdnem elájultam, s ledobott a hideg kőre,majd ott tett magáévá erőszakkal.

Amióta vele vagyok, bánt, foltosra ver, erőszakkal közeledik felém, s aki volt Jackson ,már sehol sincs.Utálom, gyűlölöm őt teljes szívemből, s ha lehetne ,ha lenne annyi lélekjelenlétem, megtenném vele ugyanazt, amit ő tett velem, nem többet, s nem keveset.Megaláznám, földig tipornám, s megerőszakoltatnám ,s ugyanazt a fájdalmat adnám neki ,amit ő adott nekem.Lelkileg és testileg is.

Érzem, hogy egy könnycsepp gördül le arcomról, majd mosolyogva belenézek a tükörbe.De az a mosoly, már régóta nem az igazi, szívből jövő .Sokkal inkább a megtört és szánalmas mosolyom.
Mi történt velem? Teszem fel az egyszerű kérdést, majd előveszen a szekrényből a pengét,s nézegetni kezdem.
Ez az éles kis dolog vethet véget a szenvedésemnek, ez a kis dolog adhat végre örömöt nekem,s jutatthat el anyához...Anya!Nemsokára jövök, ígérem!

Kíváncsiságból meghúzom rajta ujjam, mire felszisszenek, az éles tárgy hatására, s kuncogni kezdekEz tetszik.
Nevetek, de ez normális lenne?Nem hiszem, még is élvezem.

Karomra nézek, majd úgy döntök tényleg meg fogom magam ölni.Lassan teszem karomra a pengét, s húzok rajta egy hosszú csíkot.Rögtön kibuggyan belőle a vér, én meg leülök a sarokba, majd elmosolyodom.Körülöttem minden vörösre van színezve, amit imádok, beteges módon.
Egy utolsót vágok a karomon,mely az életemet veszi, s még az utolsó gondolatom is ő;szeretlek Taehyung!Egyetlenem..

Ekkor hirtelen,de még is lassan sötétedik el körülöttem a világ, így még az utolsó dolgot meghallom;Csengetnek, majd kicsapódik az ajtó, s ki tudja ki talál meg.