NoEul POV.:

-Kész vagy szerelmem?-Karolta át a derekam,majd egy puszit nyomott arcomra.Elmosolyodtam,majd megfordultam,s boldogan a szemébe néztem,miközben megigazítottam rajta a nyakkendőjét.

-Azt hiszem....-Nyomtam egy csókot ajkaira,majd egy huncut mosollyal a szemeibe néztem.-Igen,kész vagyok.-Elmosolyodott hitetlenül,majd egy puszit adott pisze orromra.

-Akkor mehetünk is.-Intett maga elé,amikor kinyitotta előttem az ajtót.
-Köszönöm Jackson..-Hajoltam meg ,majd egy kuncogást követően beszálltunk a koncsinkba.

Hát igen.Ennyi idő után újra rámtalált a szerelem.Fáj bevallani,hiszen ez már nagyon rég volt.Majdnem három éve.De még mindig valahol várom,hogy Taehyung megkeressen.Legalább írt volna egy üzenetet,vagy felhívhatott volna,hogy mennyire hiányzom neki,s mennyire szeret,de nem tette.Megigérte,hogy egyszer újra találkozunk,s ismét a karjaiba zár.S én hülye vártam.Hosszú idő volt,mire beletörődtem,viszont amikor megismerkedtem Jacksonnal,s megkérte a kezem,gondolkodás nélkül vágtam rà ,hogy igen.
Úgy érzem ő igazán szeret,s megbecsül.Mióta ismerem,teljesen elvette az eszem.Nagyon szeretem őt,s remélem,hogy még nagyon sokáig boldogíthatjuk egymást.

  Az út kissé csendesen telt,de nem zavart,mivel teljesen a gondolataimnak adtam át magam.Annyit gondolkodtam Taehyungon,hogy milyen volt vele régen,mennyire szerettük egymást,hogy elfogott egy furcsa,de még is ismerős érzés,az pedig a fájdalom volt.Egy meggondolatlan ötlettől vezérelve,előkaptam a telefonom,majd kikerestem a számát,s írtam neki .Nagyon reméltem,hogy azóta nem változtatta meg a telefonszámát,s meg fogja kapni az üzenetet.

  Ahogy beértünk a céghez,lepakoltunk gyorsan, de még annyi időnk sem volt,hogy egy kávét megigyunk,hirtelen kapott el minket legjobb barátnőm,aki egyben a sminkesem is .

-Gyerünk srácok sietni kell!-Húzott maga után ,s alig bírtam vele tartani a tempót.Azt hittem majdnem hanyatt esek,de ő gyorsan ledobott a székre mindkettőnket,majd sminkeket elővéve elkezdte szépíteni arcom.

-Mondd Haru,mire ez a siettség?-Kérdeztem felvont szemöldökkel.-Ha jól tudom a fotózás csak három óra mulva lesz.-Mondtam,miközben ő felvitte az alapozót az arcomra,egy pillanatra megállt tevékenységébe,majd hülyén kezdett rám nézni.

-Te komolyan nem tudsz róla?Új főnököt kapunk,aki ma érkezik hozzánk egyenesen Koreából.
Nagy a nyomás,ezért kell mindent időben elkészíteni.Rajtad kivűl,s ezen a tagon kívűl.-Mutatott fejével Jackson fele ,mire az említett csak intett neki mosolyogva.-Már mindenki kész van,úgy hogy ha nem haragszol.-Folytatta munkálkodásait,majd amikor egy jó fél óra után kész lett ,áttért Jackson arcára.

  Gyorsan felpattantam a székről,majd a kikészített ruháimat felkaptam magamra.
Belenéztem a tükörbe,majd egy csábos mosolyt villantva,belekacsintottam a tükörbe.Ezután gyorsan kifutattam a konyhába ,hogy készítsek magamnak egy kávét.
Miután megízesítettem,futottam is a helyszínre,ahol lesz a fotózás,de azzal nem számoltam,hogy a nagy siettségben,nekiütközök valakinek.Hirtelen történt,de a kezemben lévő kávé mind az előttem állóra került.
Ijedten kaptam a szám elé,majd nagy bocsánat kérés közepett ,lehajoltam,hogy felszedjem a pohárt a földről.

-Hogy képzeled te hülye liba?!-Dobálta ide-oda magát az előttem álló hidrogén szőkére festett fruska,miközben próbálta magát tisztára törölni.

-Ne haragudj,véletlen volt!Várj hozok egy rongyot.-Hajoltam meg előtte,de ő csípőre tett kézzel állt ,s úgy nézett rám,mint aki most szabadult az elmegyógy intézetből.Kezdtem kicsit megijedni,hisz éreztem,ha nem csinálok valami kedvére valót ,félő ,hogy megtép.

-Te nekem ne hozz semmi féle rongyot,elég ha téged el kell viseljelek!!-Sivitozott,mire felhúzott szemöldökkel és összeszűkített szemmel néztem rá.
-Parancsolsz?-Kérdeztem teljesen higgadtan,viszont belülről már felrobbantam ennek a csitrinek a stílusától.
A lány már épo visszaszólt volna,de egy férfi megérintette a vállát és aggódva nézett rá.
Túl ismerős volt,mintha már láttam volna valahol....És ekkor hirtelen beugrott minden.
Tátott szájjal néztel az előttem állót,aki egy zsebkendővel próbálta megtisztítani a lány ruháját.

-Mi történt szerelmem?-Kérdezte aggódva,mire a szívem  kihagyott egy ütemet.Sz-szerelmem?!Mi a jó büdös franc folyik itt,a kávén kívűl?!Mit keres ő itt?És ez a csaj...az ő barátnője?..Mintha a szívembe kést szúrtak volna,bármelyik pillanatban képes lettem volna sírni,megütni,megcsókolni..s mind ezt egyszerre.Szinte felfoghatatlan volt,olyan valótlan,de még is..itt ált előttem teljes életnagyságban.
Lassan felém fordult,s meghajolt.

-Kim Taehyung.-Mutatkozott be illedelmesen.-Benned kit tisztelhetek?-Kérdezte kedvesen.Nos,ha idág nem voltam eléggé lesokkolva,most már levagyok.Azt hittem ott esek össze,komolyan most csak viccel velem?Nem hiszem,mivel kíváncsian várja,hogy bemutatkozzak én is.
Nos,ha ennyire akarja.

-Kim NoEul vagyok.-Mosolyogtam gúnyosan arcába,mire az arca hirtelen lefagyott,elengedte a lány kezét,s közelebb lépett hozzám egy lépést,viszont én hátráltam.
Felmutattam a középső ujjam mindkettőnek,majd elindultam az utamra,nem foglalkozva semmivel és senkivel.