Jeongin berúgott. Nem kicsit, nagyon... A banda maknaeja úgy nyelte a sojut, mint kacsa a nokedlit. Bőségesen kiélvezte, hogy már nagykorúnak számít a Föld minden táján és már senki nem szólhatott rá. Szeretett hyungjai már nem korlátozhatták többé, nem rázhatták le annyival, hogy "Innie te ehhez még kicsi vagy". A fiatal fiú úgy gondolta, hogy megnyílt előtte a világ, szinte a nyelve hegyén érezte a szabadság mámorító érzését.

Nem úgy Hyunjin, aki időnként aggódó pillantásokkal méregette a legfiatalabbat. A hercegi külsővel megáldott fiú szíve hevesen megdobbant, ahogy Jeongin a pólóját felhúzva próbálta meg hűsíteni alkoholtól túlmelegedett testét. Hyunjin megerőltetve magát elfordította a fejét, de a szeme sarkából lopva továbbra is I.N-t nézte.

A kis róka képű mindig is különleges helyet foglalt el Jinnie szívében, az első pillanattól kezdve. Azon a napon, amikor először találkoztak Hyunjin már tudta, hogy Jeongin más mint a többiek. Barátságuk hullámzó volt, sok mindenben különböztek, de ez így is volt rendjén. Az idősebb imádott ölelkezni, megőrült a skinship-ért, míg a másik ki nem állhatta azt. Mégis... Hyunjin öleléseit, érintéseit, félénk közeledésit örömmel fogadta. Tökéletesen működtek együtt a báty és öcs szerepben, de aztán a kis Innie szépen lassan felnőtt. Egy idő után Hyunjin képtelen volt úgy nézni a másikra, mint korábban. Egyre többször pihentette szemét Jeoingin alakján, arcán, ajkain, amiket mind tökéletesnek talált. Maga előtt is szégyellte bevallani, de egyre többször lett elkalandozott fantáziájának főszereplője a maknae.

Hyunjin sietősen lehúzott még egy sojut és a fejét megrázva próbálta elterelni a figyelmét, de egyszerűen képtelen volt rá. Tekintete és gondolatai mindig nevetve táncoltak vissza a fiúhoz, aki éppen Seungminnal játszott. Hyunjin borzasztóan féltékeny volt a makane line két másik tagjára. Azt gondolta, hogy ha ő is közéjük tartozna, akkor közelebb kerülhetne Jeonginhoz. Fogalma sem volt róla, legvadabb álmaiban sem gondolta róla, hogy miként érez iránta a legfiatalabb.

Ugyanis I.N is tele volt kétségekkel...

Jeongin sokszor durva volt hyungjával, nem csak szavakkal, de időnként tettekkel is. Eleinte azt hitte, hogy ez a személyiségéhez tartozik, de rádöbbent, hogy csak Hyunjin hozza elő belőle ezt a viselkedést. De miért pont ő? Miért pont az a személy akit a legjobban szeretett?

Talán pont ezért. A bandába kerüléskor a fiú élvezte, hogy ő a legkisebb, mindenki őt babusgatja, mindenki róla gondoskodik... De ahogy telt az idő és a kis Innie felnőtt, úgy kezdte ez el egyre jobban irritálni, főleg ha Hyunjinról volt szó. Nem akarta, hogy a "my sweet hyungja", ahogy magában hívta mindig, úgy kezelje és úgy tekintsen rá, mint egy gyerekre. Ha nem is felnőttként, de legalább már ne kis taknyosként bánna vele... Ez volt a maknae minden vágya.

Na meg az, hogy kiderítse, hogy hyungja ajkai tényleg olyan puhák és édesek-e, mint amilyennek kinéznek?

Talán az alkohol hatása, talán most lett elege a maknaenak, vagy talán most szedte össze minden bátorságát... Talán még ő sem tudta, hogy volt mersze ezt meglépni. Botladozó léptekkel ott hagyta Seungmint és a terasz felé vette az irányt. A kanapén békésen ücsörgő Hyunjin előtt elhaladva finoman megcsapta annak térdét, ezzel jelezve, hogy kövesse őt.

Szerencsére az idősebb értve a célzást Innie után ment, de a biztonság kedvéért várt pár percet, hogy ne legyen túl feltűnő. Ahogy Hyunjin kilépett a teraszra I.N mosolygós arcával találta szembe magát és képtelen volt visszatartani a vigyorgást.
-Beszélnünk kell - szólalt meg egyszerre mindkét fiú, majd nevetve összenéztek.
-Előbb mondd te - mosolyodott el szégyenlősen Jeongin, mire Hyunjin közelebb lépett a fiúhoz és lágyan hátrébb söpörte az arcába lógó nedves tincseit.
-Részeg vagy - suttogta az idősebb, mire a maknae dühösen Jinnie kezére csapott.
-Ne kezelj úgy mint egy gyereket! - csattant fel.

Hyunjin megrémülve nézett a fiatalabbra, fogalma sem volt arról, hogy mi rosszat tett, mivel váltotta ki ezt a reakciót a másikból.
-Innie... - csitította szeretetteljesen, de Jeonginnak ez csak olaj volt a tűzre.
-Ne becézgess! Nem vagyok a kisbabád - dühöngött tovább, de mérgében felfújt pofijával pontosan úgy nézett ki, mint egy durcás kölyök.
-Pedig lehetnél - suttogta maga elé megtörten Hyunjin, remélve, hogy a fiatalabb nem hallotta.
-Hogy mi? - kerekedtek el Jeongin szemei, de kérdésére nem kapott válasz.

-Ideje lefeküdni, túl sokat ittál - felelte az idősebb, majd gyorsan hátat fordított a másiknak, hogy az ne lássa a szeméből potyogó könnyeit.
-Pontosan erről akartam veled beszélni - kiáltott rá Jeongin és Hyunjin keze után kapva szembe fordította magával a halkan sírdogáló fiút. - Hy-hyung? - dadogta megszeppenve, mikor meglátta, hogy milyen gyorsasággal hagyják el Jinnie szemeit a sós cseppek.

-Én meg erről akartam veled beszélni - szólalt meg remegő hangon az idősebb. - Nem tudlak már gyerekként kezelni, nem tudok már rád úgy nézni, mint a kisöcsémre - vallotta be Hyunjin, majd hangosan felsírt. - Sajnálom, de nem megy tovább!
-Már nem szeretsz hyung? - suttogta megtörten I.N, mire a másik dühösen a korláthoz szorította pici, remegő testét. Hyunjin elkapva a makane derekát húzta magához közelebb és ajkai vészesen közel kerültek Innie szájához.
-Pont ez a bajom Jeongin - sóhajtott fásultan az idősebb. - Hogy a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretlek! De neked továbbra is csak az egyik hyungod vagyok, aki...

Hyunjin nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis I.N ajkai megakadályozták ebben. A fiatalabb félénken, de mégis határozottan kezdte el csókolni hyungját, bár fogalma sem volt arról, hogy mit csinált. Ez volt Innie első (de nem utolsó) csókja... Bénának érezte magát, de akkor és ott ez nem számított. Kezdeti esetlenségét hamar a sarokba hajította és ahogy teltek a percek. egyre bátrabban vette birtokba Hyunjin ajkait, amit az idősebb készségesen hagyott neki.

"Hyung ajkai pont olyan édesek, mint ő maga..."

"Jeongin csókja pont olyan ártatlan, mint ő maga..."