-Ne már hyung! MOST KOMOLYAN?! - csattant fel Hyunjin, amikor Bangchan felvázolta neki, hogy mi volt az elvesztett fogadás tétje.
-Soha nem voltam még ennyire komoly - felelte szigorú ábrázattal a leader. - Torkig vagyok már veled és Lee Know-val! Nem tudom min kaptatok össze, mi bajotok van egymással, de most fogod magad, elhívod kajálni és megbeszélitek - közölte ellentmondást nem tűrően, majd faképnél hagyta a lesújtott fiút.

-Kapd be Bangchan - morogta az orra alatt, majd gondterhelten szőke tincsei közé túrt és az idősebb fiú szobája felé indult. Ám útközben hirtelen meggondolta magát és a saját lakrészébe ment, hogy felmarkoljon pár üveg sojut a dugi pia készletéből. Hyunjin úgy gondolta, ha enni nem, de inni tuti lesz kedve az idősebb fiúnak.

Az idősebb ajtaja előtt állva nagy levegőt vett, majd bekopogott. Nem kellett sokat várnia, Minho rögtön szélesre tárta előtte a falapot és meglepetten pislogott a magasabbra.
-Hát te? - bukott ki belőle a nem túl barátságos kérdés és gondolatban már rögtön el is szégyellte magát ezért. Nem akart ennyire mogorva lenni a szőkeséggel.
-Hoztam sojut - emelte magasba az üvegeket Hyun, mire Lino vigyorogva odébb állt az ajtóból, hogy beengedje a másikat a  szobájába.

-Minek köszönhetem megtisztelő látogatásod? - kérdezte az idősebb, miközben kényelmesen elhelyezkedett az ágyán. Hyunjin bátortalanul hyungja lábához ült, majd felé nyújtott egy italt és kibontott egyet magának is.
-Beszélni szerettem volna veled - köszörülte meg a torkát. - Érzem, hogy valami nem oké kettőnk közt és már Chan is szóvá tette - húzta oldalra a száját keserűen. - Szóval arra gondoltam, hogy beugrok hozzád, megihatnánk a béke sojut és elárulhatnád, hogy mi a bajod velem -  mondta a végét már halványan mosolyogva. Lee Know kissé oldalra döntött fejjel nézte a másikat, nem tudta, hogyan mondhatná el az érzéseit, ezért inkább egy fél igazságot mondott a fiatalabbnak.
-Sajnálom Jinnie - mondta teljesen őszintén. - Mostanában kissé feszült vagyok, de ez nem a te hibád! - És ez volt a dolog kamu része...

Ugyanis Minho feszültségének az oka Hwang Hyunjin volt.

Egészen pontosan az, hogy szinte már beleőrült abba, hogy mennyire kívánta a szőkét...

Hyunjin nem volt ennyire naiv és nagyon jól tudta, hogy hyungja valamit titkolt előle,  de elfogadta a bocsánat kérését és egyenlőre beérte ennyivel. Majd ha az idősebb is úgy gondolja, akkor elmondja neki a teljes igazságot, amit ő türelmesen megvár és nem fogja erőltetni, hogy Lino beszéljen az érzéseiről, ha nem szeretne.

-Semmi baj hyung - mosolyodott el édesen a fiatalabb, amitől Minho  szíve őrült ritmusban kezdett el verni. Nem értette, hogy mi történik vele... Hiszen neki ott volt Han, akit mindennél jobban szeretett. Bár az igazat megvallva az idősebb kezdett belefáradni a kapcsolatukba, ugyanis a kis mókus nem volt egyszerű eset a mentális állapota miatt. Lee Know sokszor úgy érezte, hogy amíg ő minimum 110%-ot belead a szerelmükbe, addig maximum 50%-ot kap vissza és ez nagyon kimerítette őt.

Bezzeg Hyunjin... Még akkor is ott van neki, ha ő épp kegyetlen, gonosz és igazságtalan vele.

-Fenékig! - emelte a szőkeség  felé a sojuját Minho, mire Hyunjin kuncogni kezdett.
-Leakarsz itatni hyung? Tudod, hogy nem bírom olyan jól az alkoholt, mint te. - Lino elnevette magát és megcsóválta a fejét. Hiányzott már neki, hogy kettesben legyenek és olyan őszintén nevessenek együtt, mint régebben. Szeretett a fiatalabbal lenni, közös programokat csinálni, akkor is élvezte a társaságát  amikor mindenféle cicoma nélkül, hanyag eleganciával az ágyban fetrengve ittak, ettek és beszélgettek. Sőt, ilyenkor szeretett a leginkább Hyunnal lenni.

Végre önmaga lehetett és nem kellett azon görcsölnie, hogy Hant tutujgassa.

Megállás nélkül járt a szájuk és olyan jó kedvűen, önfeledten beszélgettek, mint még talán soha. Szóba került a legutóbbi comeback, a koncertek, a közelgő díjátadók, az ünnepek és még sok minden más is. Hyunjin lassan kortyolta az első sojuját, míg Minho már a másodikat is megitta, mégis a szőkeség kezdett el becsípni az elfogyasztott alkoholtól.

-Szerinted meg lesz a 30 millió megtekintés az Artist of the month videómon? - tette fel a kérdést hirtelen Hyunjin.
-Szerintem már rég meg van rajta, sőt több is - vigyorgott rá biztatóan az idősebb. Sosem értette, hogy egy ilyen gyönyörű, tehetséges fiatal srác, mint Hyunjin, hogy a fenébe lehet tele ennyi kétellyel és önbizalom hiánnyal.
-Nem hiszem - csóválta meg a fejét a szőkeség.
-Fogadjunk? - vonta fel az egyik szemöldökét Lino, majd nagyot kortyolt a sojujából.
-Ha meg lesz, esküszöm leszoplak - mondta röhögve a fiatalabb, mire az idősebb félrenyelte az italát és hörögve-köhögve próbált meg szóhoz jutni, de sikertelenül.

Hyunjin nevetve hátba veregette hyungját, aki miután ismét levegőhöz jutott elővette a telefonját és gyorsan rákeresett a fiatalabb videójára. Ajkai ördögi mosolyra húzódtak a 32 millió megtekintés láttán és telefonját Hyun kezébe nyomva csak ennyit mondott...
-Remélem nem fogazol.

Most Hyunjinon volt a sor, hogy ledöbbenjen. Nem hitt a saját szemének és tátott szájjal nézte a képernyőn lévő számot.
-Bassza meg - szaladt ki a szőkeség száján, mire Minho kínzó lassúsággal végig húzta hüvelykujját a másik alsó ajkán.
-Hogy mondhatsz ilyen csúnya dolgokat, azzal a gyönyörű szép száddal?

A fiatalabb meglepetten hyungjára kapta a tekintetét. Mindig is vonzódott az idősebbhez... De soha nem lépett, hiszen tiszteletben tartotta, hogy neki ott van Han. Viszont most, ahogy alkohol gőzösen ott ülnek egymás mellett az ágyban, ráadásul úgy, hogy Hyunjin beígért egy szopást Lee Knownak, teljesen más megvilágításba kerültek a dolgok.
-Na mi van? Csak nem beijedtél? - kérdezte Minho, szinte doromboló hangon és egy könnyed mozdulattal maga alá teperte Hyunt. Egy könnyed csókot adott a szőkeség nyakára, aminek hatására a fiú kéjesen felnyögött.

-Hyung... - sóhajtozott egyre érzékibb hangon Hyunjin. - Én csak vicceltem! Hiszen neked ott van Han - mondta ki a józan esze utolsó erejével. Lee Know csak dühösen felmorgott és megragadta az alatta fekvő kezét és az álló farkához húzta.
-A farkam sajnos nem poénból áll és vágyakozik a szép, puha szádra...

Hyunjin tányér méretű szemekkel nézett Linora, aki végül nevetve legurult róla és a fiatalabb combjára csapott.
-Olyan kis suta vagy néha Jinnie - vigyorgott az idősebb. - Nem csodálom, hogy te vagy a pabo racha vezetője - cukkolta tovább a pipacs piros színű fiút. De ahogy a mondás is tartja, minden viccnek a fele igaz... És Lee Know bármennyire is szerette Hant, egyszerűen elfáradt az évek során.

Az sem könnyítette meg az idősebb dolgát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzódott Hyunhoz. A poénnak álcázott fenékre csapások és markolászások nem igazán viccből történtek. És bizony nem egyszer okoztak kellemetlen perceket Minhonak... Ugyan mégis ki szeretne kőkemény farokkal letolni egy koncertet?

Hyunjin lassan felült és torkát megköszörülve kezdett bele szőke tincsei igazgatásába. Hyungja elmélyülten bámulta gyönyörűséges arcát, majd lágyan végig simított rajta.
-Kívánlak Jinnie, de sose tennék olyat amit te nem akarsz - mondta csendesen.
-Tudod, hogy a férfiakhoz vonzódom - sóhajtott a szőke, majd tekintetét mélyen Minhoéba fúrta. - És nagyon tetszel nekem hyung, de soha nem rondítanék bele a párkapcsolatodba.
-Szóval akkor nem tartod be az ígéreted? - kekeckedett Lino, hogy oldja a feszültséget.
-Ahj már hyung - nevetett Hyunjin és nem túl erősen mellkason csapta a másikat.

Minhoban másodpercenként váltakoztak az érzések. Egyik pillanatban BÁRMIT megtett volna azért, hogy megkapja Hyunjint, a másikban pedig csak Hanra tudott gondolni. Arra az édes kis mókus pofijú fiúra, akit mindennél jobban szeretett, de már nem látta, hogy merre tartott a kapcsolatuk... És ez nagyon nagy baj volt.

-Hiányzik - bukott ki hirtelen Linobol az igazság. - Őszinte leszek veled... Olyan rég szeretkeztünk már egy igazit - sóhajtott fásultan a fiú. - Tudod olyan eget rengetőt, amitől a csillagokig repülsz, majd a felhőkön landolsz és órákon át csak lebegsz a mámorban.
-Sajnálom - mondta Hyunjin és valóban így is gondolta. Rossz volt ilyen állapotban látni az idősebbet és azt akarta, hogy Minho boldog legyen.

Lee Know nem válaszolt semmit, csak lehúzta az üvege maradékát, Hyun pedig utánozta őt. Pár percig csendben iszogattak, majd az idősebb hirtelen a másik felé fordult.
-Amúgy mivel ápolod a bőröd? - kérdezte váratlanul, a legnagyobb természetességgel.
-Mi van? - pislogott értetlenül Hyunjin. - Ez most, hogy jött ide?
-Olyan szépnek és frissnek látszik - motyogta a másik és szinte megbabonázva nézte a fiatalabb arcát. - Olyan puha volt, mikor az előbb végig simítottam rajta - sóhajtott fel vágyakozva és szinte észrevétlenül közeledni kezdett Hyunjinhoz. - Megérinthetlek? - kérdezte suttogva.
-Hagyjál már - nevette el magát kisfiús zavarában a szőke, de ahogy hyungja lélektükreibe nézett, valami megváltozott benne. - Jó, gyere... Fogd meg az arcom - forgatta meg a szemeit, majd pofiját közelebb tolta Linohoz.

-Tényleg nagyon puha - mosolyodott el az idősebb, ahogy ismét végig cirógatta a másik arcát. Mozdulatai lassúak és kimértek voltak, alaposan kiélvezett minden egyes pillanatot. Tudta, hogy nem sűrűn lesz alkalma így, kettesben hozzáérni a másikhoz... - Megakarlak csókolni.

Ahogy ki mondta ezeket a szavakat, rögtön meg is bánta, mert teljesen komolyan gondolta.

Nem viccelt, nem poénkodott, hanem egyszerűen csak kibukott belőle a legnagyobb vágya...

Hyunjin nem szólt semmit, nem mert. Ő is annyira akarta ezt az egészet, mint Lino, ha nem jobban... De félt ha megmukkan, akkor a pillanat elillan és soha többé nem tér vissza, ezért csak szótlanul nézték a másikat, anélkül, hogy bármit is cselekedtek volna.
-Nézz rám - mondta szinte parancsolva Lino, de a fiatalabb nem mert mozdulni. - Csak nézz rám... Ne kényszeríts arra, hogy valami rosszat tegyek! Látni akarom, hogy te is annyira vágysz rám, mint én rád.

Minden bátorságát összeszedve ismét Minhora emelte a pillantását és a másik kihasználva az alkalmat lecsapott. A szőkeség nyakát vette célba, élvezte, hogy végre az övé és végre azt tesz vele, amit csak  akart... Először az ajkaival kényeztette az érzékeny bőrfelületet, hagy érezze Hyunjin, hogy mire mondana nemet... Feltéve, ha ezen a ponton még lett volna ereje ellenkezni, de nem volt. Csak hagyta, hogy az idősebb azt tegyen vele amit csak akart.

-Csókolj meg, vagy hagyj itt... - nyögött fel szégyentelenül Hyunjin, mikor Lino nyelvével végig nyalt a nyakán. Az idősebb meglepődve ledermedt a mozdulat közben, majd szája magabiztos mosolyra húzódott és úgy nézett a fiatalabbra.
-Mindig is kíváncsi voltam az ajkaid ízére. Mindig is megakartalak ízlelni... - morrant fel és egyik kezével megragadta Hyunjin nyakát. - Ezért is örülök annyira, hogy elbuktad ezt a fogadást. Nem tudok hazudni neked, ezen az éjszakán most minden értelmet nyert... - Lassan közeledett Hyunjin ajkaihoz, kiakarta élvezni a pillanatot. Egy alkalmasra tervezte a dolgot, többször nem akarta megcsalni Hant. Így is undorodott magától... 

De kivételesen nem a szíve, nem a józan esze győzött, hanem a vágyai.

-Ma éjjel csak te kaphatsz meg - mosolyodott el és egyik kezével végig simított Hyunjin arcán, majd egy puszit adott rá.
-Csókolj meg, vagy utálj továbbra is, ahogy eddig - mondta rekedtes hangon a fiatalabb. Annyira vágyott már hyungja csókjára, hogy feltudott volna robbanni. -De kérlek ne tesztelj engem... Csak perzseld fel megszelídített szívem.
-Ráérünk holnap utálni magunkat és egymást, most csak érezd a szerelmemet - felelte Lino és végre birtokba vette Hyunjin száját. - A függőddé váltam...

Pedig csak egy ártatlan fogadásként indult az egész, amit egyikük sem vett komolyan...

SENKI NE KÜLDJÖN EL ANYÁMBA!

Hamarosan jön a spicy folytatása... 🤭

Szeretettel: Raven. 💜