Éjfél múlt pár perccel, de Bangchan még mindig nem aludt. Igazság szerint nem rég fejezte be a liveot és a fejében mindenféle gondolat kavargott. Sok kommentre nem válaszolt, viszont olvasta őket és most ezek nem hagyták nyugodni...

Rengeteg kérdést és megjegyzést kapott egy személlyel kapcsolatban, aki nem más volt mint Hwang Hyunjin, vagyis Chan szerelme.

A leader pár hónapja döbbent rá, hogy milyen érzések fűzik a fiúhoz. Igazság szerint már a Red lights forgatásán közelebb kerültek egymáshoz, de Chan harcolt önmagával. Nagyon jól tudta, hogy Hyunjin Felixet szereti, hiszen nem egyszer vigasztalta az összetört szívű bandatársát, mikor kiborult a kis szeplős miatt.

Az élet kegyetlen játékot űzött szegény Banchannal azzal, hogy pont abba szeretett bele, aki később hozzá járt vigaszért. Minden egyes szó, amit Hyunjinnak mondott, amivel megpróbált segíteni a fiúnak a felejtésben, azokkal magába is próbálta a lelket önteni, de sajnos sikertelenül. Minden éjszaka, ami a fiatalabb pátyolgatásával telt, csak még szerelmesebbé tette Chant.

És Hyunjin ebből semmit nem sejtett...

A fiú békésen festegetett, miközben mellette telefonja pihent és hallgatta hyungja liveját. A kommenteket kikapcsolta, nem volt rájuk kíváncsi. Örült a fanok támogató és kedves üzeneteinek, de sajnos a chat fal nem csak olyanokkal volt tele... Miután Chris befejezte az élőzést, Hyunjin is letette az ecsetet és egy húzásra eltüntette a sojuja maradékát.

Az üres üveget még egy követte és mivel a fiú nem volt valami nagy ivó, így gyorsan a fejébe szállt. Telefonját remegve vette a kezébe és gyorsan megnézte, hogy Chan elérhető-e még. Amint meglátta a neve mellett a zöld kis pöttyöt, keserűen mosolyogva indult meg hyungja szobája felé, ám a küszöböt átlépve egy kellemetlen meglepetésbe botlott...

Changbin épp becsukta maga mögött az ajtaját és sietve a másik apartmanba indult. Nem vette észre Hyunjint, így a fiú szerencséjére azt sem, hogy szemei rögtön könnybe lábadtak. Gyűlölte az egész rohadt szituációt, de Changbin a barátja volt, Felixet mindennél jobban szerette, így próbált megbékélni a helyzettel. Feszegette a határokat és néha kissé át is lépte őket, nem kevés bonyodalmat okozva a szerelmes pár között, de végül Chrisnek köszönhetően leállt. A leader jobb belátásra bírta és bár nem tudta elfelejteni Felixet, de megbékélt annyira a helyzettel, hogy abba hagyja a piti kis játékait.

Mire bekopogott Bangchan szobájába már patakokban ömlöttek a kis sós cseppek a szemeiből és olyan végtelen szomorúságban úszott a tekintete, hogy a leader szíve belefacsarodott a látványba.  Hyunjin nem szól semmit, szabályosan Chan nyakába borult és hangosan felzokogott. Percekig csak szorosan ölelték egymást, majd a magasabb finoman eltolta magától Bangchant és mélyen a szemébe nézett.

Tudta, hogy őrültség amire készült, de végelkeseredésében már BÁRMIRE hajlandó lett volna a felejtés édes megváltásáért.

-Segíts nekem felejteni, hyung... - suttogta, miközben ajkaival vészesen közeledni kezdett a másik szájához. Chris szíve olyan hevesen vert, hogy majd' kiszakadt a mellkasából, de amikor megérezte Hyunjin kissé alkoholos leheletét, ujjait a fiú ajkára tapasztotta.
-Mennyit ittál? - kérdezte rekedtes hangon, miközben önmagával harcolt. Nem akarta a legkevésbé sem kihasználni a helyzetet, hiszen a fiatalabb fiú szíve darabokban hevert, össze volt zavarodva és az alkohol sem a tiszta gondolkodását támogatta.

De ahogy ott álltak szemtől szembe, ahogy Hyunjin hatalmas, kétségbeesett szemeivel bámulta őt, ahogy ujjai a fiú puha ajkait érintették... Rosszabb hatással volt Bangchan elméjére, mint bármely kábítószer, vagy drog. Nem tudta, hogy segíthetne anélkül, hogy a saját malmára hajtaná a vizet és a leader nem akart ilyen önző lenni.

-Nem sokat - felelte Hyunjin és megpuszilta Chris ujját, ami továbbra is a száján volt. A leader nagyot nyelt a fiatalabb cselekedetére és érezte, hogy lassan elfogja veszíteni a fejét. Hyunjin tálcán kínálta fel magát neki és tudta, hogy bármennyire is igyekszik, végül úgysem tud ellenállni neki... Bár igazából nem is akart.

Egy ideig még viaskodott önmagával, amit a másik is érzékelt, csak nem tudta hová tenni. Hyunjin azt hitte, hogy Chan azért állt ellen neki, mert ivott és úgy gondolja, hogy részeg.
-Bízz bennem hyung - nézett rá könnyes, könyörögő szemekkel. - Nem vagyok részeg! Minden amit most akarok, nem az alkoholnak köszönhető - folytatta és hirtelen megragadta a döbbent leader derekát. - Csak ennyit kérek tőled hyung - csókolt Bangchan nyakára, mire az idősebb kéjesen felnyögött. - Csak ölelj, érints, csókolj ma éjjel úgy, mintha szeretnél! Mutasd meg kérlek, hogy milyen érzés ez... Mintha csak engem akarnál.

Ha Hyunjin tudta volna, hogy Bangchan valójában szereti és akarja, akkor is őt kérte volna meg az emlékei törlésére...?