A Stray Kids karácsonyai soha sem unalmasak. A fiúk sajnos ritkán tudnak haza menni az ünnepekre, így általában mindig együtt töltik ezt az időszakot és a menetrend is mindig ugyan az. December 24 közös live, december 25 ünnepi vacsora, ajándékozás, lerészegedés, december 26 józanodás. Idén sem volt ez másként...

De valami mégis örökre megváltozott két banda tag életében.

December 25.-én már majdnem éjfél volt, amikor a vidám és ittas társaság úgy döntött, hogy ideje nyugovóra térni. (Na jó, valójában a leader parancsolt rájuk...) Viszonylag mindenki hamar kidőlt, csak Hyunjin szemére nem jött az álom sehogy se. Reggel végre sikeresen befejezte a Felixről készült festményt és alig várta, hogy odaadhassa a fiúnak a személyes ajándékot. Bár a többiek előtt is kapott tőle valamit a kis szeplős, de nem akarta zavarba hozni, hogy ott adja oda a portrét, ezért privát ajándékozásra is készült.

Gondosan egy szép selyempapírba csomagolta a képet és betette mellé a szerelmes levelet is, melyen többet dolgozott, mint a festményen. Hyunjin hónapok óta arra készült, hogy végre bevallja a másiknak az érzéseit, ezért nem kapkodta el a levél írást.

Biztosra akart menni, hiszen számára Felix jelentett mindent.

Az ausztrál fiú az ágyában fekve próbált meg elaludni, de valamiért nem jött álom a szemére... Tekintete folyamatosan az éjjeli szekrényén heverő hógömbre tévedt, amit Hyunjintól kapott karácsonyra. Ajkai édes mosolyra húzódtak és lágyan végig simított az ajándékon. Pont úgy, ahogy hyungja arcán szeretett volna...

A gondolatra egy vágyakozó sóhaj szakadt fel belőle, majd arcát két kezébe temetve fordult a hátára. Tudta, hogy lehetetlen, hogy ők egy pár legyenek, de mégis ez volt Felix szívének leghőbb vágya. Szerelmes volt Jinniebe és bár a többiek előtt tagadhatta, hazudhatott, de éjjel mikor kettesben maradt a gondolataival nem tudott elmenekülni az érzései elől. Fogalma sem volt róla, hogy mit kéne tennie, ezért csak csendben várt az isteni csodára, az égi jelre, mely választ ad a lelkét kínzó kérdésre.

Van kettejüknek jövője együtt...?

Hyunjin látta, hogy Felix még online volt, így úgy gondolta minden előzetes bejelentés nélkül csak bekopog a szőkeség ajtaján, hátha szerencsével jár. Mély levegőt vett, majd kissé remegő kézzel háromszor megütögette a fa lapot.

Az ajtó pillanatokon belül kinyílt és ott állt vele szemben szívének el rablója. Hyunjin ajkai automatikusan mosolyra húzódtak a fiú láttán, de ez hamar aggodalomba fordult, mikor realizálta, hogy Felix szemei ki voltak sírva. Szabad kezével ösztönösen a szeplős pofira simított, mire Lixie ráemelte piroskás tekintetét.

-Mi történt? - kérdezte csendesen az idősebb, mire az ausztrál fiú kapkodva letörölgette a könnyeit és mosolyt erőltetett az arcára.
-Minden rendben hyung, ne aggódj! Csak hiányzik a családom - füllentette könnyedén, de szívét rögtön átjárta a bűntudat kesernyés érzése. Gyűlölt hazudni, főleg annak a fiúnak, akibe szerelmes volt... De mégis mit mondhatott volna neki? Hogy "miattad sírtam, mert túl régóta szeretlek és veled akarok lenni"...?

Hyunjin egy bólintással vette tudomásul a hallottak és félszegen magához ölelte a kisebbet. Eszébe sem jutott, hogy a másik esetleg nem mondott neki igazat.
-Hamarosan találkozhatsz velük! Ez a pár nap már gyorsan elrepül - vigasztalta Felixet, ezzel még inkább növelve a bűntudatát.

A kis szeplős mindkét karját Hyunjin köré fonta és óvatosan behúzta a magasabbat a szobájába. Nem akaródzott neki elengedni a másikat, lábujj hegyen állva bújt Jinnie karjaiba és fejét a nyakába fúrta. Teljesen elveszett és elmerült abban a pillanatban... Hyunjin illatát mélyen belélegezve úgy érezte, hogy tényleg minden rendben van, nem bánthatja senki, semmi rossz dolog nem történhet, hiszen az öleli át akit a legjobban szeret.

Lassan elengedte hyungját, de szemeit egy pillanatra sem vette le a másikról. Lélek tükrei szomjazva itták magukba Hyunjin látványát.
-Köszönöm hyung - mosolygott végre őszintén a magasabbra, aki szinte nem is figyelt a szavaira, csak csillogó tekintettel bámulta őt és végig simított szeplős arcán. Hyunjin ajkai ösztönösen húzódtak egyre szélesebb mosolyra és oly' gyengéd pillantásokkal nézett a kisebbre, hogy Felix egész testében kellemes borzongás futott végig.
-Mindig itt leszek neked Lixie! - suttogta Jinnie és homlokon puszilta a kisebbet.

Felix elködösült tekintettel nézett fel a magasabbra, mikor az lassan hátrébb hajolt tőle, de szíve szerint a nyakát átkarolva húzta volna vissza magához...

-Egyébként - köszörülte meg a torkát az ausztrál. - Minek köszönhetem a látogatásod?
-Oh? Hát őőő... - pislogott meglepetten az idősebb, majd Felix kezébe adta a gondosan becsomagolt festményt. - Én csak... Szerettem volna neked adni valamit, de nem a többiek előtt - nevette el magát szégyenlősen a magasabb és zavarában fekete tincsei közé túrt.

Lixie értetlenül nézett fel Hyunjinre. Szokatlannak találta hyungja viselkedését, hiszen nem volt  rá jellemző, hogy ennyire zavarban lett volna a közelében. Egy darabig elmerengve vizslatta Jinnie arcát, próbálta megfejteni, hogy mi járhat a fiú gyönyörű szép fejében... Végül megrázta magát, mintha egy álomból riadt volna fel és az ágya szélére ülve lelkesen bontogatni kezdte az ajándékát.

A fekete hajú továbbra sem mozdult,  csak némán ácsorogva nézte Felixet, ahogy pici kezeivel óvatosan leszedte a selyem papírt. Mélybarna íriszei gyermekien felcsillantak, ahogy meglátta a festményt és az ölébe pottyanó levéllel mit sem törődve csodálta a képet. Ujjaival lágyan végig simított a vásznon és arcán akkora vigyor terül el, hogyha nem lettek volna fülei, akkor körbe érte volna az egész fejét. A levéllel együtt óvatosan az éjjeli szekrényére rakta az ajándékát és finoman megpaskolta maga mellett az ágyat.

Hyunjin értette a célzást és torkában hatalmas gombóccal leült a kis szeplős mellé, de alig mert ránézni. Felix közel hajolt az idősebbhez és semmit sem szólva bámulta enyhe pírban úszó arcát és fátyolos tekintetét. Pici tenyerével Jinnie orcájára simított, majd lassan két keze közé vette hyungja arcát.

Tudta, hogy ha most nem teszi meg, talán sose lesz rá újra alkalma... Vagy elég bátorsága.

-Én is szeretnék neked adni valamit hyung - suttogta mély hangján. - Túl régóta és szintén nem a többiek előtt szerettem volna... - kuncogta el kissé magát zavarában és szemeit egy pillanatra sem vette le Hyunjinról. Figyelte a fiú minden rezdülését és az idősebb tekintete szinte könyörgött Felixnek, hogy csókolja már meg végre.

A kis szeplős lassan zárta be az ajkaik közti távolságot. Óvatosan illesztette száját Hyunjinéhoz, majd mozgatni kezdte puha párnácskáit. Jinnie mindkét kezével finoman Felix derekába markolt és könnyedén az ölébe húzta a karcsú kis testet. Lixie belevigyorgott a csókba, karjait hyungja nyaka köré fonta és nyelvével játékosan végig szántott alsó ajkán. Hyunjin átvette az irányítást és mindkettejükből egy boldog, elégedett sóhaj szakadt fel. Végre megkapták azt, amire mindennél jobban vágytak...

És Lee Felix anélkül tudta meg Hyunjin érzéseit, hogy elolvasta volna a fiú levelét.