Narrátor szemszöge

A nap első sugarai csiklandozva keltették fel a két fiatalt, akik nyugodtan aludták át az éjszakát. Elsőként a férfi tért magához, mégpedig azért, mert a lány teljes testével karolta át. Elnyomott egy apró mosolyt, majd becsukta szemeit és élvezte a lányból áradó, kellemes virág illatot. Érezte lélegzetvételét, és ahol bőrük érintkezett, mindenütt bizsergő érzések indultak útnak, melyek dübörgő szívében találkoztak. 

Loki szemszöge

Csodálkoztam, hogy ilyen mélyen sikerült aludnom. Mielőtt tegnap este Claire bekopogott a szobámba, azt hittem sose fogok tudni elaludni. Aztán mikor, a mellkasomra döntötte fejét, és illata beférkőzött a tudatomba, nekem nem kellett csak egy pillanat és már aludtam is, mint a bunda. Ez a gondolat, bár elég röhejes volt, és egyáltalán nem illet a rólam kialakult képhez, megmosolyogtatott. Egy darabig csak, így feküdtünk, azután Claire kezdett magához térni. Borzasztó aranyos volt, ahogy először beljebb fúrta magát az ölelésembe, majd óvatosan felpillantott az ablakra, hogy tényleg a nap volt-e az, ami felkeltette. Gondoltam had legyen egy kis szórakozásom, úgy tettem, mintha még aludnék. Kíváncsi voltam, hogy mit csinál ha azt hiszi, úgyse tudok róla.

+ Eira* szemszöge  +

Mikor a nap sugarai melegükkel, elkezdtek csiklandozni, szép lassan rávettem magam, hogy kinyissam a szemeimet. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy a dolog, amit olyan hevesen ölelgettem, az Loki. Hirtelen, magam se tudva miért, zavarba jöttem, és mosolyomat a mellkasába temettem. Ezután rápillantotta az isten arcára, és mosolyom csak nagyobb lett, mivel olyan nyugodt volt, mint tegnap, mikor magára hagytam. Igazán jóképű volt, de egyben volt valami gyermeki nyugodtság is az alvó arcán. Nem igazán tudtam, hogy miért, de gyorsan nyomtam egy puszit az arcára, majd felakartam kelni, hogy csendben távozzak a szobából, de a tervemet meghiúsították. Ugyanis Loki pont akkor, mikor felültem volna, fordított helyzetünkön, és én alulra kerültem.

- Csak nem kiakartál osonni, mint valami rossz hírű lány? - kérdezte halkan, de reggeli hangja miatt inkább morogva. Nekem csak újabb mosoly kúszott a számra és belementem a játékba.

- Dehogy is. Mindössze elakartam kerülni, hogy szembe kelljen kerülnöd a tenger isten haragjával, talán még a bátyám is kiakadna. De persze ha azt szeretnéd, hogy a szolgák révén arról értesüljenek, hogy mi ketten együtt voltunk az éjszaka, akkor maradok, amíg el nem indulunk - látszott az arcán, ahogy belegondol a következményekbe. Valószínűleg nem tetszett neki, a dolgok lefolyása, mert elfintorodott és gyorsan oldalra gurult.

- Ez igazán kedv-rontó gondolat. De sajnos igazad van - mondta kissé elszontyolodva. Nem akartam, ebben az állapotban itt hagyni, így megöleltem, majd mielőtt felpattantam volna, még egy puszit adtam neki és kisiettem a szobából, át a sajátomba, hogy felöltözhessek az utazáshoz. Legnagyobb meglepetésemre az ágyamon találtam ruhákat, melyek teljesen természetes hatást keltettek. Nekem mégis az egyik ruha megragadta a tekintetemet. Rövidebb fazonú volt, mint amiket itt tartózkodásom során hordtam, de mégis gyönyörű.

Méregzöld színe és kiegészítő nyaklánca mely rajta feküdt egyszerűen tökéletes volt.  Felöltöztem, de valami hiányzott. Hamar rájöttem, hogy hajam feketéje, nem a legjobb kiegészítés ehhez a tökéletes ruhához. Így végrehajtottam egy gyors varázslatot, hogy hajam jobban passzoljon a ruhához.

Ezután, elakartam indulni keresni valakit, amíg el nem indulunk, de mikor kiléptem az ajtón, a szemben lévő szoba ajtaja is nyílt és Loki lépett ki rajta. A megszokott zöld-fekete szerelés volt rajta, ami meglepett, mert azt hittem, ő is majd a vánok által preferált ruha típusokból ölt majd magára egyet. Egy darabig mindketten a másikat pásztáztuk, majd mikor egyszerre pillantottunk a másik szemébe, hangos kacagásban törtünk ki. Nem tudtam miért, de azt igen, hogy igazán élveztem ezt a láthatatlan kapcsolatot közöttünk. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy miért, nem ván ruhát vett fel, Loki megszólalt:

- Gyönyörűen festesz Claire... - rögtön megszakítottam a szemkontaktust és éreztem, ahogy pír szökik az arcomra.

- Köszönöm Loki - mondtam mosolyogva. - Fenrirt és Fenrist is magunkkal visszük? - kérdeztem érdeklődve. Ő bólintott, majd együtt füttyentettünk, mire mindkét szobából kiszaladt a két farkas, akiket visszaérkezésünkkor rejtettünk el. Újra láthatatlanná tettük őket, majd együtt indultunk a kapuhoz, ahol összegyűlt az búcsúztatásunkhoz, a királyi pár és Thor Jane-nel. Üdvözöltük bátyámat és édesapámat is, majd Odin és Freya elé álltunk.

- Vigyázz magadra Loki. És te is Claire, remélem megtalálod, amit keresel és, hogy boldog leszel - mondta a királynő, majd szorosan megölelt mindkettőnket.

- Gyarapodjatok mind elmében mind tapasztalatokkal - mondta kissé hidegebben Odin, majd röviden elköszöntünk Thortól és Jane-től is, azután pedig, akárcsak érkezésemkor, most is lóra szálltunk és így jutottunk el a Bifrösztig, ahol Heimdall már várt minket.

- Jó utazást felség! - fordult, apám felé, majd elfordította a kardot a helyén és megnyílt a szivárvány kapu. Megfogtam Loki kezét, hogy nagyobb biztonságban érezzem magam, mire ő csak szorított egyet a kezemen és együtt követtük bátyámat, Njördöt és nagybátyámat a fénylő kapun keresztül.

Egyetlen pillanat műve volt az egész, és azután egy gyönyörű erdei tisztáson álltunk, ahonnan tökéletes kilátás nyílt a vánok palotájára. Az otthonomra. 

Ahogy körbepillantottam, olyan volt, mintha mindent körülvenne, egy hatalmas erő, mely ugyanúgy érzett és gondolkozott, mint mi. Persze a két farkas rögtön elszaladt a csoporttól, amint megérkeztünk és levettük róluk a varázslatot. Mi csak egy összemosolygással konstatáltuk ezt Lokival. Visszaültünk a lovakra és apám vezetésével elindultunk a királyi palota felé.

Az úton, csodálkozásom minden egyes lépéssel növekedett. Az építmények lenyűgözőek, a lakosok pedig lélegzetelállítóan szépek voltak. Nem is tudtam, hogy merre nézzek, annyi újdonságot akartam befogadni, kevés idő alatt. Amikor elértük a palotát, nagy meglepetésemre egy nagy csapat ember és állat várta kis csapatunkat. Középen egy, a báytámhoz kinézetre nagyon hasonló, nő állt.

Szintén természetellenesen szőke haja volt, mely inkább már aranynak tűnt. Azonban belőle nem melegség áradt. Még nem is voltam a közelében, de már éreztem a belőle áradó hideget. Nem fizikailag, de biztosra vettem, hogy ha hozzámszól, akkor távolságtartó lesz. Rajta kívül mindenki mosolygott. Ő még apámra se. Mitológiai ismereteim alapján, úgy tudtam, hogy Freya a szerelem és szépség istennője. Már csak ránézésre megérdemelte titulusát, ugyanis nővérem káprázatosan szép volt. Mire mindezt végig gondoltam már a várakozó csapat előtt álltunk és egy ván férfi lépett lovam mellé, majd így szólt:

- Engedje meg hercegnő, hogy segítsek leszállni? - annyira meglepett ezzel az egyszerű kérdéssel, hogy mire összeszedtem magam, hogy válaszoljak, Loki jelent meg a férfi mellett és szinte már morogva közölte:

- A hercegnőnek én segítek - mondta, majd felnyújtotta felém a kezét. Elengedtem a kantárt és kezeimet Loki vállára helyeztem, majd bele csusszantam erős markaiba. Ahogy lábaim leérkeztek a talajra, elléptem az istentől, mert érzékeimet elhomályosította a jelenléte. Levendula illata és ujjai bizsergető érintése teljesen elkábított.  Úgy vettem észre, hogy ő is látja milyen hatással van rám, és ezt egy apró mosollyal konstatálta. Gondolataimat apám hangja terelte vissza a valósághoz:

- Eira, jöjj, ismerkedj meg nővéreddel!

Nagy levegőt vettem és belevettem magam az új életem megismerésébe.

Vége

Ezzel vége az első könyvnek. Hamarosan neki állok a második résznek, ami nagyban Vanaheim világában fog játszódni. A második rész címe Like us if you dare! lesz.