+ Claire szemszöge +

Végeláthatatlan hosszúságú folyosókon haladtunk végig a két istennel. Végre megérkeztünk egy hatalmas ajtóhoz, amin belépve egy gyönyörű és tágas terembe léptünk, amiben az oszlopok egy kis folyosót alakítottak ki, ami egy arany trónhoz vezetett. A trónon egy ősz hajú, arany szemfedős alak ült. Első látásra tudtam, hogy ki az. Csak Odin lehetett Asgard uralkodója. Mellette a balján valószínűleg Frigga állt hosszú aranyszőke haja copfba fonva. Mindketten tiszteletet parancsolóan álltak, de a nőből kedvesség is áradt. Thor és Loki mögöttem jöttek és közöttük előrébb sétáltam én. Amikor úgy ítéltem meg, hogy elég közel vagyunk a trónhoz megálltam és meghajoltam majd köszöntöttem az uralkodókat.
- Üdvözöllek Alfödur (Mindenek Atyja) és téged is istennők legszebbike. Hálás vagyok felségeteknek, hogy vendégül láttok itt Asgardban - Mindketten meglepődtek a szavaimon, de látszott, hogy tetszik nekik.
- Én is üdvözöllek köztünk Claire, a Földről - mondta Odin - Tudod, hogy miért vagy itt?
- Loki és Thor azt mondták, hogy látomásaik voltak, amikben szerepeltem, Asagrim (Ászok ura (Ászok = istenek egy csoportja. Azok, akik Odin uralma alatt élnek).
- Igen csakhogy ezekben az álmokban természetfeletti képességekkel rendelkeztél. Tehát arra törekszünk, hogy minél gyorsabban el tudd sajátítani ezeket a képességeket. Ezenkívül, hogy lásd, nem vagy fogoly bárhova sétálhatsz királyságomon belül, de arra kell, kérjelek, ha ki szándékozol menni a palotából, vegyél magad mellé valakit, aki ismeri itt a járást - szólalt meg újra Odin.
- Értettem felség- mondtam én.
- Ezenkívül tudnod kell, hogy a varázslást Lokitól és Friggától fogod tanulni, de kapsz majd harci kiképzést is Thortól és Lady Sifftől, akit majd Thor bemutat neked. Most menj, pihenj. Szeretettel várunk majd a vacsorán.
Meghajoltam majd elindultam, kifelé de mikor az ajtóhoz értem Odin újra megszólalt.
- És a szobád Lokiéval szemközt van - bólintottam majd kimentem a teremből, de csak Loki követett Thor bent maradt a teremben. Mentem még egy darabig majd megálltam nekidőltem a falnak és lecsúsztam a padlóra. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végre túl vagyok ezen a beszélgetésen. Loki is leült mellém a földre majd megkérdezte:
- Honnan ismersz ilyen neveket?
- Mint már mondtam oda vagyok a skandináv mitológiáért, szinte mindent tudok rólatok, bár a könyveink szerint neked van három gyereked- mondtam kuncogva.
- Hogy miiiiii? - kérdezett vissza tágra nyílt szemmel, hitetlenkedve a hazugságok istene.
- Ja, egy farkas Fenrir, egy kígyó, aki a mi Földünk körül tekereg, ő Jörmungandr, és egy a holtak birodalmába száműzött lányod Hel. És ők törvénytelenek. Van két törvényes is a feleségedtől Sygntől - Meglepetten hallgatott végig majd a nő nevére valamiféle negatív érzelem suhant végig az arcán.
- A farkasban majdnem igazuk van - mondta halkan.
- Tényleg van egy farkas gyereked? Azta, nem is néztem volna ki belőled - akaratlanul is kuncognom kellett.
- Nem, nem a gyerekem. Volt kiskoromban egy farkasom akit Fenrirnek hívtam, de egy nap eltűnt az erdőben. Sokáig kerestem, de végül feladtam - a végére elég szomorúan csengett a hangja, és tudtam, hogy azon kivételes pillanatok egyikét élem, meg amikor kimutatja az érzelmeit. Hirtelen felindulásból megöleltem és csak szorítottam. Éreztetni akartam vele, hogy én szánt szándékkal soha, de soha nem bántanám meg és, hogy én mindig itt leszek, ha szüksége van valakire. Persze tudtam, hogy erre csak lemondóan pillantana rám, úgyhogy az ölelésbe próbáltam belesűríteni.
- Na, jó mára elég az érzelgősségből. Gyere, menjünk, megmutatom a szobádat - szólalt meg Loki színtelen hangon. Felállt aztán engem is felsegített a földről. Azután elindult a folyosón én meg követtem ő csendben. Vajon min gondolkodhat most éppen. Csak úgy kicsúszott a számon:
- Min gondolkodsz?
Egy darabig csak hallgatott már azt hittem, hogy nem válaszol.
- Hogy miért vagy ilyen velem, mármint kedves és hiszel, bennem pedig mindenki azt sugallja neked, hogy nem kéne, mert felesleges.
Egy kicsit elgondolkodtam, mert én se teljesen tudtam, hogy miért csinálom. Lehet, hogy amiért mindig megpróbáltam Lucasszal és Susannel megvédeni a gyengébbeket a suliban is? Vagy csak azok miatt a gyönyörű zöld szemei miatt. Esetleg azért mert ő Loki és mindig ő volt a kedvencem a skandináv mitológiából. Így visszagondolva, szinte mániákus voltam. A szobám tele voltak poszterekkel és rajzokkal a barátnőimtől, mert tudták, hogy én csak ezt kérem tőlük minden szülinapomra.
- Talán, mert mióta a szüleim elmondták, hogy örökbe fogadtak bennem is van egy kis düh feléjük és emiatt mindig úgy éreztem, hogy mi ketten egy kicsit hasonlítunk. Persze kiskoromban nem gondoltam volna, hogy tényleg létezel, csak álmodoztam arról, hogy milyen lehetsz te és az életed - mondtam.
- Na és olyan vagyok, mint amilyennek gondoltál?- kérdezte ő.
- Nem - mondtam, erre mintha kicsit megesett volna a válla - Jobb vagy. Mármint jobban fogadtál, mint gondoltam volna, midgardi létemre.
- Nem vagy ember, ebben teljesen biztos vagyok. A kisugárzásod is más- szólalt meg egy kis csönd után. Hirtelen neki ütköztem valaminek. Vagyis inkább valakinek, ugyanis amikor hátra estem volna két kar húzott magához. Amikor jobban végignéztem egy elég helyes pasi állt előttem. Majdnem olyan magas volt, mint Loki és szőke haja és bajsza volt. 

Kék szemei szinte világítottak és amint lejött neki, hogy valakit tart a kezeiben, rögtön megkérdezte:
- Jól van kisasszony? - hangja selymes volt és lágy, de valahogy nem tudott megragadni.
- Természetesen, csak nem figyeltem. Nagyon sajnálom, igazán nem akartam kényelmetlenséget okozni - mondtam
- Egy ilyen bájos hölgy, mint magácska, soha nem tudna kényelmetlenséget okozni. Én is figyelhettem volna jobbam. Ejnye, de modortalan vagyok el is felejtettem bemutatkozni. A nevem Fandral.

- Én Claire vagyok. Nagyon örvendek a találkozásnak - Lopva Lokira pillantottam és láttam rajta, hogy elég bosszús. Nem akartam, hogy jelenetet rendezzen itt a folyosón, úgyhogy így szóltam:
- Tényleg nagyon örülök a találkozásnak, de nem rég érkeztem ide Asgardba és nagyon fáradt vagyok, szóval, ha megbocsát, elmennék lefeküdni, de remélem, hogy találkozunk még.
- Én is remélem, de nyugodtan tegeződjünk.
Mire végre elindultunk én is kicsit mérges voltam. Nem Fandral hibája, csak már egy napja nem aludtam, úgyhogy kicsit kivoltam.
- Tetszett? - kérdezte halkan szinte unott hangon Loki, miközben újra folytattuk utunkat.
- Nem - mondtam és teljesen komolyan gondoltam.
- Pedig nagyon úgy tűnt, még el is pirultál.
- Persze, hogy elpirultam. Minden normális lány elpirul, ha neki megy egy viszonylag jóképű pasinak.
- Szóval jóképűnek tartod?
- Itt Asgardban, melyik férfi nem az? - kérdeztem vissza - Igaz, hogy ő pont nem az esetem, mert nem nagyon bírom a szőke pasikat. Ráadásul, ha még kék szemű is. Olyanok, mint a Barbie babák - Miközben beszéltem Loki megállt előttem és megfordult, nekem pedig nem maradt időm megállni így nekimentem, pont, úgy ahogy az előbb Fandralnak. Csak hogy Ő teljesen más tészta. Ő is megfogott, hogy ne essek fenékre. Belenéztem azokba gyönyörű zöld, mély szemeiben és olyan volt, mintha egy tóban vesznék el.
- Megjöttünk - Loki szinte lehelte.

Sziasztok! Most a hosszúhétvégén volt időm írni és jött is az ihlet, úgyhogy itt egy újabb rész. Lenne néhány kérdésem. Ki várja az Infinity war-t?. Mit gondoltok Lokiról? És úgy általában a Thor filmekről? Hogy tetszett nektek Jane és Frigga karakteréről?