‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝒏𝒅 𝒕𝒉𝒆 𝒗𝒐𝒊𝒄𝒆𝒔 𝒕𝒉𝒂𝒕 𝒊𝒎𝒑𝒍𝒐𝒓𝒆
"𝒀𝒐𝒖 𝒔𝒉𝒐𝒖𝒍𝒅 𝒃𝒆 𝒅𝒐𝒊𝒏𝒈 𝒎𝒐𝒓𝒆"
𝑻𝒐 𝒚𝒐𝒖 𝑰 𝒄𝒂𝒏 𝒂𝒅𝒎𝒊𝒕
𝑻𝒉𝒂𝒕 𝑰'𝒎 𝒋𝒖𝒔𝒕 𝒕𝒐𝒐 𝒔𝒐𝒇𝒕 𝒇𝒐𝒓 𝒂𝒍𝒍 𝒐𝒇 𝒊𝒕
- sweet nothing

‧˚₊•┈┈┈┈୨୧┈┈┈┈•‧₊˚⊹

𝑨𝑩𝑰𝑮𝑨𝑰𝑳 𝑱𝑨𝑵𝑨𝑬 𝑵𝑬𝑳𝑺𝑶𝑵
2023.03.03. , 𝖡𝖺𝗁𝗋𝖺𝗂𝗇

- És itt adják az egyik kedvenc kávémat, és bár nehezen lehet elhinni, de az ára is alacsony - torpantuk meg az egyik VIP részlegen kihelyezett asztalkánál, ami mögött egy fiatal, húsz év körüli lány ácsorgott barna kötényben, és olyan erőltetett vigyora volt, hogy legszívesebben rászóltam volna, hogy ha nem is igazán élvezi az egészet, ne játsza túl a szerepét.

- Nekem csak egy jó habos cappucinóra van szükségem, és a boldogsághormonom az egekben lesz - sóhajtottam fel, miközben tekintetemet az üvegablakra vezettem, ahol tökéletesen ráláttam a kint már javában zajló első szabadedzésre.

Kelly, aki már jártas a területen, gyorsan kikérte az italainkat, majd helyet foglaltunk az ablaknál, hogy mi is szemen kövessük az eseményeket. A telefonján megnyitotta az előfizetett F1 TV applikációját, ahol a sorrendet, azaz a megtett köridőket figyeltük, miközben próbálta nekem magyarázni a gumitípusokat, a DRS jelentését. Az ember azt hinné, hogy a szupermodell kinézetével az agya helyén csak folyadék van, de ilyenkor lepi meg igazán a többieket, amikor igen is megmutatja, mennyire okos, és tisztában van a sport minden egyes részletével, köszönhetően az apjának és a barátjának, akiknek óriási nevük van.

Örök hálát adtam a lánynak, hogy nem hagyott magamra, és nem azzal kezdte az egész beszélgetésünket, hogy mennyire tudatlan vagyok az egésszel, pedig egy pilóta úgymond a barátom. Ha tudná, hogy minden, amit tudok, a tegnap esti sorozatozásomból van, majd megfulladna a röhögéstől. A neveket is nagyon gyorsan magoltam be tegnap, de még mindig keverem a szezont a fazonnal. Csak reménykedtem benne, hogy a McLarennél tudják a helyzetünket, bár pár órával ezelőtti jelenetből nem éppen ez jött le. Landoból semmit sem tudtam kiolvasni, nagyon kedves volt velem, és nem volt elutasító, így véleményem szerint ő annyit tud az egészről, hogy Oscar barátnője vagyok, azt már nem, hogy éppen kamu az egész.

- Na és hogy tetszik eddig az egész őrület? Tudom, hogy még csak a mai nap az első, hogy Oscarral végre nyilvánosan megjelentetek, de az első benyomás fontos - mosolyodott el kedvesen, miközben a barátja éppen akkor szelte át a fehér csíkot, ezzel pedig még gyorsabb kört produkált.

- Nem tudom megmondani egyenlőre - vontam vállat. - Nekem ez még túl nagy felhajtás, pedig még a futam hátra van. Nem vagyok hozzászokva a túl sok emberhez, azt hiszem - zavartan a fülem mögé túrtam egyik kósza hajtincsemet.

- Teljesen megértem, teljesen más, ha már beleszülettél ebbe az egészbe. Kiskorod óta a kamerák üldöznek, végül amikor éppen kihasználnád a helyzetet, és modellként kezdesz el dolgozni, már te vagy a világ legrosszabb embere, akinek csak a pénz kell - nevetett fel kínosan. - Szar az élet.

Meglepődtem Kelly kirohanásán. Nem számítottam arra, hogy egyből az első találkozásunkon elmondja véleményét a sztárvilágról. Bár apának nem kicsi a pozíciója, mégsem ismerik őt világszerte, így az egész szituáció számomra idegen. Most pedig belecsöppentem egy olyan világba, ahol mindenkinek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Megmondják, milyen ruhát hordj, hogyan állítsd be a hajad, miből mennyit egyél, ekkor menj el edzeni, xy legyen a legjobb barátod. Nincs olyan dolog, amit ők irányítanak, ez pedig az egészben a legszomorúbb. Saját vélemény egyenlő a kukával.

- Engem nem igazán érdekel kinek mennyi pénze van - szólaltam meg néhány percnyi csend után. - Úgy értem, mindenki a nullán kezdi, aztán pedig vannak olyanok, akiknek bejön az élet, és olyanok is, akik apró lépéseket tesznek a pénzért. Ez normális dolog.

- Örülök, hogy a mi kis újonc ausztrálunk ilyen értelmes lányt talált magának - mosolygott. - Na de, ne is beszéljünk semmi szomorú dologról, hiszen nem azért vagyunk itt. Nézd meg a pasasodat közelebbről - kacsintott, mire felnevettem, és hagytam, hogy a telefonján menő applikációban megkeresi Oscar kameráját, így a tekintetem csak a készüléknek szentelem.

Még a felvételen keresztül is látni, hogy mennyire összpontosít, odafigyel, nehogy egyetlen helyen is hibázzon. El sem tudom képzelni, hogy mi a fene játszódik le most a fejében, mennyire idegeskedik azon, hogy hogyan is teljesít, hiszen nem szeretné úgy végezni, mint Daniel Ricciardo, aki sajnos nem tudta elérni azt a szintet két év alatt, amit a McLaren elvárt.

Már csak negyed óra volt hátra az első szabadedzésből, rengeteg pilóta már ki sem megy körözgetni, visszaszokni az autóba, inkább az idei három újonc, Logan Sargeant, Nyck DeVries és Oscar maradt kint, és rótta a köröket, amire mindenki számított - vagyis Kelly ezt állította. Azt hiszem, itt az ideje este a Wikipédiát bemagolni, ha nem akarom, hogy teljesen sötétnek higgyenek.

Nem sokkal később Max lépett be az óriási üvegajtón, és amint észrevette szíve választottját, hatalmas mosollyal az arcán lépkedett oda hozzánk, miközben még mindig az úgynevezett munkaruhája volt rajta, haja izzadtan tapadt a homlokához, orcája pedig szépen ki volt pirosodva.

- Na hogy tetszett az első szabadedzésed? - kérdezte tőlem, miközben apró csókot nyomott barátnője hajába.

- Igazából nem volt annyira unalmas, mint gondoltam - mosolyodtam el.

- Még szép! Akkor sem lesz az, ha minden futamot megnyerek - kacsintott, mire Kelly felemelte a kezét, és egy kicsit rácsapott a fejére, mire a fiú feljajdult. - Nézd meg, mekkora terrorban élek! Az asszony bánt!

- Nőuralom van - forgatta a szemét. - Ki ne felejtsd Penelopét.

- Penelope? - ráncoltam össze a szemöldökömet, mert tényleg fogalmam sem volt, kiről beszél.

- Penelope a lányom - mondta Kelly, mire felragyogtak a szemeim. - Még az előző kapcsolatom gyümölcse, de Max úgy bánik vele, mintha a sajátja lenne.

- Ez nagyon aranyos - néztem rájuk felváltva.

- Mi aranyos? - hallottam meg egy erős ausztrál akcentust mögöttem, mire az ijedségtől picit megugrottam. Komolyan, élvezi, hogy folyton megijeszt?

- Én - fordultam felé felvont szemöldökkel, mire elnevette magát. A fenébe, hogy ilyen szép a mosolya!

- Ezzel nem vitatkozom - emelte fel kezeit védekezően, majd lepacsizott Maxszel. - Nem unatkoztatok?

- Nem, Kelly elszórakoztatott - néztem mosolyogva a lányra, aki felmutatta mindkét hüvelykujját.

- Remélem a második szabadedzést már a garázsból nézed végig - Oscar hatalmas kenyerét a hátamra vezette, ezzel is jelezve, hogy indulás vissza, amit nem értettem miért.

Mivel nem volt kedvem kérdőre vonni a fiút, így minden szó nélkül felálltam az asztaltól, elbúcsúztam az újdonsült barátaimtól, majd a fiúval kéz a kézben sétáltunk ki a VIP részlegről, minden szó nélkül, amit nem tudtam hova tenni. Mi azzal a baj, hogy ismerkedek?

- Nem csíped őket? - csúszott ki a számon, amit egyből meg is bántam, mert a fiú hirtelen megtorpant, és felvont szemöldökkel rám meredt. - Tudod mit? Felejtsd el, hogy rákérdeztem.

- Nincs semmi bajom velük, inkább attól féltem, hogy olyat mondasz az úgynevezett kapcsolatunkról, amit én nem tudok.

- Nem csesznék veled ki, ezt remélem tudod - forgattam szememet. - Csak barátkozni próbálok, ha már úgy is egyedül vagyok, Max pedig jókor volt jó helyen.

- Rendben - bólintott, majd folytattuk az utunkat a Mclaren központja felé. - Remélem a garázsból fogod nézni a következő szabadedzést.

- Ha ez jobban esik neked, akkor igen - félmosoly ült ki az arcomra, majd szótlanul folytattuk tovább az utunkat.

Odabent Lando egyből nagy mosollyal sétált oda hozzánk, és ő is kedvesen érdeklődött, hogy minden rendben van-e velem, mire megnyugtattam, hogy az egyetlen, ami miatt szomorú voltam az a helyezésük, amin mind a ketten felnevettek, és megígérték, hogy próbálkozni fognak megfelelni az igényeimnek, bár ezt inkább Oscarnak kéne bizonyítania - idézve Landot.

Az egyik szerelő a kezembe nyomott egy zajelnyomó fülhallgatót, amit mindenképpen fel kell vennem, ha onnan akarom nézni a szabadedzést, ahol ők vannak. Mivel volt pár óra még a kezdésig, így Landoval az oldalamon felmentünk a McLaren étterem részlegére, hogy mégsem legyen üres a hasunk, azonban Oscar szó nélkül lelépett, azaz magamra hagyott, így a brit automatikusnak vette, hogy nem fog egyedül hagyni, és majd ő gondoskodik az épségemről, amiért nem lehetek elég hálás neki.

- Valószínű Logannel beszélik meg az első élményüket, mint versenyzők - mondta nekem tele szájjal, amin akarva-akaratlanul is elnevettem magamat.

- Nem kell mindig velem lennie - húztam apró mosolyra számat, mintha teljesen rendben lenne ez az egész helyzet, miközben a villámra a tányérón lévő bolognai spagettit tekertem fel.

- Én mondjuk az első napodon nem hagytalak volna ott, de ez persze az én véleményem - csevegett tovább, én pedig nem bírtam tovább, és elnevettem magam, mert nagyon viccesen festett a salátát rágcsáló fiú, miközben még beszélni próbált. - Hé, te most kinevetsz? Milyen szívtelen vagy. - bökött felém a villájával, mintha egy harci eszköz lenne.

- Oké, befejeztem - emeltem fel védekezően a kezeimet, mire a srác csak szemét forgatta, és apró mosollyal az arcán folytatta az ebédje elfogyasztását.

Fél órával később a garázsba sétáltunk vissza egyből, fejemen már a fülvédővel, amit adtak, és míg Lando befordult az ő felére, én a közepén elhelyezkedő, vendégeknek fenntartott részlegre mentem, ahova nem sokkal később egy mérges fiú érkezett meg, miközben két kezét levágta a bárpultra.

- Hol voltál?

- Most már érdekel? Ne aggódj, most már itt vagyok - kezeimet magam előtt összefontam, és magamra erőltettem egy mosolyt, hogy még jobban idegesítsem.

- Ezt este megbeszéljük - nézett velem farkasszemet, majd ellökte magát a választó faltól, és a mérnökeihez vette az irányt. Most komolyan, mit képzel magáról?

Telefonomat elővéve készítettem egy gyors képet Oscarról, ahogy a 81-es számmal ellátott kocsija előtt áll, és egy szimpla narancssárga szívvel kiposztoltam a saját oldalamra, amit nem régen hoztunk létre a menedzserrel, hogy a saját életem megmaradjon egy privát fiókon. Rengeteg új követésem lett reggel óta, a kéretlen üzeneteim száma is meghaladta a százat, ugyanis mindenki arra kíváncsi, mégis ki a fene vagyok Oscar Piastrinak, az újonc kedvencüknek, hiszen semmi bejelentő posztot nem raktunk ki, és őszintén, nem is terveztünk. Az túl feltűnő lenne mindkettőnk szerint.

A második szabadedzés kezdetén mind a két papaya színű autó kiment a pályára, lágy gumikkal ( ezer hála Kellynek ), és mivel túlságosan meleg volt az aszfalt, nem tudták eldönteni, melyik gumi felel meg ehhez a pályához, amin nem csodálkozom. Én vezetni se tudnék ilyen melegben, mert elájulnék. Nem sokkal később az ausztrál visszajött a garázsba elemezni az adatokat, köridőket, és egy pillanatra felém vezette a tekintetét, kacsintott egyet, majd mintha mi sem történt volna, visszafordult a mérnökökhöz, én meg arra lettem figyelmes, hogy a kamera éppen engem mutat, így elmosolyodva intettem egyet, mert nem akartam bunkónak tűnni. Meglett az első tévés szereplésem!

- Remélem nincs köztetek feszültség Oscarral - jelent meg mellettem Zak Brown, mire ijedten rákaptam a tekintetemet. Engem ma mindenki megijeszt...

- Nos, talán kezd megbékülni az egésszel - vontam vállat, a szemeimet pedig a képernyőre vezettem; ahol éppen Max körét adták élőben.

- És te? Minden rendben van?

- Úgy érted, hogy nem vagyok mérges azért, mert passziváltatnom kellett a félévemet, és hazudnom kell mindenkinek körülöttem? - ironizáltam elég élesen. - Teljesen jól vagyok - olyan vigyort varázsoltam az arcomra, amilyet eddig még nem.

- Te is tudod, mi ennek az egésznek a lényege, Abigail. Ne rontsd el ezt apádnak.

- Tényleg a kamerák előtt akarsz velem erről beszélni? Mert szerintem ez rohadtul nem jó ötlet.

- Élvezd az ittlétedet, kislány. Nem sok mindenkinek adatik ez meg - rakta vállamra az egyik kezét, majd másodperceken belül már folytatta az útját a mérnökök felé.

Rettenetesen hosszú időnek tűnt ez az egy óra, egyedül, és nem akartam közben a telefonomon lógni, mert fogalmam sem volt, hogy mennyit mutat még belőlem az adás. Hiába én egy "senki" vagyok itt, de mivel ez az első megjelenésem a paddockban, így mindenki számára érdekes vagyok, vagyis ezt állította Oscar.

Végül az ausztrál a tizenötödik helyen végzett, csapattársa pedig kilencedikként fejezte be a a második szabadedzést, aminek a csapat nem igazán örült, ezt érezni lehetett elég erősen bent a garázsban. A szerelők is a mérnökök mellé telepedtek, és próbálták elemezni a látottakat, min tudnak javítani, így türelmesen vártam, hogy Oscar végezzen minden teendőjével.

- Erősebb kezdést vártam - jelent meg előttem Lando, és sóhajtva az autóján ügyködő tömegre nézett.

- Még csak péntek van - próbáltam bíztatni, sikertelenül. - Menj, nézd meg, hátha te is találsz valamit.

- Az már túl sok minden lenne - mormogta az orra alatt, majd hátat fordított nekem és a csapatához igyekezett.

Oscar húsz perc múlva állt elém, közölte, hogy visszavisz a hotelbe, aztán pedig visszajön, hogy dolgozzanak még az autón. Bár nem tetszett az egész, ráadásul még az is jobb lett volna, ha taxit hív nekem, mégis szó nélkül követtem őt. Gyors tempóval lépdelt előttem, én pedig kifejezéstelen arccal mentem utána. A csapatok ide-oda rohangáltak, egyesek papírokkal a kezükben, mások pedig alkatrészeket hurcoltak. Csoda, hogy nem tévesztettem szem elől az ausztrált, aki se perc alatt már kint is volt a paddockból, és rám várt. Kezét a derekamra helyezte, mert tele volt minden fényképészekkel és rajongókkal, így igyekezett védeni.

- Minden oké? - súgta a fülembe, én pedig aprót bólintottam, pedig éreztem, hogy a lábaim egyre nehezebbek, ezáltal nehezebben lépkedtem Oscar mellett.

Megkönnyebbülés volt beszállni az autóba, ahol vettem egy nagy levegőt, és ittam pár kortyot a fiú által adott vízből. Éreztem, ahogyan ellazulok, és kezd alábbhagyni a remegés a kezemben. Gyorsan bekötöttem magam, majd lehunyt szemmel a fejemet a fejtámlának döntöttem.

- Hogy a fenébe bírjátok ezt minden héten? - ejtettem ki a szavakat lassan a számon.

- Már belénk van nevelve - vont vállat, és a figyelmét teljesen az útnak szentelte. - Rendben vagy?

- Kezdek jól lenni, igen.

Pár percen belül már le is parkolt, és mint az úriember, kinyitotta előttem az ajtót, majd kéz a kézben besétáltunk. Meglepődtem, hogy nem állt meg egy fan mellett sem, hanem szó nélkül bement velem, felkísért a szobába, és még azt is megvárta, hogy átöltözzek. Biztosra akart menni, hogy rendben vagyok, ami kedves gesztus volt tőle.

- Minden rendben lesz veled? - érdeklődött.

- Ha azt mondom, hogy nem, akkor se maradnál itt - vontam vállat, szabad kezemmel pedig felkaptam a távirányítót, felkapcsoltam a Netflixet, és kikerestem a Drive To Survivet.

- Dolgoznom kell - sóhajtott fel. - Írj, ha bármire szükséged van.

- Nem tudom a számodat - vontam fel a szemöldökömet, mire szó nélkül elővett egy lapot, ráfirkantotta a telefonszámát, és lerakta elém a dohányzóasztalra.

- A te számodat én már megkaptam, ezért voltam meglepődve, hogy te nem tudod az enyémet - mondta, és egy halvány mosoly suhant át az arcán. - Holnap találkozunk, Abigail.

- Jó munkát, Oscar Piastri!