Aurora

- Lehet, hogy ez még sem olyan jó ötlet! - láttam meg a rengeteg fotóst a furgonból, mikor megálltunk a reptér előtt.

- Nyugi, mindjárt kitalálunk valamit! - mondta Hongjoong.

- Add ide Zorát! - nyújtotta a kezét Woo a kicsiért.

Zora átmászott az ölébe.

A férfi egy kabátot terített a fejére, így teljesen eltakarva a kislányt a kíváncsi tekintetek elől.

- Figyelj Hercegnő! Most játszunk egyet! El kell rejtőznöd, hogy a sok bácsi és néni ne találjon meg! Ezért nem bújhatsz ki a kabát alól! Rendben? Ha ügyes leszel, kapsz meglepit!

- Jó! Milyen meglepit kapok? - fogta fel a lényeget Zora.

- Nem mondom meg, akkor nem lesz meglepetés! - nevetett Wooyoung.

Emgem Yunho és Mingi fogott közre, mint két bástya, plusz kaptam egy szemüveget, és egy baseball sapkát a fejemre.

A testőrök is tették a dolgukat, amennyire csak lehetett, távol tartották a firkászokat a csapattól.

Wooyoung előtt ment Jongho, mögötte pedig Hongjoong. Jobbról Yeo, balról Seonghwa fogta közre, hogy még véletlenül se kerülhessen senki sem közel kettejükhöz.

Mellettem a két óriás, hátunk mögött pedig Sannie zárta a sort, így véve teljesen körül minket.

Gyorsan bejutottunk a privát részre, ahol már nem kellett tartanunk a kamerák és a rajongók figyelmétől.

- Most már kijöhetek? - szólt ki Zora a kabát alól.

- Igen hercegnő, nagyon ügyes voltál!

- Megkapom a meglepimet? - kiáltotta lelkesen a kicsi.

- Természetesen! Te győztél, jár a jutalom! Gyere megmutatom honnan választhatsz, rendben?

- Oké - s elindultak egy ajándékbolt felé.

Japánba az út eseménytelen volt, gyorsan eltelt az idő.

Landolás után egy bérelt furgonba szálltunk, és az ügynökség álltal lefoglalt szállodába mentünk.

Két lakosztály állt a rendelkezésünkre, 2-2 kisebb szobával.

A mi lakosztályunkba én, Zora, Wooyoung, San és Seonghwa költöztünk be. A többiek a másikat vették birtokba.

Mivel már megszoktuk, és Zora is kijelentette, hogy ő csak Wooyounggal tud aludni, mi hárman kaptuk az egyik szobát, San és Seonghwa pedig a másikat.

Mivel igencsak ebédidőben jártunk már kerestünk egy közeli éttermet, és szoltunk a többieknek is.

Sosem hittem volna, hogy egyszer esélyem lesz látni, mikor a banda a sokat emlegetett "abura soba" -ját élvezi. Tényleg nagyon oda voltak érte.

De mikor én is megkóstoltam, rájöttem, hogy miért. Tényleg nagyon finom volt.

Elég nagy adagot kaptunk, úgyhogy Zorának nem kértem külön. Hol az én tányeromból, hol Wooyoung-éból kapott egy falatot. De volt, hogy a többiek is a szájába nyújtottak egy-egy finomságot.

Délután szabadok voltak, úgyhogy sétáltunk egyet a városban. Végül vacsoráztunk egyet egy étteremben és visszaindultunk a hotelbe.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha eljutok külföldre, most pedig már elmondhatom, hogy nem csak Koreában, de Japánban is jártam.

Este egy kiadós fürdés után ágyba dugtam a kis virgonc kisasszonyt.

De az égnek sem akart elaludni.
Ugrált az ágyon, kiabált, huncutkodott.

- Nem akarok aludni! - kiabálta.

- De pihenni kell, mert holnap nem fogsz tudni játszani. Gyere gyorsan! Ne kiabálj mert lehet, hogy a többiek már alszanak!

- De nem tudok aludni - görbült le a szája.

- Jó akkor csak feküdj le, és maradj csendbe, hogy mások alhassanak, oké?

Nagy nehezen sikerült végre bekönyörögni a takaró alá.

Már épp elaludt volna, mikor nyílt az ajtó és Woo jött be rajta.

Haja nedvesen csillogott, ami arról árulkodott, hogy most jött ki a fürdőszobából.

- WOOOOYOOOOOUNG - pattant ki Zora szeme, és pörgött fel újra egy pillanat alatt. Nekifutásból ugrott a férfi karjaiba, aki nevetve kapta fel.

- Neked már nem kellene aludni hercegnő?

- Nem tudok aludni! - mondta a kis boszorka ártatlan képpel.

- Egy perce már majdnem aludt - sóhajtottam fel.

- Mi lenne ha énekelnék neked? Megpróbáljuk? - kérdezte Wooyoung.

- Ühhümm!

- Menj, vegyél egy fürdőt addig! - adott egy puszit az arcomra.

- De...

- Menj! - tolt meg az ajtó felé - Nyugi, minden rendben lesz! Mire visszaérsz, már aludni fog!

Így hát megengedtem magamnak egy jó tízperces forró zuhanyt.

Fogmosás után visszatértem a szobába, ahol már csak egy kislámpa világított.

Az ágyon összebújva édesen szuszogott a szoba másik két lakója.

Zora befészkelte magát Woo karjai közé, és enyhén tátott ajkakkal aludt.

Halkan bebújtam melléjük, nehogy felkeltsem őket, de Woo így is felriadt.

- Végeztél? - suttogta.

- Igen. Köszönöm! - suttogtam vissza.

- Nem volt semmi gond, gyorsan elaludt.

- Az jó, én már egy ideje könyörögtem neki! - nevettem.

- Akkor ezek szerint jó hatással vagyok rá! - kuncogott ő is.

- Nem csak rá! - mosolyogtam.

Lehúzott maguk mellé, és szabad karjával átölelt engem is.

- Örülök neki, hogy jöttetek az életembe! - adott egy futó csókot, majd lefeküdt, s nemsokára újra elaludt.

Én is boldogan hunytam le a szemem.

Végül így töltöttük el az első éjszakánkat Japánban.

Mindhárman összebújva.