Wooyoung

Legutóbb akkor aludt mellettem valaki, mikor otthon voltam, és Kyung Min rosszat álmodott.

Mióta olyan házunk van, ahol jutott mindenkinek saját szoba, azóta egyedül aludtam a dormban töltött idő alatt.

Most már a hotelekben is saját szobát kaptunk, ami természetesen sokkal kényelmesebb mindenki számára. Viszont sokszor magányos is.

Jó volt a csendes szuszogásra ébredni.

Zora kisimult arccal, enyhén tátott szájjal aludt az ágy közepén. Haja kócosan terült  el feje körül a párnán. Takarója lecsúszott a derekára, így óvatosan feljebb húztam, nehogy megfázzon.

Mögötte Rori is aludt még.

Gyönyörű volt.

Sötét tincsei keretbe foglalták porcelán színű arcát. Szemeit szépen ívelt szemöldök, és hosszú szempillák keretezték. Résnyire nyílt cseresznyeszín ajkai közül néha halk sóhaj szökött ki. Biztosan álmodott valamit. De nem lehetett szép álom, mert homloka hirtelen ráncba szaladt és szemeit összehúzta.

Finoman megérintettem, a karját simogatva próbáltam megnyugtatni.

Vonásai kisimultak, teste újra elernyedt, amit sikerként könyveltem el.

Csodálatos nő.

Kedves természete, és hatalmas ereje van. Ilyen fiatalon egyedül maradni ekkora felelősségel, és ilyen szépen helyt állni, nem kis dolog.

Zora tündéri kislány, látszik rajta, hogy szeretettel, és törődéssel nevelik.

A férfi, aki magára hagyta őket megérdemelné, hogy egész életében magányosan éljen, ha már ezt a kincset nem tudta megbecsülni.

A családját pedig nem értem. Hisz nekik kellett volna legjobban támogatniuk a nehéz helyzetben, hisz ez lenne egy család dolga.

A sors viszont kárpótolta őket, mikor a Kim házaspár szárnyai alá vette a kis csonka családot.

Most pedig már mi is itt vagyunk nekik.

Mindketten sokkal jobb életet érdemelnek, mint amiben eddig részük volt.

Zora mocorgása szakítja meg a gondolataimat. A következő pillanatban már hatalmas mosollyal az arcán ül fel.

- Éhes a pocakom! - jelenti ki vidáman.

Nevetve kapom fel, és indulok meg vele a konyhába.

- És mit szeretne enni a hercegnőnk?

- Pogácsát!

- Sajnos az nincs itthon. Van müzli tejjel, ehhez mit szólsz?

- Jó! - és a mosolyt nem lehet letörölni az arcáról, ami engem is nevetésre késztet.

Aranyos.

Csináltam mindkettőnknek egy adagot és leültünk egymás mellé az asztalhoz. Épp elkezdtem enni, mikor a többiek is megjelentek.

-Jó reggelt! - köszöntött minket Hongjoong - Szia hercegnő, jól aludtál?

- Ühüümmm - bólogat teli szájjal boldogan.

- Az jó. Jó étvágyat! - nevetett a leader.

Yeosang készített hármuknak szintén egy-egy adag müzlit, és odaültek hozzánk ők is.

- Mi a mai program? - kérdeztem a legidősebbet.

- Délelőtt semmi különös. Délutánra viszont várnak minket az ügynökségnél egy eligazításra a turné előtt. Holnaptól indulnak a próbák. A hétvégén Japánban lépünk fel. Egy hónap múlva pedig indulunk Amerikába.

- Mi lesz Roriékkal?

- Nem tudom. Délután megbeszélem a menedzserrel, mit tud Kimékről.

- Eljöhetnének velünk Japánba ők is! - mondom.

- Ez is egy lehetőség. De nem csak rajtunk múlik. De meg fogom említeni odabent- mondja Joong.

- Megettem! - szakítja félbe a tanácskozásunkat Zora. Megfogja a tányérját és kiviszi a konyhába.

- Milyen ügyes nagylány valaki! - jegyzi meg Yeo mosolyogva neki. Zora pedig büszkén mászik vissza mellém a székre.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdezem tőle.

- Hmmmmm.... Játszunk!

- Mit játszanál?

- Párnacsata!

- Igazán?

- Ühümmm.

- Akkor hajrá, hozzunk párnákat! Fiúk csatlakoztok?

- Persze miért ne? Jó bulinak ígérkezik! - mondja a maknae.

- Én is jövök! - válaszol Yeosang is.

- Hyung?

- Pillanatnyilag ráérek - mondja a kapitány.

Mindannyian magunkhoz ragadtunk egyet a nappaliban levő párnákból.

- Hercegnő válassz 2 embert! Ki legyen a csapatodban?

- WOOOOYOOOOOUNG!

- Fogadni mertem volna! - nevet Jongho.

- Rendben. Ki legyen a másik? - állok oda mellé.

Kritikus szemmel vizslatja a fiúkat. Majd Jongho mellett dönt.

- Akkor kezdhetjük? Vigyázz, kész, rajt!

Már vagy húsz perce püföljük egymást. Nevetés, visongás tölti meg a házat, mire a szobámból előbújik Rori is.

- Hát itt mi folyik? - kérdezi még félig álmosan.

- Csata! - harsogja a kislány válaszul.

- Tényleg? - mosolyog rá.

- Ühümmm.

- Megint nem keltettél fel! - jegyzi meg nekem.

- Elvoltunk. Már fent voltam, mikor Zora felébredt. Éhes volt, úgyhogy megreggeliztünk. Aztán párnacsata volt a kívánság, ami mindannyiunknak nagyon tetszett, így belelendültünk kicsit.

- Nem muszáj ám mindig vele foglalkoznotok! Nektek is pihennetek kell. Meg biztos van egyéb tervetek is. Legközelebb szóljatok nyugodtan, felkelek én is, nem fog titeket feltartani.

- Mi szívesen játszottunk vele. A délelőttünk úgy is szabad - felelte Hongjoong.

- Hé, nem vagy már egyedül! Itt vagyunk mi is. Nem kell mindent magad megoldanod! Fogadd el a kapott segítséget, és élvezd! - mondtam neki, miközben megöleltem.

Tudom, hogy eddig szinte csak magára számíthatott, de szeretném ha tudná, hogy mi itt vagyunk nekik, nincs már egyedül.

- Köszönöm. Csak új nekem ez az érzés. Ráadásul az is furcsa, hogy pont ti vagytok mellettem. Mintha egy álomban ragadtam volna. Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy ennyire közvetlenek vagytok velünk! Persze tudtam, hogy kedvesek vagytok, és vártam nagyon, hogy találkozzunk. De az, hogy itt vagyunk veletek, olyan álomszerű.

- És ez jó álom, vagy inkább rémálom?

- Eddig nagyon jó! - mondta, s elpirult.

- Akkor van egy jó hírem. Ez bizony a valóság. És még nincs vége! - kacsintok rá.

- Hisz már így is annyit tettetek értünk! Nem tarthatunk fel titeket. Biztos sok dolgotok van. Hisz turnéra készültök! Nem kellünk még mi is a nyakatokba!

- A kettő nem zárja ki egymást. Rori nyugodj meg, nem hátráltattatok minket eddig sem, és ezután sem fogtok. Most pedig gyere egyél valamit! - fogtam meg a kezét, és ültettem le a pulthoz.

- De Zora...

- Zora elvan a többiekkel. Mit kérsz? Szendvics, müzli, vagy valami más?

- Nem kell igazán...

- Teát vagy kávét kérsz? - folytattam.

- Egy szendvics és egy kávé jó lesz, köszönöm szépen! - mondta beletörődve.

- Helyes. Egy szendvics és egy kávé rendel a szép hölgynek! Foglaljon helyet, azonnal hozom! - bohóckodtam.

Pár perc alatt el is készítettem, s odaraktam elé.

- Jó étvágyat!

- Köszönöm az ételt. Nagyon jól néz ki! - harapott bele jóízűen.

A szája sarkában ott maradt egy kis morzsa.

- Van valami a szád szélén - mondtam neki, de nem jó irányba kezdte el keresni, így csak egyszerűen odanyúltam és letöröltem az ujjammal.

A falat megállt a szájában, úgy meglepődött. Úgy nézett ki, mint egy cuki kis hörcsög. Arca kipirult, mint a paradicsom.

- Szia Rori - jött oda Joongie, és szakította meg a pillanatot.

- Jó reggelt - válaszolt.

- Jól vagy? Nagyon ki vagy pirulva! - kérdezte aggódva a kapitány.

- Ja, nincs semmi, csak forró volt a kávé! - kamuzta profin, én pedig igyekeztem nem nevetni, nehogy lebuktassam.

- Értem. Csak óvatosan! Meg ne égesd magad!
Délután egy ideig nem leszünk itthon. Be kell mennünk egy megbeszélés miatt. Ellesztek itt addig, ugye?

- Ha tényleg nem probléma, hogy itt vagyunk...

-Abszolút! Csak egy rövid időre megyünk. Sietünk vissza! Addig érezzétek itthon magatokat! - mondta, és ment, hogy tájékoztassa a szomszédban lakó társainkat is.