Aurora

Lotte World

Reggel kilencre jött egy busz a csapatért. Addigra mindenki indulásra kész volt.

Zora teljesen felpörgött, mióta Mingi elszólta magát, hogy vidámparkba megyünk. Nem fért meg a bőrében, nyüzsgött, táncikált, énekelt a helyén.

Biztos voltam benne, hogy nem erre számítottak, mikor minket is meghívtak.

- Megyek szólok a sofőrnek, hogy mi a következő lehetőségnél leszállunk. Ekkora hangzavarban biztos, hogy nem tudtok koncentrálni. És gondolom forgatnotok is kellene. Nem hiszem, hogy Zora hangjára, és a magyar gyerekdalokra kíváncsiak a rajongóitok. Jobb lesz, ha mi nem megyünk.

- Ne csináld Rori! Nem mehettek el! - háborodott fel San.

- Igen, gondolj bele, Zora milyen csalódott lenne! - csatlakozott hozzá Wooyoung is.

- Amúgy sem zavartok senkit. Ez nem élő adás, meg lehet vágni. A buszon pedig ma nem is forgatunk - nyugtatott meg Hongjoong.

- A képeket pedig így is meg tudjuk csinálni, azon biztos nem látszódtok - tette még hozzá Jongho, bizonyítéknak felém mutatva a mobilját, amin négy szelfi volt kirakva a Twitteren, és tényleg csak ő látszott rajta.

- Rendben, de ha zavarunk, rögtön szóljatok. Nem akarunk hátráltatni titeket!

- Nem fogtok - nyugtatott Seonghwa is.

A hely tényleg üres volt, csak mi voltunk jelen.

Amíg a forgatás tartott, mi Zorával megnézhettünk pár kiállítást, és mentünk egy kört a kisvasúttal.

A fotózás végére értünk vissza. Pont Wooyoung volt soron.

Eszméletlenül jól néz ki!

Zora kihasználva, hogy elmerengtem, megint kiszabadult a kezemből, és szokásos csatakiáltásával támadta le az idolt:

- WOOOOYOOOOOUNG! Képzejd ej! Mentünk vonaton..... - kezdte el mesélni az élményeit, nem is törődve azzal, hogy megzavart valamit.

Vörös fejjel kértem elnézést, hogy megzavartuk a munkát.

-Sajnálom, az én hibám! Nem fog többet előfordulni!

- Nincs semmi baj, ugye Sanbaenim?

- Nincs. Már így is elég képet készítettünk. Csak a biztonság kedvéért lőttem még egy sort, de lesz így is megfelelő anyag.

- Sanbaenim, maradt még hely a gépeden?

- Igen. Miért? Csinálnál pár képet rólunk ezzel a hercegnővel, ahogy szórakozunk?

- Nagyon szívesen. Hol akarod kezdeni?

- Zora mihez lenne kedved? Menjünk a körhintára?

- Igeeen! - hangzott a lelkes válasz.

- Rori te is jösz?

- Megyek veletek, de nem ülök fel. Nem bírom az ilyesmit! Rosszul leszek.

- Na ne már Anya! Lécciiii! Ez nem is gyors! - fogta könyörgőre Zora.

- Gyere, jó lesz! Majd fogom a kezed! - vigyorgott Wooyoung is.

- Oh te jó ég, legyen! - adtam meg magam.

- Éljen - ujjongott mindkettő hangosan.

Mind a nyolcan felkapaszkodtak valamire, Woo egy pónit nézett ki, maga elé ültette a kicsit, engem pedig a mellette lévő állatra ültetett fel. De, mint megígérte nem engedte el a kezem. A játékkezelő elindította a szerkezetet, ami lassan mozgásba lendült, és egy lágy dallam ritmusára körbe-körbe forgott.

Zora arcára boldog mosoly tapadt, ahogy az idol biztos karjaiban ülve élvezte a játékot. A többiek egyszercsak megunva az üldögélést, elkezdtek mászkálni, és ide-oda ültek a mozgó szerkezeten. Néha azért botladoztak, amin persze mindenki jót nevetett.

- Most mit nézzünk meg? - kérdezte Mingi.

- A halacskákat! - kiálltott Zora lelkesen.

- Akkor irány az akvárium! - adta ki a vezényszót a kapitány.

A kis ciklont egyik oldalról Wooyoung, másik oldalról most éppen Seonghwa fogta közre, kezénél fogva lóbálták meg néha menet közben. Persze a siker garantált volt, és a kicsi hangosan visongva követelte a folytatást.

- Teljesen le fogja fárasztani a társaságot - jegyeztem meg.

- Ah ne aggódj, jól bírjuk a kiképzést - mondta nevetve a mellettem sétáló San.

Az aquaparkban csodák csodájára elcsendesedett a társaság, kicsitől kezdve nagyig, mindenki ámulattal nézte a békésen úszkáló vízi lakókat. Fejünk felett elúszó cápák, ráják és egyéb csodalények vonta varázsa alá a népes társaságot.

Ezután egy étteremben megebédeltünk. Zora szeme le-le csukódott már, mikor jóllakott. De nyűgösen ragaszkodott az ébren maradáshoz.

- Nem akajok aludni. Még játszani akajok! És megakajom nézni az állatokat is!

- Nyugodj meg kincsem, lesz még rá lehetőség máskor is! - próbáltam lecsendesíteni, kevés sikerrel.

- Figyelj hercegnő, mit szólsz hozzá, ha most alszol egyet, és ha felébredtél akkor folytatjuk? Rendben? - alkudozott vele Wooyoung is.

- Oké - szipogott a kicsi.

- Na akkor gyere ide az ölembe - mondtam, de megint kitört a hiszti.

- Én Wooyounggal akajok aludni!

- Zora, most már elég! Ne nyafogj! Nem tapadhatsz rá egész nap Wooyoungra. Biztos szeretne ő is mást csinálni.

- Per pillanat nincs jobb dolgom - szövetkeztek össze ellenem, de a fiú mosolyogva rám kacsintott, majd a könnyes szemű lányhoz fordult.

- Gyere hercegnő. De akkor gyorsan alvás legyen ám!

- Jó - vágta rá a kis bőgőmasina elégedetten, miután megkapta, amit akart. Ráborult a férfi széles mellkasára, belecsimpaszkodott a felsejébe, és pár perccel később már aludt is.

- Átveszem ám. Nem kell végig neked tartanod! - nyúltam a gyerekért, de elhessegetett.

- Jól van ez így most.

Így beszélgettünk, csipegettünk, kávéztunk meg. Az idő csak úgy repült, jó volt a hangulat.
Végighallgattam megannyi kalandot, érdekességet róluk, és jókat nevettem a viccesebb történeteiken.

Két óra múlva Zora is mocorogni kezdett, egyszercsak a szemei kipattantak, és felülve kijelentette:

- Most már mehetünk az állatokhoz!

Hangos nevetéssel fogadták a kijelentést.

- Nos azt hiszem most Zora a főnök - mondta Hongjoong - ha ő azt mondja, hogy menni kell, akkor menni kell!

Így hát összeszedelőzködtünk, és a délután további részét az állatkertben töltöttük. De olyan nagy volt, nem tudtuk befejezni. A fiúk megígérték, hogy egyszer mindenképpen visszajövünk, és folytatjuk.

Estére mindannyian alaposan elfáradtunk. Nem bajlódtunk a vacsorával. Rendeltünk.

Míg az megérkezett, gyorsan lefürdettem Zorát, és a menetközben ideszállított holmijaink közül előkerestem a kedvenc pizsamáját. Egy póni mintás kezeslábas volt az.

Fél óra múlva már az asztal körül ültünk, és jóízűen fogyasztottuk a vacsorát.

Utána gyorsan fogat mostam a kicsivel, és ágybadugtam, hogy ne zavarja a többieket.

Mindenki lefürdött, majd szép lassan elcsendesedett a ház.

Wooyoung is bebújt az ágy túlfelére, és pillanatok alatt elaludt. A két békés szuszogás hangja végül nálam is elérte, hogy lenyugodjak, és szemeimet lehunyva kövessem őket az álmok birodalmába.