Aurora

Nem sokkal később ugyanabban az étteremben voltunk, ahol tegnap is ettünk.

A hangulat ma is jó volt, az idő csak úgy repült. Zora megint Wooyoungon kötött ki, bár most hamarabb kéredzkedett az ölébe, minthogy elaludt. A végeredmény mégis az lett, hogy a három éves kislány újra ott szuszogott az idol mellkasán.

- Sanbae azt üzeni, hogy Kim úréknak sürgős családi ügyben el kellett utazniuk Daeguba. De csak akkor jutott eszükbe mikor már úton voltak, hogy neked nem is szóltak. De addigra a lakást felmondták.

Te jó ég, remélem nincs komoly baj!

Várjunk csak... Ha ők elmentek, akkor mi... Hol fogunk aludni? És a cuccaink?!

- Minden rendben Aurora? Nyugodj meg, biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond.

- Nem lesz gond? Most kerültem az utcára a lányommal! - akadtam ki.

- Nos egyelőre talán menjünk el hozzánk, ott majd kitalálunk valamit, rendben? Zorának is ágyban a helye. Nálunk le tudod fektetni.

- Nagyon kedvesek vagytok. De ez már tényleg sok! Majd keresek egy kiadó szobát.

- Késő van már. Gondolj Zorára. Végig húznád az utcán? - mondta Wooyoung.

A lányomra néztem, aki az egészből semmit sem érzékelve édesen aludt. Végül beleegyezően bólintottam.

- De csak egy éjszakát, holnap keresek valamit magunknak.

- Majd meglátjuk! - örült meg a győzelmének a fiú.

Egy hatalmas ikerházban laktak.
Az egyik felében Seonghwa, Mingi, San és Yunho. A másikban Hongjoong, Wooyoung, Jongho és Yeosang.

Miután az előző négy tagtól elköszöntünk, Hongjoong kinyitotta a másik lakás ajtaját. Jongho és Yeosang elköszönve aludni ment, míg Hongjoong egy "van még egy kis dolgom" megjegyzés után eltűnt az egyik ajtó mögött.

Én csak álltam ott a bejáratban. Még mindig nem voltam képes felfogni, hogy ez a valóság.

Mert majd pont én leszek az, aki betekintést nyer az ATEEZ magánszférájába.
Ugyan már! Aurora ne hülyéskedj! Ébredj fel!

Karomba csípve próbáltam észhez téríteni magam. De akármennyire is fájt, a helyzet változatlan maradt.

Tényleg itt vagyok?!

Gondolataimból - az időközben szintén eltűnt - Wooyoung riasztott ki. Ekkor eszméltem rá, hogy már nincs nála a lányom.

- Hol van Zora?

- Lefektettem a szobámban. A franciaágy közepére raktam, így nem fog leesni. Te nem akarsz beljebb jönni? Sajnos csak ennyi helyünk van, de majd alszom valamelyik szobában a földön, ha téged zavar.

Nemet intettem. Hisz a saját helyéről mégsem túrhatom ki... És nem csak ketten vagyunk, Zora is ott lesz velünk.

Levettem a cipőmet és követtem a szobába.

- Holnap elhozzuk a dolgaitokat a megőrzőből. Addig is készítettem neked egy szett ruhát, hogy át tudj öltözni. A fürdőszoba a folyosó végén a legutolsó ajtó. A szekrényben találsz törülközőt. Addig megnézem hyungot min dolgozik.

Mikor magamra maradtam, megnéztem az ágy közepén alvó kincsem. Karjaiban egy plüss rókát szorongatva békésen szuszogott.

Fürdés után, immár a kölcsönkapott ruhákban, bebújtam az ágy jobb oldaláról a kicsi mellé.

Sokkal kényelmesebb volt, mint amiben valaha is aludtam.

Már pont elnyomott volna az álom, mikor nyílt az ajtó, és az idol halk léptekkel az ágy másik oldalához osont. Óvatosan befeküdt a helyére, megigazgatta a takarót a köztünk szuszogó kislányon és egy lágy puszit adott a feje búbjára.

- Aludj jól kis hercegnő! Neked is szép álmokat Rori! - suttogta, lefeküdt és szinte azonnal el is aludt.

- Aludj jól Wooyoung! - válaszoltam alig hallhatóan én is az immár egyenletesen lélegző fiúnak.

Másnap

Kipihenve ébredtem fel. Rég nem aludtam ilyen jól.

Meglepve vettem észre, hogy Zora már nincs az ágyban.

Ahogy Wooyoung sem volt már a helyén.

Hogy valamikor itt voltak, arról csak a bevetetlen ágynemű árulkodott.

Gyorsan rendberaktam a fekhelyünket, hisz ez a legkevesebb, azok után, hogy befogadtak.

A nappali felől gyöngyöző gyerekkacaj hangzott fel.

Belépve már láttam is a jókedv okát. Jongho bohóckodott a kicsinek. A kanapé mögé bújt, és mindig máshol elő-elő bukkanva kukucskált ki. Zora az ülő részen várta, és nevetve visított fel az előbújó énekes láttán.

Aranyos látvány volt.

Hagytam őket, had játszanak, és a konyhába mentem, ahol Woo és Yeo tevékenykedett.

- Jó reggelt! - köszöntem nekik.

- Jó reggelt! - felelték kórusban.

- Jól aludtál? - érdeklődött a fiatalabb.

- Soha jobban - mosolyogtam.

-Örülök neki. Kérsz egy kávét? Reggelit? Zora már evett. Ebéd olyan jó két óra múlva lesz.

- Már?! Mégis mennyi az idő? - lepődtem meg, nem gondoltam, hogy ilyen sokáig aludtam.

- Tizenegy óra múlt - felelte Yeosang.

- Zora mikor kelt?

- Nyolc körül.

- Miért nem keltettetek fel? Nektek kellett volna pihennetek többet!

- Valószínűleg rád is ugyanúgy rád fért már, ha eddig aludtál. Én pedig már fent voltam. Úgyhogy kijöttem vele, hogy tudj pihenni.
Elvoltunk. Mesét néztünk, evett, majd mikor a többiek is felkeltek tíz körül, Jongho átvette a szórakoztatását, hogy Yeosanggal bevásároljunk és fel tudjam tenni az ebédet.

- Köszönöm. Tényleg jól esett az alvás. Csak nem akarom, hogy a terhetekre legyünk.

- Nem vagytok.

Ekkor a leader lépett a helységbe.

- Oh, jó reggelt Aurora! Jól aludtál?

- Igen, köszönöm.

- Holnap lesz egy forgatásunk a Lotte World-ben. Lenne kedvetek velünk tartani?

- Nem hiszem, hogy a Lotte World az én pénztárcámnak lett kitalálva - ráztam meg a fejem.

- Ne aggódj, kibéreltük a helyet. A forgatás alatt korlátlanul használhatjuk a játékokat. Zora biztosan élvezné.

- Igen, valószínűleg örülne neki.

- Akkor ezt vehetem beleegyezésnek?

- Ha nem zavarunk...

- Soha - mondták egyszerre, mire mind felnevettünk.

- Akkor jelzem a menedzsernek is. Ebédnél találkozunk!

- Tudok segíteni valamiben? - kérdeztem, mikor újra hárman voltunk.

- Ha be tudsz állni a helyemre, átszaladnék a szomszédba, hogy áthívjam a többieket is - mondta Yeo.

Átvettem a fakanalat a kezéből, és tovább kevergettem a szószt a tűzhelyen.

Woo egy kanalat vett ki és belemártotta az ételbe.

Megfújta és megkóstolta. Majd hümmögve felém tartotta a kanalat, hogy egyem meg a maradékot.

- Hmm, ez nagyon jó - próbáltam leplezni pirulásomat. De persze nem tudtam átverni.

- Aranyos vagy - törölte le a számsarkáról a ragacsos szószt.

Persze nem segített rajtam. A fejem versenyzett egy paradicsom kinézetével.

Ekkor nyílt az ajtó és betódult a banda másik fele.

- Ez már jó lesz - zárta el a tűzhelyet.

- Segítek megteríteni.

- Ott találod a tányérokat - mutatott az egyik felső szekrényre, majd kihúzott egy fiókot - itt pedig az evőeszközököket.

A szekrényhez lépve ágaskodva próbáltam elérni az edényeket, de nem igazán sikerült. Ezt a konyhát nem az én méreteimhez tervezték.

De hirtelen egy test simult a hátamnak, ahogy felnyúlt felettem, és levette az áhított tálakat. A forróság, ami a bensőmben keletkezett, újra árulkodó jelet hagyott az arcomon.

- Elnéztem volna még, ahogy a szekrény felé pipiskedsz, de sajnos a többiek már éhesek - mondta a férfi pimasz mosollyal az arcán.
Megfogott egy adag tányért és elment.

Döbbenten álltam ott.

- Jössz te is enni? - zökkentett ki Yeosang a kábulatból. Megfogta a szószos tálat és bevitte az asztalra. A rizzsel a kezemben én is követtem, hogy ehessenek végre.

- Jó étvágyat, együnk! - kezdte meg az evést a legidősebb, a többiek pedig követték a példáját.

Evés közben megbeszélték a holnapi programot. Mind nagyon izgatottan várták a vidámparkban való forgatást. Végül az izgalmuk rám is átragadt, hisz ez egy olyan hely, amit nem érdemes kihagyni, ha lehetősége adódik az ember lányának eljutni ide.

A nap további részében a pihenésen, kikapcsolódáson volt a hangsúly. Beszélgettünk, játszottunk. Este pedig filmet néztünk, miután Zora elaludt.