Epilogus

Aurora

Párizsban voltunk. Az európai turné utolsó előtti helyszínén.

A munka mellett Wooyoungnak sikerült pár családi programot is beiktatnia a menetrendjükbe, így összekötötte a hasznost a kellemessel, és minket is elhozott magával.

Amikor nem lehettünk mi is velük, a hotelekben szórakoztunk a lányokkal.

A legtöbb helyen volt játszóház és spa is. Yuna-val és Jisoo-val az oldalunkon, biztonságban élvezhettük a kikapcsolódásunkat.

Ma épp szabad napjuk volt a srácoknak is.

Tegnap érkeztünk Berlinből.

Délelőtt a pihenésen volt a hangsúly. Most pedig egy közös ebédre készülődtünk.

Zora már kész volt. Fekete csőfarmer, egy vékonyabb, hosszú ujjú piros póló, és egy kis fekete bőrkabát volt rajta, lábán szintén fekete kisbakancs. Haja, a mostanában kedvencévé vált általa csak "maci fül"-nek nevezett két apró copfban pompázott.

Jiwoo hasonlón öltöztetve, csak más színben és persze kisebb méretben. Az ő felsője rózsaszín volt, és bőrkabát helyett egy kötött fehér kardigán volt felette. Lábán egy sötét lila kiscsizma volt. Haja már neki is akkora volt, hogy két kis "radarba" fel lehetett fogni.

Wooyoung tartotta velük a frontot, míg én is csinosba varázsoltam magam.

Én is fekete farmert húztam, egy fekete-rózsaszín kockás hosszított blúzzal, és a sötét bordó bőrkabátommal. Hajam loknikba szárítottam és leengedve hagytam. Épp a sminkemet kezdtem felvinni, mikor jött egy értesítő, hogy új tartalmat adtak a csapat YouTube csatornájához.

Meglepődve nyitottam meg.

Nem mondták, hogy mostanában készültek volna valamivel....Még meglepettebb voltam mikor az előképen a férjem láttam meg.
Elindítottam a lejátszást.

A dal végén már örültem, hogy a sminkelés előtt kaptam meg azt az értesítést.

A könnyeim törölgettem meghatottan. Gyönyörű volt. Külső szemmel is, de tudtam, hogy igazából az egész dal nekem szólt. A lelkem túlcsordult a dalból áradó szeretettől.

Éreztem ahogy izmos karjai hátulról a derekam köré fonódtak és a fejét a vállamra hajtotta.

- Hogy tetszett? - kérdezte halkan.

Gondolom hallotta, mikor elindítottam a videót.

- Imádom! - válaszoltam meghatottan.

Éreztem, ahogy elmosolyodott.

- Örülök neki. - csókolt a nyakamba, majd maga felé fordított, és úgy ölelt tovább.

- Tudod, nagyon szerettem volna neked egy dalt írni - mondta csendesen, - körvonalazódtak bennem a gondolatok, és Hongjoong segített létrehozni. A BBT-s srácok pedig segítettek képet adni hozzá. Nehéz volt titokban tartani eddig, de szerettelek volna meglepni vele. És a legjobb időzítésnek az tűnt, hogy itt Párizsban, amit a szerelem városának is neveznek kapd meg. S az arcodat elnézve megérte várnom.

- Mondtam már neked ma, hogy mennyire csodálatos vagy, és mennyire szeretlek? - tettem fel a költői kérdést, kezemmel a haját simogattam a tarkójánál.

- Nem, azt hiszem, nem tudom miről beszélsz - vigyorgott pimaszul.

Felkacagtam, de belementem a játékba.

- Te vagy a legcsodálatosabb férfi, akivel valaha találkoztam, és életem végéig el fogom ezt mondani neked. Nagyon szeretlek! - húztam lejebb a fejét egy hosszabb csókra.

- Apppaaa, Eommaaa, éhesek vagyokunk! - törte meg pár perc múlva Zora hangja a romantikus pillanatot.

Fejünket hátravetve kacagtunk. Sosem fogunk unatkozni...

- Gyors befejezem a sminkem, és indulhatunk! - adtam egy utolsó gyors csókot neki.

Visszament a lányokhoz, hogy arra a pár percre lekösse őket.

Gyors befejeztem az arcom, nem akartam sokáig váratni őket, így minimálisra vettem a stílust.

- Indulhatunk! - léptem bele a cipőmbe.

- Gaja! - ugrott fel Zora boldogan.

Kacagva léptünk ki a hotel folyosóra, ahol már gyülekeztek a többiek is.

- Hello hercegnő, mehetünk vacsorázni? - kapta fel San Zorát.

- Nem vagyok hercegnő! - vágta rá Zora játékosan duzzogva.

- Nem? Hát akkor mi vagy? Királynő? - kérdezte meglepetten Sannie.

- Dehogy! Én csak simán Zora vagyok! - mondta határozottan a kicsi.

Mindenki hangos nevetésben tört ki.

- Akkor készen álltunk? - kérdezte Hongjoong, mikor levegőhöz jutottunk.

- Mehetünk - mondtuk egyhangúan.

Szerettem a közös étkezéseinket. Olyan érzést keltett, mint mikor összegyűlik egy nagy család. Ami igazából, ha úgy vesszük, mi is voltunk. Egy nagy család.

- Láttad az MV-t? - kérdezte Hongjoong, míg a felszolgálóra vártunk.

- Igen! - válaszoltam csillogó szemekkel, hatalmas vigyorral.

- Ezek szerint tetszett! - mondta nevetve a leader.

- Az nem kifejezés, még jutalmat is kaptam! - kacsintott Wooyoung pajkosan.

- Hya! - rúgtam a lábába az asztal alatt, persze csak finoman, hisz nem haragudtam igazán. De azért elpirultam.

- Örülök neki - nevetett a kapitány.

Megérkezett a pincér, és felvette a rendeléseinket.

Ment a vidám csevegés. A témakör változó volt. Élmények, sikerek, tervek és vágyak. Múlt, jelen és jövő.

Közben Zora sem hagyta, hogy megfelejtkezzenek róla, valamelyikünk figyelmét mindig magára hívta, épp kinek volt mondanivalója. Az pedig volt neki bőségesen...

Majd lassan szép sorban megérkeztek az ételek is.

A leveseknél még nem volt semmi gond. Élvezettel vettem számba a húslevesemből egy-egy kanállal, közben Jiwoo szájába is csempésztem pár falat zöldséget. Zora Wooyoung segítségével már ügyesen megbírkózott a saját adagjával.

Aztán érkeztek a fő fogások...

... és valamelyikük kimchit is rendelt a fogások mellé.

Amint lerakták elénk az asztalra, és megcsapta az orrom a fermentált káposzta erőteljes illata, felfordult a gyomrom. Olyan bukfencet vetett, alig volt időm kirohanni a folyosóra, és a legközelebbi szemetesbe üríteni a gyomrom tartalmát.

Éreztem, ahogy Woo mellém lépve felfogta a hajam, kezét támogatólag a hátamra simítva várta, hogy végezzek.

Seonghwa jött utánunk, valahonnan hozott egy nedves törülközőt, hogy meg tudjam vele törölni az arcom.

- A többiek figyelnek a lányokra - kezdte - Tessék itt van pár zsebkendő is és egy eldobható fogmosó készlet a hoteltől. Nyugodtan, nem kell kapkodni!

- Köszi Hyung! - vette el a kezéből a dolgokat Wooyoung.

- Jobb már? - fordult vissza hozzám aggódva.

Kimerülve bólintottam. Utálom ezt az érzést....

De vajon mi okozta?

Elkaptam volna valamit? Vagy valami romlottat ettem volna? Akkor a gyerekek is rosszul lennének...

Akkor mi a csoda?

És ahogy agyaltam...

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem az az érzésem, hogy hamarosan új taggal bővül a családunk. - mosolygott Seonghwa sejtelmesen.

Gyors fejszámolást végeztem, és valószínűleg Wooyoung is, mert egymásra nézve, egyszerre mondtuk ki:

- Lehetséges, hogy akkor....?

Vége

Köszönöm szépen mindenkinek, aki kitartott, és várta a folytatásokat türelmesen.

Bevallom voltak időszakok, amikor nagyon nem ment az írás.

De szeretem ezt a történetet és mindenképpen szerettem volna neki egy jó befejezést adni.

Remélem, hogy akik velem tartottak, nem bánták meg.

Még egyszer köszönöm szépen, kifejezetten Kontitsneagnes -nek, aki velem izgult, végig bátorított, buzdított, és egy-egy jó tanáccsal előrelendített, ha szükségem volt rá.

Köszönöm Eszti0934, HajnalkaRcz, Zsofli, és KrolynErdei hogy végig velem tartottatok.

És köszönöm az egyik legdrágább kincsnek az életemben, hogy Wooyoung iránti gyermeki szeretetével és rajongásával ihletett adott ennek a történetnek.

♡♡♡