Aurora

Mivel végre jó idő volt, és sütött a nap, úgy döntöttem, ma gyalog teszzük meg az utat hazafelé az óvodából. Jiwoo gyorsan álomba merült a friss levegőn. Zora szökdécselve jött mellettünk, míg Yuna és Jisoo pár lépéssel mögöttünk figyelt, nehogy valami bajunk essen.

Szerencsére nem történt semmi baj.

Egyszercsak egy fiatal lány csoport közelített felénk.

A táskájukon ott lógtak az ANITEEZ-es kulcstartó figurák, így már messziről felismertem, hogy ATINY-k.

Mosolyogva integettek Zorának, engem tisztelettel, meghajolva köszöntöttek.

Yuna és Jisso rögtön készenlétben a lányok és közénk álltak, de láttam, hogy ártalmatlanok, kedves, tisztelettudó rajongókkal van dolgunk, így kértem, engedjék őket közelebb.

- Aurora-ssi, csak szerettük volna megköszönni, hogy boldoggá teszed Wooyoung-ot. Észrevettük rajta a változást, sokkal többet mosolyog a live-ok alatt. És mindig büszkén mesél a családjáról - mondta az egyikük, mikor közelebb léptek.

- Igen, és Zora is annyira cuki, mindig azért szurkolunk, hogy esetleg felbukkanjon a live-ok alatt, mint ahogy néhányszor előforfult, hogy beszaladt - felelte egy másik lány.

- Pedig próbáljuk neki tanítani, hogy olyankor nyugton kell hagyni Appát, azaz Wooyoung-ot, de sajnos, még nem mindig jut eszébe, hogy miben egyeztünk meg - mondtam nevetve.

- Oh, ne. Mi igazán élvezzük mikor ott van ő is. Nagyon aranyosak szoktak lenni. Kérem ne tessék eltiltani, annyira jó látni őket együtt. - kérte egy harmadik lány.

- És egyszer, ha szabad, olyan szívesen látnánk Jiwoo babát is, már az egész fandom őrülten kíváncsi az első ATEEZ babára.

- Nos, mivel itt alszik a babakocsiban, és mivel ilyen kedves, és illemtudó ATINY-k vagytok, ha szeretnétek, megnézhetitek. Csak halkan, fel ne ébredjen!

- Tényleg? Köszönjük szépen! - felelték boldogan.

Yuna és Jisoo fürkésző tekintete mellett, a lányok szép sorban, csendesen megcsodálták a békésen szuszogó bébit.

- Annyira aranyos - mondták, mikor újra hátrébb léptek a babakocsitól.

- Igen, és gyönyörű! Gratulálunk Aurora-ssi! És Wooyoung-nak is!

- Köszönjük szépen, hogy beszéltél velünk, és, hogy megnézhettük a babát is! Zora, veled is jó volt személyesen találkozni, gyere be sűrűbben, ha live van, jó? Legyél jó, és egyél rendesen! - köszöntek el tőlünk.

Kedves lányok voltak. Bár ilyen lenne az egész fandom, akkor nem kellene állandóan a biztonságuk miatt aggódnom, ha élő eseményekre mennek!

Vidáman folytattuk hazafelé az utunkat. Egy közeli játszótérnél egy kicsit elidőztünk. Yunára bíztam a kicsit, míg Zorával hintáztunk és csúzdáztunk. Nem rég még rettegett a lecsúszástól, de Woo-nak hála, ma már ez is örömforrásá vált. Annyi mindent köszönhetünk neki!

- És milyen volt a napod az oviban? - kérdeztem Zorát, miközben löktem a hintát.

- Jó volt. Rajzoltunk sokat, meg énekeltünk. És képzeld anya, hogy Minjinek szülinapja volt, és ettünk tortát!

- Tényleg? És felköszöntöttétek? - kérdeztem.

- Igen elénekeltük neki a boldog szülinapot, csak koreaiul. Aztán, az óvónéni felvágta a tortát és mindenki kapott belőle!

- És milyen torta volt?

- Csokis torta!

- Biztos nagyon finom volt.

- Igen, még repetát is kaptunk belőle!

Örültem, hogy beilleszkedett, voltak barátai, a gyerekek befogadták. Nem bántották azért, hogy más. Boldog gyerekkort szerettem volna neki. Hála a szerencsés véletlennek, ma már mindent megadhatok neki.

Hazaérve csodálkozva láttam, hogy Seonghwa és San a konyhapultnál ülve beszélget a konyhában sürgő-forgó férjemmel.

Nem mintha nem fordult volna elő, hogy feljöttek hozzánk, de nem tudtam róla, hogy ma is jönnek.

- Sziasztok, megjöttünk! - köszöntem nekik.

- Appaaaaa! - rohant Zora Woo felé.

Ritka volt, hogy ebben az időpontban itthon vannak.

- Minek köszönhető ez a kellemes meglepetés? - kérdeztem.

- A mai programjaink gyorsan véget értek, így korábban végeztünk - felelte San.

- Most, pedig szeretnénk kölcsönkérni a lányokat, egy szórakoztató legós, bulis, vidám pizsipartira! - mondta Seonghwa.

- De jóó! - örült az ötletnek Zora, Wooyoung karjai között ugrálva.

- Biztos, hogy jó ötlet, holnap nem keltek korán?

- Nem, holnap csak ebéd után kell bemennünk.

- De Zorának óvoda van.

- Ne aggódj, időben ott lesz, én és Hongjoong visszük el! - felelte Hwa.

- Jó, de Jiwoo miért kell mindehhez?

- Hogy legyen egy kellemes estétek. De mi megyünk is, mert sok móka vár ránk. - kacsintott Zorára San.

Majd felkapta a kislányt és vitte is magával. Seonghwa pedig Jiwoo-t és egy jól megpakolt pelenkázó táskát fogott magához, és követte a többieket.

- Mi volt ez az egész? - kaptam a fejem Woo felé.

- Szerelmem, megtisztelnél azzal, hogy eltöltenél velem egy kellemes estét? Vacsora, egy jó beszélgetés? Amire mostanában kettesben nem volt lehetőségünk?

- Te szervezted meg az egészet?

- Igen, már nagyon hiányzott, hogy egy kicsit veled legyek, anélkül, hogy félbeszakítana minket egy kis sírás, vagy kérdezz - felelek Zorával. Ne értsd félre, imádom a lányainkat, a legdrágább kincseim. De a feleségem is imádom, és néha szeretném őt is kényeztetni - jött oda hozzám és egy csókot adott a számra.

- Biztos, hogy rendben lesznek? - aggódtam azért még egy kicsit.

- A legjobb kezekben vannak, és ha valami van, csak egy lépcső választ el minket. Ne aggódj Jagiya, élvezzük ki ezt a szabad estét, jó?

- Rendben. - feleltem mosolyogva.

Igen, egy kis szabadság jól fog esni.

- Menj mosakodj meg, kiszedem az ételt - terelt a fürdő felé, majd egy pajkos fenékre csapással engedett utamra.

- Hey! - adtam a sértődöttet.

De ő csak nevetve folytatta a matatást a konyhában.

A vacsora remek volt. Az étel finom, a hangulat nyugodt. Boldogan beszélgettünk mindenféléről.

Woo elmesélte a napját, és én is elmondtam neki a mai találkozónkat az ATINY-kel.

- Szép tőlük, hogy ilyen rendesen viselkedtek, és nem rohantak le titeket. Tényleg rendszeresen kérdezik Zorát és Jiwoo-t is a kommentekben.

- Kedves lányok voltak. - raktam el az utolsó tányért, miután kettesben rendberaktuk a konyhát.

- Igen, azok. - lépett mögém és ölelt át hátolról.

Kezeit a hasam előtt fonta össze, amitől összerezzentem.

Szülés óta, van egy kis gondom a testemmel. Utálom a heget a hasamon, és azt is, hogy már nem ment vissza rendesen, mint Zora után. Ezért is kerültem minden alkalmat, hogy meztelenül lásson engem. Nem bírnám elviselni, ha emiatt megutálna.

- Mi a baj Jagi? - kérdezte aggódva Wooyoung. Persze, hogy nem kerülte el a figyelmét.

- Sse-mmi - nyögtem ki.

- Nekem ez nem hangzott valami meggyőzően! - fordított maga felé, s mostmár szemből ölelt magához.

Mivel nem mondtam semmit, kisimított egy tincset a szemem elől, és folytatta:

- Mi a baj? Kérlek mond el! - mondta olyan finoman, hogy azt hittem mendten elolvadok ott az ölelésében.

Nem volt kiút, a tekintete, a szeretet, ahogy nézett rám, megtört.

- Zavart, ahogy a hasamhoz értél. Mármint ne érts félre, nem te vagy a hibás. Csak... Utálom a hasamat! - nyögtem ki végül.

- Mi? De miért? - kérdezte.

- Mert ronda. Mert ott egy heg rajta, mert még mindig lóg, pedig Jiwoo már három hónapos lesz. Mert félek.... Félek, hogy rám nézel, és megundorodsz tőlem.

Pár percig néma csend volt.

Csendben emésztette a hallottakat.

- Tudod, valamit nem csinálhattam jól, ha azt hiszed, hogy kevesebbnek látlak az miatt, hogy mikor a legnagyobb ajándékot kaptam tőled az életben, megváltozott a tested. - kezdte lágyan, míg a hátamat simogatta - Igen, sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztük, és ennek nyoma maradt. De te itt vagy! Itt vagy velem, és Jiwoo is! És emiatt az a heg az egyik legdrágább dolog nekem a testeden. És ha az kell, minden egyes alkalmat meg fogok ragadni, és térdenállva, csókokkal halmozom el, hogy elhidd, hogy emiatt, nem kevesebbnek látlak, hanem sokkal gyönyörűbbnek és értékesebbnek mindennél ezen a világon! Szeretlek Aurora! Mindennél jobban. És úgy szeretlek, ahogy vagy, mert mindez hozzád tartozik. A történetünk része. Soha egy pillanatra se gondolj arra többé, hogy emiatt kevesebb vagy! Nekem te vagy a leggyönyörűbb ezen a világon! És ezt ma este be is fogom neked bizonyítani. Minden egyes porcikádat végig fogom csókolni, és elhalmozlak gyönyörrel, és addig abba sem hagyom, míg minden kétséged el nem oszlik!

Majd felkapott a combomnál fogva, és megindult velünk a hálószoba felé, ahol az éjszaka folyamán többször is bebizonyította, hogy minden egyes szava igaz volt, és eloszlatta minden bizonytalanságomat önmagammal kapcsolatban.

Tudtam, és éreztem, hogy feltétel nélkül szeret, és ez így is marad majd életünk végéig.