Aurora

Repültek a hetek, és fizikailag én is egyre jobban voltam. Már könnyebb volt a mozgás, és nem merültem ki olyan gyorsan, mint az elején.

De azért még mindig nem voltam a toppon.

Jiwoo gondoskodott róla, hogy ne bízzam el magam. A kisasszony igen jó étvággyal rendelkezett, s éjjel-nappal betartotta a 3 órát. Szinte percre pontosan hangzott fel a panaszos ária, mikor nem várta egy teli üveg rögtön, ha kiürült a pocakja.

Ennek örömére természetesen szépen fejlődött. Napközben, és megesett, hogy éjszaka is, úgy gondolta, hogy ő bizony kipihente magát, és engem is fent tart egy kicsit.

Igen, csak engem.

Az ATEEZ új albumon dolgozott, és a sokszor hajnalba nyúló munka után nem volt szívem felkelteni a kimerült apukáját, hogy ugyan beszéljen a lelkére a lányának, mert kezdek megzuhanni én is a kimerültségtől.

Nos, végül két hét múlva - mikor túl voltak a promó első hetén - borultam ki végleg.

Nem előtte, hisz nem akartam a problémámmal terhelni. Volt elég feladatuk most, hisz még várt rájuk vagy 4-5 fellépés.

Egyedül voltam otthon, Zora nyaggatott valamivel, és Jiwoo is rákezdett a sírásra. Egyszerre kétfelől kapott az inger, és nem tudtam, mihez kapjak hamarabb.

Neki álltam a tápszerkészítésnek, miközben Zora a sarkamban tovább magyarázott, s egy óvatlan pillanatban meglökött, én pedig kiborítottam a félig elkészített tejet.

Jiwoo feje már vörös volt a türelmetlen sírástól, bennem is elszakadt az utolsó cérna, s ráförmedtem Zorára, hogy vigyázzon jobban, és ne álljon a sarkamba.

Szegény, nem tudta elképzelni, mi rosszat csinált, s miért beszélek vele így, hisz ezelőtt sosem volt rá példa, hogy így felemeltem volna a hangomat.

A szája legörbült, a szemei tükröződve csillogni kezdtek, ahogy megtelltek könnyel, és keserves zokogásba kezdett ő is.

Akkor tudtam, hogy nagyot hibáztam. Elöntött a szégyen, hogy felemeltem a hangomat egy négy éves ellen, aki az ég adta világon semmit nem ártott nekem, csupán a figyelmemet kereste ő is. Nem ő tehet arról, hogy kimerült vagyok.

Sírva estem térdre előtte, és öleltem magamhoz, bocsánatáért esedezve, elhalmozva puszikkal, és simogatással.

- Ne haragudj anyára kincsem, kérlek, bocsáss meg nekem. Eomma nem akart veled kiabálni. Véletlen volt, ígérem, igyekszem, hogy többet ne legyen rá példa! Szeretlek, nagyon-nagyon szeretlek!

Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Wooyoung is.

Ahelyett, hogy egy mosolygós feleség, gügyögő csecsemő és egy vidáman csacsogó kislány fogadná örömmel, egy rendezett otthonban, ahol meleg vacsora várja, bizony a konyha romokban, a vacsora félkész, a pultról csepeg felborult tej, a székében továbbra is üvölt az éhes kicsi, míg én és Zora a konyhapadlón egymásba kapaszkodva szipogtunk.

Csodálom, hogy nem fordult meg és rohant vissza az ügynökséghez.

Ehelyett gyorsan kezet mosott, és felvette a bömbölő Jiwoo-t, majd felénk vette az irányt.

- Mi történt? - kérdezte. Hangjában nem volt semmi neheztelés, semmi ítélkezés. Inkább empátia és egy kis aggódás.

- Sok hosszú és eseménydús nappal és éjszaka eredménye. Kicsit kiborultam, és megbántottam Zorát - öleltem a kislányt továbbra is magamhoz, majd elmondtam pontosan mi is történt az előző fél óra alatt.

- Értem. Mindenek előtt, akkor Jiwoonak kell csinálni egy adag ételt, mert szegény nem érti miért nem kapott még semmit, és azt hiszem ő is rendesen megsértődött. Megtennéd, hogy beviszed a lányokat a szobába, mindjárt jövök én is! - mondta nyugodtan.

- De...

- Sss, csak menjetek, most ne foglalkozz mással, csak a lányokkal.

Így bevonultunk a nagyágyra mindhárman.

Pár perccel később megérkezett Woo is egy adag tápszerrel és a kicsi szájába adta, aki megkönnyebbült szuszogással esett neki az evésnek.

- Etesd meg, jó? Van egy kis elintéznivalóm még odakint, de mindjárt visszajövök! - csókolt homlokon, majd Zorának is adva egy puszit kiment.

Mivel mindenki kiborult az érzelmi viharban, úgy döntöttem, hogy korábbra hozzuk a fürdést, és ezáltal az alvást is.

Zorát bedugtam egy kellemes habos fürdővízbe, hogy kicsit játszhasson, míg Jiwoot is lefürdettem a babakádban.

Mire megszárítottam és felöltöztettem őket Wooyoung is visszajött.

- Menj vegyél te is egy meleg fürdőt, rád fér egy kis lazítás.

- De a konyha...

- Már elintéztem, ne aggódj semmi más miatt. Menj szánj egy kis időt magadra.

- És a lányok? Altatni kell, és...

- Megoldom. Menj már te asszony! - csapott a fenekemre nevetve.

Így kihasználva a hirtelen jött szabadságot, engedtem magamnak egy jó meleg vízet, tettem bele egy kis levendulás tusfürdőt, és elmerültem a relaxáló habokban.

A szülés óta most volt először alkalmam egy kádnyi meleg víz nyújtotta élvezethez. Eddig csak egy gyors zuhany jutott, s a seb miatt az is csak óvatosan.
Mostmár csak egy heg maradt, így nem kellett aggódnom.

Egy jó fél óra múlva, lelkileg felfrissülve, és megnyugodva léptem ki a fürdőszobából.

A hálóban életem legtündéribb képe fogadott.
A nagy ágy közepén ott aludtak mindhárman. Wooyoung középen, a fal melletti oldalról Jiwoo szuszogott a karjában, a másik oldalon pedig Zora fészkelte be magát a férfi karjába.

Elnézve az idilli képet, megtelt a szívem hálával.

Minden nehézség ellenére, van egy csodálatos, türelmes és szerető férjem és két gyönyörű, egészséges kislányom, akiket nagyon szeretek.

Nem minden rózsaszín habos sütemény, de végre látom a lényeget. Nem számít, hogy néha kiborul az a bizonyos bili, ha azok, akik fontosak számomra, mellettem vannak.

Nem tudok mindent irányítani, s néha el kell engednem dolgokat, s akkor én is az a feleség és anya lehetek, akire a családomnak szüksége van.

Most már tudom, hogy ez is egy folyamat, amit meg kell tanulnom, mint minden mást az életben.

Néha tudni kell kérni, engedni, és értékelni dolgokat.

Kérni segítséget, és nem megvárni, míg felborul minden. Engedni a szoros szabályokból és elvárásokból mások és legfőképp magunk felé, és nem utolsó sorban értékelni akik körülöttünk vannak, a családunkat, és a barátainkat, mert ők a legfontosabbak.

Mosolyogva másztam be én is Zora mellé, és magamhoz ölelve őt és Woo-t is kihasználtam a pillanatnyi nyugalmat és én is elaludtam.