- Eommaaa - hallottam Zora hangját, amint hazaértek. Mostanában rászokott, hogy anya helyett így hív, mert az óvodában is ezt hallotta a többiektől.

- Szia kincsem, milyen volt a napod? - kérdeztem tőle a megszokott módon.

- Nagyon jó! Képzeld eeel, - húzta el az utolsó szótagot - hogy játszottunk babásat, és én mutattam meg, hogy kell odaadni neki az innijét!

- Nagyon ügyes vagy.

- És meséltem a kistesómról is, és Appa megmutatta Jiwoo fotóját az óvónéninek mikor jött értem. Azt mondta az óvónéni, hogy nagyon aranyos és szép kisbaba, én meg mondtam, hogy mert az én testvérem!

- Igen?! - próbáltam visszafogni a feltörő nevetést. - És Appát hol hagytad?

- Jön mindjárt, csak kiszedi a csomagokat a kocsiból. Voltunk vásárolni és kaptam ajándékot!

- Ugyan megint mit sikerült kikunyerálnod, hmmm?

- Egy cicát - vágta rá büszkén. - De hoztam Jiwoonak is egyet, egy szürkét.

-És a tiéd milyen?

- Fekete, mint Wooyou cica.

- Megjöttem jagi! - lépett be az ajtón csomagokkal felpakolt férjem.

- Szia drágám, mi ez a sok minden? - húztam fel szemöldökömet a helyzetet furcsálva.

- Csak láttam reggel, hogy mennyire fogyóban van minden itthon, és mivel neked még mindig pihenned kell, így Zorával tettünk egy kis kitérőt hazafelé.

- Én észre sem vettem... Aish, azt hiszem össze kell szednem magam, nem hagyhatom rád még ezeket is! Dolgozol, már Zorát is te hozod - viszed, az elmúlt napokban mióta itthon vagyok semmit nem csináltam, pedig ez az én részem lenne. Legalább a házat rendberakni, főtt étellel várni...

- Heyhey jagiya, elég! Elég! Nyugodj meg! - szakított félbe elkapva az arcomat két oldalról, hogy rá figyeljek. - Nem kell ezek közül megcsinálnod semmit. Érted? Te még mindig lábadozol. Attól még, hogy kiengedtek, nem épültél fel teljesen. A csudába is, hisz majdnem elvesztettelek! - fújt egyet frusztráltan. - Nekem most az a legfontosabb, hogy tudjam, hogy pihensz eleget, hogy eszel rendesen, és nem csinálsz semmi megterhelőt. Ha ehhez az kell, hogy tegyek egy kört az áruházban munka után, akkor meg fogom tenni. Vagy ha kell, akkor főzök, de ha nincs rá erőm, akkor is tudunk rendelni valamit! Nem lesz semmi baj belőle, ha néha nem házi kosztot fogyasztunk vacsorára. Kérlek szívem, csak hagyd, hogy gondoskodjam rólatok, rendben!? Akkor nyugodt szívvel hagylak magatokra addig, amíg dolgozom. Megtennéd a kedvemért, hogy hagyod ezt nekem?

Érzelmileg nullára zuhanva, csak arra voltam képes, hogy bólintsak egyet.

Magához ölelt, s a karjai közé bújva próbáltam rendezni az érzéseimet.

Tudtam, hogy megviselte őt is a szülésnél kialakult helyzet, de nem tudtam, hogy még mindig ennyire küszködik vele.

- Woo?

- Mond szerelmem!

- Szeretlek! És köszönöm, hogy vagy nekem és segítesz. Nem akartam hálátlan lenni. Csak fájt látni, hogy fáradtan még ezekkel is te foglalkozol itthon. De most már értem. És ígérem, hogy vigyázni fogok, és gyorsan felépülök. Ne aggódj miattam, rendben?

- Ne kérj lehetetlent jagi, nem tudok nem aggódni miattatok, hisz az életem értelme vagytok!

- Akkor csak ne aggódj túlzottan. Ja, és nem kell ám mindent megvenned Zorának, amiért nyafog a boltban.

- De ha egyszer az ujjai köré csavart? Látnod kellett volna milyen rafináltan, de cukin adta elő, hogy neki miért kell az az újabb plüss macska. Ráadásul még Jiwoonak is vetetett egyet! Aki még fel sem fogja, hogy mi az! De akkor ott nem tudtam jó indokkal előállni, hogy miért ne vegyük meg! - nevetett a felidézett szituáción.

-Csak várd ki amíg kamasz lesz, és már nem játékokat fog kérni, hanem mondjuk egy kocsit! - nevettem vele én is.

- Messze van az még! - nyugtatta magát.

- Azt csak hiszed, hisz még tisztán emlékszem arra, amikor megszületett, most meg már lyukat beszél a hasadba. Kettőt pislogunk, és randira megy...

- Na azért ne kapkodjuk el! - mondta ijedten. - Az én hercegnőim... - de már nem tudta befejezni a mondatot, mert Jiwoo hangja zengte be a házat, ahogy panaszosan követelte az ételt.

- Menj vedd fel a hercegnődet egy kicsit - toltam meg a hangoskodó felé - én elkészítem a cumisüvegét.

- Eomma, segíthetek? - kérdezte Zora.

Szeretett a húga körül segíteni.

- Persze szívem. Gyere siessünk, nehogy mérges legyen az a baba, mert akkor nagyon hangos lesz!

Gyorsan kivettem a sterilizálóból az üveget, vizet melegítettem, majd hagytam, hogy Zora segítsen belerakni a tejport. Megmutattam neki, hogyan tudja ügyesen megtölteni a kanalat, hogy stimmeljen a mérték. Gyorsan megtanulta, és tökéletesen, pontosan mérte ki az adagokat.

- Megetethetem én is? - mászott fel Wooyoung ölébe Zora is, de óvatosan, nehogy megsértse a kicsit. Hihetetlen, hogy mennyire ügyel rá mindig, pedig még ő is kicsi.

- Persze. Gyere, és segíts tartani, jó? Én tartom lent, te pedig fent, oké?

- Oké! - s már kapaszkodott is az üveg végébe.

Gyorsan készítettem pár fotót róluk. Annyira idilli kép volt, a szívem beledobbant.

Jiwoo gyorsan végzett az evéssel, és a végére be is aludt. Egy gyors böfiztetés után Woo berakta a babaágyba, majd visszatért a nappaliba.

- Elkészült a mi vacsoránk is! - mondtam a pult mögül, amint belépett.

- Nem azt kértem, hogy pihenj, hm? - ölelt át hátulról.

- Egy kis víz forralása a ramyeonhoz még nekem is megy, ugye tudod?

- Jól van, értettem! Nem macerállak. - nevetett.

- Megmosdatod Zorát, míg ezt kitálalom?

- (Ü)Hmm - nyomott egy csókot a nyakamba, és már ment is.

Vacsora után Zorát is lefektettük, s az esti mese után ő is szépen elaludt.

-Mit szeretnél csinálni? - kérdezte tőlem miután kijöttünk.

- Jól esne egy zuhany, aztán egy bögre teával bekuckózni a kanapéra és nézni valamit. - majd nevetve hozzáfűztem: -... legalábbis amíg Jiwoo fel nem kel a pótvacsiért.

- Kívánságod számomra parancs! - kapott ölbe.

- Mit csinálsz pabo! Tegyél le, nehéz vagyok! - legyintettem játékosan a vállára.

- Meg sem érzem! - válaszolta, de közben már ott is voltunk a fürdőszobában.

Letett a mosdópultra, s a tarkómhoz nyúlva húzott magához egy édes, forró csókra.

A bensőm lángokban állt, de tudtam, hogy egy pár hétig még nem lesz semmi olyan közöttünk.

Levegőért kapva váltunk szét. Leemelt a pultról a földre, de a lábaim még remegtek az előző akciónktól.

Mindentudó vigyort húzott az arcára.

- Vetkőzz jagi, engedem a vizet a zuhanyban!

- De Woo nem...

- Tudom, csak segítek megmosdani! Jó leszek, ígérem!

Be is tartotta. Majd segített átkötni a sebet, és felöltözni is.

Minden tiltakozásom ellenére újra ölbekapott és kivitt a kanapéra. Betakart egy puha pléddel, és kezembe nyomta a távirányítót.

- Válassz valamit jagiya, addig hozok teát!

Majd adott egy puszit a homlokomra, és ment a konyhába.

Végül az esténket a pléd alatt összebújva, teát iszogatva, és egy akció filmet nézve töltöttük.

Egészen addig, míg egy vékony hangocska nem jelezte, hogy üres a pocak...

Sziasztok, sajnálom hogy ilyen sokára, de több okból is nagyon nehezen megy mostanában az írás. Volt időhiány, és a fejem felett összecsapó hullámok, beteg gyerek, beteg én... És sorolhatnám...
Bocsánat, hogy várnotok kellett.

Nincs elfelejtve a történet, be lesz fejezve. Lassan már amúgy is a vége felé közeledik.

Köszönöm a türelmeteket!