Wooyoung

Végül nagy nehezen kihúztuk a kritikus időszakot. Rori és a kicsi is jól voltak. Az orvos megnyugtatott minket, hogy mostantól, ha be is indul a szülés, a picur elég fejlett már, nem lesz semmi baja.

A harmincnyolcadik héten kaptam egy egyedülálló lehetőséget. Meghívtak a párizsi divathét egyik eseményére, a Courréges bemutatójára.

A felkérés nagyon megtisztelő volt, és más körülmények között azonnal elfogadtam volna. De most itt volt a családom. A szülés akármikor elkezdődhetett, és én ott akartam lenni Aurora mellett.

Akinek viszont teljesen más volt a véleménye.
Erősködött, hogy el kell mennem.

- Gondolj bele, ez egy mekkora jelentőségű esemény!

- Ahogy a kisbabánk születése is!

- Pontosan. De addig még van egy kis idő. Ez pedig csak egy hétvége. Három nap.

Még mindig nem voltam meggyőződve, hogy ez lenne a helyes döntés.

- Az segítene, ha Dr. Choi-t is megkérdeznénk? - kérdezte Rori végül.

Így másnap egy alapos vizsgálat után a doktor megnyugtatott, hogy minden a legnagyobb rendben van, és a jelenlegi állapot szerint nem várható még a csöppség érkezése. Minden arra utalt, hogy jól el van még odabent.

Szóval végül elfogadtam a meghívást.

Az esemény tényleg rendkívüli volt. Fényűző, érdekes és emlékezetes. Sok nagyszerű emberrel találkoztam és ismerkedtem meg. Mindenki nagyon kedves volt, a csapat megint remek munkát végzett. A rendezvény végén egy albummal köszöntem meg Nicholasnak a kedves meghívást.

Rengeteg ATINY is jelen volt. Nagyon jól esett, hogy miattam eljöttek ők is.

Mégis akkor éreztem magam a legjobban, mikor a gépem földet ért Koreában, és tudtam, hogy nem sokára újra azokkal lehetek majd, akik a legfontosabbak nekem.

De úton a dormba olyan hívást kaptam, amire nem voltam felkészülve.

Aurora

Miután Wooyoung elment, ígéretemhez híven pihentem, nem csináltam semmi megerőltetőt.

Nem is kellett, hisz a srácok úgy vigyáztak ránk, mint egy hímestojásra. Eommeonim is idejött erre a pár napra, hogy Zorával segítsen. Eljártak játszótérre, együtt bevásároltak, és még a főzésbe is bevonta a kicsit.

Jó volt, hogy végre Zora életében is volt egy nagymama, aki elkényeztetheti, akitől tanulhat, és még egy személy, aki minden feltétel nélkül szereti.

Az első két nap gyorsabban eltelt, mint gondoltam volna az elején.

A rendezvény előtt még egy kicsit tudtunk beszélni Woo-val videóhívásban, ami sajnos elég rövid lett, mert mennie kellett készülődni.

Az este folyamán Zorával együtt lestük a híreket, és a megjelenő képekkel és rövid videókkal próbáltuk orvosolni Wooyoung hiányát.

A másnapi live-ot is még nyugodtan végig tudtuk nézni.

Csak Eommeonim volt velünk itthon. Kyugmin-t hazavitte a bátyja, mert iskolába kellett mennie másnap.

Hongjoong szintén még Párizsban volt. Yunho Japánban, Seonghwa pedig hazautazott a szüleihez, mielőtt ő is útnak indulna Párizsba.

San, Mingi, Yeosang és Jongho edzeni mentek délelőtt. Mondták, hogy ne foglalkozzunk semmivel, hoznak ebédet, csak pihenjünk!

De a kis drága odabent másképp tervezett. Megunta a tétlenséget, és elindult kifelé.

Az első fájások közvetlenül ebéd körül kezdődtek. Gyenge, szinte alig érezhető görcsök voltak, így csak jósló fájásoknak hittem őket. Nem is különösebben foglalkoztam vele, csak feküdtem a kanapén a tévé előtt, hogy valamivel eltereljem a figyelmem.

Ebédre pontosan megérkeztek a fiúk a beígért étellel, de nem volt hozzá étvágyam. Mondtam nekik, hogy nem igazán érzem jól magam, inkább lefekszem.

El is mentem aludni, hisz tudtam, hogy Zora jó kezekben van, engem pedig rendesen kimerítettek a folytonos összehúzódások.

Az éjjeli szekrényen álló óra szerint olyan két órát alhattam körülbelül, mikor egy heves, derékba nyilaló fájdalomra ébredtem, majd hirtelen meleg nedvesség öntötte el a lábam közét.

Nem éreztem túl jól magam, szédültem, és a görcsök is gyorsan jöttek egymás után.

A szoba ajtaján, halk kopogás után, San dugta be a fejét.

- Rori, minden rendben van? Kiáltást hallottunk. Szükséged van valamire?

- San! Hála az égnek! Hívd a mentőket! Elfolyt a magzatvíz, de valami nincs rendben, azt hiszem elfogok ájh....

De végig mondani már nem tudtam mert elnyelt a fekete mélység.

San

Egy pillanatnyi sokk után tárcsáztam a mentőket, és tudattam velük mi történt. Az orvos utasítása alapján ellenőriztem Rori állapotát, és tartottam a vonalat, míg ki nem érkeztek.

Közben Jongho értesítette a menedzsert, aki felvette a kapcsolatot a kórházzal, és elintézte a hivatalos dolgokat.

Húsz hosszú perc múlva Rori már a műtőben feküdt, én pedig odakint vártam, hogy valami hírt kapjak.

Majd egy kis idő múlva hangos babasírás törte meg az addigi monoton zajt.

Megérkezett.

De az öröm nem tartott sokáig. Hirtelen több orvos és nővér rohant a szobába, egyikük több zacskó vért hozva magával.

Mi történt?

Fogalmam sincs mennyi idő telt el, mikor végre kijött az orvos.

- Aurora hozzátartozója?

- A férje barátja vagyok, rám bízta őket, amíg külföldön tartózkodik. Mi történt doktor úr? Minden rendben van a kicsivel? És Rorival?

- A kislány teljesen egészséges, még időben ki tudtuk emelni, hogy ne legyen baja a leszakadt méhlepény okozta oxigénhiány miatt. Szerencsére nem egyszerre vált le, így nyert nekünk egy kis időt. De sajnos viszont így az anyuka elég sok vért vesztett. Volt egy pillanat mikor kritikus volt, hogy sikerül e megmenteni, a műtét alatt egyszer leállt a szíve, de sikerült visszahozni. Végül megtaláltuk az erős vérzés forrását. Kapott vért, és mesterséges kómába tettük, hogy segítsük a szervezete gyógyulását. Ennél többet most nem tudok mondani, várunk, és meglátjuk mi lesz. Az előre kijelölt szobába helyeztük el őket. Egy nővér folyamatosan mellettük lesz, hogy ellenőrizze mind az újszülött, mind az anyuka életjeleit. Így, hogy egymás mellett vannak, Aurora is gyorsabban magához fog térni, hisz az anyai ösztönöknél nincs erősebb. Bemehet nyugodtan maga is, és jó lenne, ha az apuka is minél hamarabb hazatérne.

- Hamarosan itt lesz. Már gépen volt, mikor beindult a szülés, körülbelül most landolhatott a gépe, így még nem is tudja mi történt.

Végszóra pedig pont csipogott a mobilom, jelezve, hogy üzenetem érkezett.

"Landoltam, úton vagyok. Minden rendben van? Rori nem veszi fel a telefont."

- Most kaptam meg az üzenetét, azt hiszem fel is hívom.

Így elköszönve az orvostól, fogtam a mobilomat, hogy megejtsem életem egyik legnehezebb hívását.

Wooyoung boldogan vette fel, de mikor meghallotta a hangomat, már sejtette, hogy valami történt, mert csendesen hallgatta végig, mi történt.

- Köszönöm Sannie, hogy ott vagy velük! Amilyen gyorsan csak lehet, ott leszek én is! Addig még egy kicsit kérlek vigyázz rájuk!

- Itt várlak, nem mozdulok mellőlük! - ígértem meg, majd elköszönve bontottam a vonalat, és visszamentem a szobába, hogy álljam a szavam.