Aurora

- Anyaaaa!!! Anyaaaa!!! - riadtam fel Zora kétségbeesett hangjára.

- Mi történt drágám, mi a baj? - öleltem magamhoz remegő kicsi testét.

- Rosszat álmodtam.

- Nincs semmi baj, csak egy álom volt - nyugtatgattam puha haját simogatva.

- Mi történt? - ébredt fel Woo is a hangunkra.

- Zora rosszat álmodott. Aludj csak vissza - feleltem, mert tudtam, hogy másnap nehéz napja lesz.

A következő albumra készültek, és minden nap rengeteget dolgoztak rajta. Sok volt az új koreó, a szöveg, amit meg kellett jegyezni. Minden este fáradtan estek haza, s még arra is szakított időt, hogy Zorával is foglalkozzon.

Nagyon komolyan vette az apa szerepet.

- Nincs semmi baj hercegnő, anya és én is itt vagyunk és vigyázunk rád. Ígérem, hogy itt senki sem bánthat, megvédelek! Téged is, anyut is. Ne aggódj, oké? - fordult most is a kicsihez inkább. Majd kitárta a karjait, és Zora befészkelte magát az ölelésébe.

- Próbálj meg visszaaludni, rendben? Itt leszek, és vigyázok rád!

- Megígéred? - szipogta a lányunk.

- Megígérem - válaszolta kisujját nyújtva, majd halkan énekelni kezdte:

Tudom, hogy félsz,
lement a nap,
és elkezdődött az éjszaka.
A nappalhoz képest
az éjszaka sötét.
Egyre hidegebb lesz,
amikor lemegy a nap.

De már tudod.
Miért aggódsz?
Egymás csillagai vagyunk.
Egymás kezét fogva,
Egymásra támaszkodva,
Lépjünk előre, oh na
Még ha a sötétben járunk is,
Még akkor is,
ha elzárt úton vagyunk
Emlékszel, mit mondtam?
Mindig fogom a kezed.
Megígérem!
Senki nem árthat neked.
Ez az én ígéretem.
Senki nem bánthat téged.
Ne aggódj, veled leszek.
Csillagként ragyogunk
Elindulunk, egyszer majd elérjük.
Virágok hullanak,
és a sötétség beborít.
De én meggyújtom a fényt. 
Lesz egy új bimbó.
A fény ebben majd betakar minket.
Nem tudom megállítani a kemény szelet,
de egy dolgot megígérek.
Mindig szorosan foglak,
hogy érezd a melegemet.
Megmutatom a fényt a vállam felett,
ha felkel a nap.
Még ha a sötétben járunk is
Még akkor is, ha elzárt úton vagyunk
Emlékszel, mit mondtam?
Mindig fogom a kezed.
Megígérem!

Senki nem árthat neked.
Ez az én ígéretem.
Senki nem bánthat téged.
Ne aggódj, veled leszek.

Csillagként ragyogsz.
Eljön az este,
a naplemente ragyogásában.
Amikor a virágok nyílnak
És a láthatár pirosra vált.
Várom majd az időt,
Mikor találkozni fogsz velem.
Senki sem tudja megállítani.

Senki nem árthat neked.
Ez az én ígéretem.
Senki nem bánthat téged.
Ne aggódj, veled leszek.

Csillagként ragyogsz

La la la la

La la la la

La la la la

Senki nem bánthat már.

La la la la

La la la la

La la la la

Senki nem árthat neked.*

A dal végére Zora újra békésen aludt Wooyoung védő karjaiban. Én is közelebb húzódtam hozzájuk, s a nagy plédet magunkra húzva bújtunk össze mindhárman.

- Köszönöm! - súgtam oda halkan a férfinak.

- Mit köszönsz? - nézett rám kíváncsian.

- Hogy vagy nekem, hogy vagy nekünk! - hajoltam át a kicsi feje felett, s adtam egy gyors csókot neki, majd visszafeküdtem a párnámra.

- Én is hálás vagyok értetek. Szeretlek titeket. - válaszolta.

- Mi is szeretünk! Aludj jól! - hunytam le a szemem.

- Szép álmokat - hallottam még a távolból.

Nemsokára pedig már csak halk szuszogásunk törte meg az éjszaka csendjét.

Másnap

Reggel egyedül ébredtem. Se Zora, se Woo nem volt már az ágyban.

Gyors megmosakodtam, és elvégeztem a reggeli dolgomat a fürdőszobában, majd elindultam megkeresni a többieket.

Hétvége lévén, és mivel nem volt előadásuk, ma mindenki itthon volt.

A fiúk nagyrésze még aludt, mert tegnap későn végeztek a stúdióban.

Nem is értem Wooyoung miért nem pihent tovább? Zora keltette fel?

Megkeresem, merre vannak, és visszaküldöm pihenni. Nehogy megsérüljön, mert nem aludta ki magát...

Ám mikor rájuk találtam, a pillanat varázsa elfeledtette velem, mit is terveztem.

A konyhában voltak.

Zora a pult tetején csücsülve kevergetett valamit egy tálban, amit az ölében tartott. Közben lelkesen mesélt valamit a mellette álló férfinak, aki közben zöldségeket aprított. Mosolyogva válaszolgatott a kislány kérdéseire, s nevetett a kicsi vicces megjegyzésein.

Néha elsimította a rakoncátlan tincseket Zora szeméből, és egy puszit adva a feje búbjára, folytatta a főzést.

A kislány nagy "szakértelemmel" kevergette a rábízott tojást, majd mikor arra került a sor adta oda, hogy Woo kisüsse a zöldsékekkel együtt.

Lassan finom illattal töltötte meg a konyhát a tűzhelyen készülő tojástekercs.

Mikor elkészült, a férfi szépen felkarikázta a tekercset, a picur pedig egy villa segítségével szépen egy tányérra pakolta őket.
                                                 
- Jól áll Wooyoungnak az apaság - hallottam egy halk hangot a hátam mögött, mire akkorát ugrottam ijedtemben, hogy bevertem a könyököm az ajtófélfába.

- Hongjoong, igazán... A frászt hoztad rám!

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. Nem tudtam, hogy nem hallottad, hogy jövök.

- Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem vettelek észre - simogattam a sajgó karom továbbra is.

- Min gondolkodtál el ennyire? - kérdezte kíváncsian.

- Csak azon, hogy mennyire szerencsések vagyunk Zorával. Annyi szeretetet kap tőle, amire mindig is vágyott, az apai törődés, és egy biztonságos pont az életében. Akármennyire is akartam, és igyekeztem, ezt nem tudtam bepótolni neki. Woo most begyógyította ezeket a sebeket a piciny lelkében. Magamról már nem is beszélve... És persze itt vagytok ti is ráadásként. Egy igazi nagy család.

- Örülök neki, hogy a családunk része lettetek Rori. Nagyon jó hatással vagytok mindannyiunkra, de főleg Wooyoungon vettem észre. Sokat komolyodott, bár nem veszett el a gondtalan, bohókás énje sem. Mégis észre vettem rajta a változást. Komolyan veszi a férj, és apai szerepét. Hallottam, mikor megígérte Zorának, hogy elhozza az ovódából, amikor csak teheti. És tudom, hogy mennyi szálat megmozgatott, hogy úgy osszák be a programjait, hogy ezt be is tudja tartani. Mindig is értett a gyerekek nyelvén. De az, hogy lett egy sajátja, elhozta azt a pontot az életében, hogy elmodhatom jól felnőtt. Büszke vagyok rá.

Elgondolkoztam mindazon, amit hallottam. De nem volt időm reagálni, mert Zora kiszaladt a konyhából :

- Anya, felkeltél? Appa azt mondta, szóljak, hogy kész a reggeli!

- Rendben kincsem jövünk. Szólsz a többieknek is?

- Igen - válaszolta izgatottan, és el is szaladt.

Nem sokkal később pedig mind az asztal körül ültünk, és élvezettel fogyasztottuk, amit életem két legfontosabb személye készített reggelire, miközben szórakozva hallgattuk a legkisebb vidám csacsogását.

* ATEEZ - Promise