Aurora

Összetörve feküdtem a besötétített szobában. Őrlődtem. Mart a bűntudat, rossz anyának éreztem magam. Már azt is megkérdőjeleztem, hogy megérdemlem, hogy visszakapjam a lányomat.

Hisz én nem vigyáztam rá. Nem voltam elég jó neki...
Ki vitte el? Miért pont őt kellett?

Végül a sírástól kimerülten átengedtem a testem az üres sötétségnek, ahol egy kicsit megszabadultam a fájdalom fojtogató kötelékétől.

De a nyugalom nem tartott örökké. Már álmomban is Zora hangját hallottam.

Az ajtó hangjára az én szemeim is kinyíltak. A kintről beszűrődő fényben felismertem Woo-t. Karján pedig ott ült...

Ezt nem hiszem el!

Nem, biztos csak a képzeletem játszik velem! Biztos csak álmodom...
De akkor sohasem akarok felébredni ebből az álomból!

- Anya! - hallottam a legkedvesebb hangot a világon. Könnyeim újra útnak indultak.
Mozdulni sem mertem, féltem eltűnnek újra.

De odaértek hozzám. Woo leült az ágy szélére, Zora pedig kiugrott a karjaiból, s a nyakamba csimpaszkodott.

- Anya, úgy hiányoztál!

Meleg kis testét átölelve realizáltam, hogy nem álmodom. Tényleg újra a karjaimban tarthatom!

- Tényleg itt vagy! Visszakaptunk végre!

Így ültünk ott hárman, sírva, összeölelkezve.

- Ssss, már vége van! Újra velünk van! - nyugtatott a férfi.

Kopogtak az ajtón. Majd San lépett be rajta, de a többiek is szorosan a nyomában voltak.

- Csak szerettük volna tudni, hogy minden rendben van-e? Zora jól van?

- Igen. Hála az égnek, semmi baja! És most már minden rendben lesz! - mondta a mellettem ülő.

És bár lassan, és kicsit rögös úton, de elindultunk a gyógyulás útján.

Zora is, és én is mély lelki sebeket szereztünk. Rengeteg álmatlan éjszaka állt mögöttünk.

Rémálmok kínoztak minket.

Végül elfogadtam a segítséget, amit a fiúk ajánlottak fel. Az ügynökség saját pszichológiai tanácsadója kezdett el velünk foglalkozni.

Közben a háttérben zajlott a jogi procedúra is.

Zora apja ellen, mivel nincs köze a lányomhoz, mert sohasem ismerte el semmilyen formában sem a kislányt, végül előre kitervelt emberrablás, fenyegetés, és bántalmazás miatt emeltek vádat. A bíróság végül 15 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és mivel a megbánás semmilyen formáját sem mutatta, a feltételes szabadldbra helyezést is megtiltotta.

A tárgyalás végül megadta a várt lezárást, megkönnyebbülten lélegeztem fel, mint aki hosszú ideig volt a víz alatt, de végre elérte a felszínt.

Hongjoong, Wooyoung, és mi ketten Zorával egy live-ban meséltük el az ATINY-nek, hogy miért volt szükség a turné halasztására.
Bocsánatot kértem, hogy miattunk felborultak a dolgok, és sok embernek okoztunk csalódást.

De meglepetten kellett tapasztalnom, hogy senki sem haragudott ránk. Csak szeretetteljes, együttérző és aggódó megjegyzések érkeztek.

"Semmi sem fontosabb, mint hogy jól vagytok. A koncert pótolható, Zora pótolhatatlan. Szeretlek titeket, vigyázzatok egymásra! ❤️❤️❤️"

"OMG! Remélem jól vagytok! Ne aggódj semmi miatt, csak vigyázzatok magatokra! 🫶🏻"

"Sírok 😭 Ugye most már minden rendben van?"

"Szeretünk titeket, használjatok fel annyi időt, amennyi szükséges, az ATINY megvár! 🥰"

Ilyen, és ehhez hasonló üzenetek érkeztek.

A KQ is kiadott egy közleményt.

"Hello, ez a KQ Entertainment.

Wooyoung-gal és családjával történt sajnálatos események miatt az ATEEZ turnéja halasztására volt szükség.

Az ügynökség biztosít mindenkit arról, hogy a megváltott jegyekkel részt vehetnek a pót koncerteken.

Az időpontokról az ügynökség még egyeztet a helyszínekkel. Amint lehetséges kiadunk egy tájékoztatót a dátumokkal kapcsolatban.

A csapat konpenzációnak felajánl minden résztvevőnek egy kézzel aláírt photocard pack-et.

Kérjük az adatok egyeztetéséhez töltse ki az alábbi kérdőívet:

www.....

Kérjük továbbra is mutassa ki a szeretetét, és támogatását az ATEEZ iránt.

KQ Entertainment

A lezárás után, amint megkaptuk a papírokat, összeszedtem, amire csak szükségünk lehet, és visszautaztunk a csapattal Koreába.

Olyan érzes volt, mitha egy örökkévalóság telt volna el, nem pedig egy hónap.

Igyekeztünk visszarázódni a mindennapokba.

A banda újra bejárt dolgozni.

Edzettek, gyakoroltak, és várták az új időpontokat a turnéhoz.

Wooyoung egy pillanatra sem hagyott magunkra minket, így mi is velük tartottunk.

Azt hiszem, a történtek benne is mély nyomot hagytak.

Az KQ is biztosra akart menni, hogy a jövőben nem történik hasonló, így kirendelt két női testőrt mellénk.

Yuna és Jisoo kedves lányok voltak, és odavoltak Zoráért.

Én is gyorsan összebarátkoztam velük, és a munkakapcsolaton kívül végül egy szoros baráti kapcsolat is kialakult közöttünk.

Találkoztam Woo szüleivel is.

Miután visszatértünk Koreába, pihenésképp hazavitt minket a családjához.

Ideges voltam mit fognak szólni, hogy a fiuk egy idegen, nem koreai lányt visz haza, akinek ráadásul van egy gyereke is. Sőt miattam még a munkáját sem tudta elvégezni, mert felkavartam az életét.

De kellemes meglepetésben volt részem. Úgy fogadtak minket, mint a lányukat. Zorával úgy bántak, mintha az unokájuk lenne. Kényeztették, dajkálták. Már amikor hagyta...

Mikor elbúcsúztunk, könnyes szemmel köszöntem meg a melegszívű fogadtatást.

- Akit a fiam szeret, és őt viszont szereti, az nekünk is fontos. Nem lényeges a múltja, az identitása. Ne legyél kemény annyira magadhoz lányom! A múlton nem tudunk változtatni, de mindig kapunk egy lehetőséget egy jobb jövőre. Ne szalaszd el a boldogságot azért, mert nem tudod elengedni a múltat!
Mostmár közénk tartozol, a családunk tagja vagy, ahogy Zora is! - mondta az anyukája.

- Nagyon hálás vagyok! - feleltem meghatottan.

Ez hatalmas dolog volt számomra. Hisz még a saját csaladom is kitagadott, mert várandós lettem a lányommal.

Wooyoung családja pedig a történtek ellenére is melegszívvel, és tárt karokkal fogadott be minket.

Elkezdtem bízni abban, hogy nekem is lehet jobb sorsom, egy szebb jövőm, csak mert belépett az életembe Wooyoung.

Fél év múlva

Az ATEEZ végül egy újabb sikeres turnét tudhatott maga mögött. Amint meg lettek az új időpontok, a csapat útra kelt, és mi is velük tartottunk. Zora élvezte az utazást, a hoteleket, a kirándulásokat.

A fiúk néha összeszövetkeztek, és elvitték magukkal a lányomat, hogy egy kis időt kettesben is el tudjunk tölteni Wooyoung-gal.

Sétálni vitt, vagy vacsoráztunk egy kellemes hangulatú étteremben. Forró csókokat váltottunk, és megtanultuk azt is, hogyan tudunk egymásnak örömet szerezni.

Fokozatosan jobban szerettem ezt a férfit, és még soha életemben nem éreztem ennyire szeretve magam, mint mikor vele voltam.
Boldogan vártam mit tartogat számunkra a jövő.