Írói szemszög

A hetek teltek. A hónap véget ért. A fiúk készültek az útra.

Míg Rori és Zora hazafelé tartott.

Sajnos el kellett egy rövid időre válnia a boldog párnak, mert a lányok vízuma lejárt.

Így azt találták ki, hogy a lányok előre mennek, és elintézik a papírokat. A banda pedig követi őket, és úton az első helyszín felé megállnak és felveszik őket.

Az elválás fájdalmas volt. Nehezen ment. Zora zokogott, nem akart elmenni. Rori is nyelte a könnyeit, de próbálta tartani magát, hisz ott volt a lánya, akire vigyáznia kellett.

Az elválás napján mindenki csendesebb volt. Hiányzott a szokásos hülyéskedés, a bolondozás. Valahogy senkinek sem volt kedve most szórakozni. Megszokták a lányokat maguk körül már. Hiányolni fogják Zora csacsogását, kacagását. És hiányolni fogják a beszélgetéseket Rorival.

- Ugyan már fiúk! - próbálta a lány oldani a fagyos hangulatot, felszárítva saját könnyeit - csak pár nap! Addig kibírjuk, ugye?

- Igaza van Rorinak! Kapjuk össze magunkat! Ne így engedjük őket haza! Hisz rövidesen újra találkozunk! - folytatta Hongjoong.

Végül egy szórakoztató estét töltöttek el együtt.

Másnap a lányok gépre szálltak.

A Kim házaspár is visszautazott velük.

Aurora egy apartmanban akart megszállni, míg kézhez kapja az engedélyeket. De a főnökei lebeszélték róla.

- Maradjatok nálunk! Sokkal kényelmesebb lesz neked és Zorának is az ismerős környezetben mint egy vadidegen lakásban megszállni.

A nő hálás volt az idősebbek nagylelkűségéért. Mindig ott voltak mellette, mikor szükség volt rá. Olyanná váltak számára, mint egy család. Sokkal inkább, mint a vérszerinti.

De végül egy hotelben szálltak meg Zorával, hogyha megérkeznek a fiúk ott tudjanak találkozni.

Az utazás fáradalmait kipihenve vágtak neki másnap a bürokratikus ügyek intézésének.

Szerencsére nem volt semmi fennakadás. Csak meg kellett várni a hivatalos papírok érkezését. Azt ígérték, hétvégéig meg kell érkeznie a megadott címre.

Miután végeztek a hivatalban, vásárolni indultak. Zora nőtt pár centit az elmúlt időszakban, ideje volt felfrissíteni a ruhatárát.

Célba vettek egy nagy bevásárlóközpontot, ahol több üzlet kínálata között is tudtak válogatni.

Annyira belemerültek a nézelődésbe, észre sem vették a sötét árnyat, ki utánuk leskelődött a sorok között.

Egy óra múlva pár szettel gazdagabban vették célba az étkező részleget, hogy egyenek valamit, mert már mindketten megéheztek a nagy vásárlásban.

Megrendelték az ételt, és az ablakhoz legközelebb eső asztalhoz telepedtek.

Mikor a csipogó jelzett, Rori felállt, hogy átvegye az ebédjüket.

- Csücsülj szépen itt! Odamegyek a haminkért, jó? - mondta a lányának, aki mosolyogva bólintott.

A nő gyorsan kifizette az ételt, és fordult is vissza az asztalukhoz.... Majd kiejtette a kezéből a csomagokat!

Zora eltűnt!

Egy pillanatal ezelőtt még a székében ült.

Most pedig nincs ott.

Kapkodva nézett körbe.

A félelem összeszorította a mellkasát, levegőért kapkodott.

Kétségbeesetten, sírástól elszorult hangon szólongatta a lányát.

De választ nem kapott.

A szinten tartózkodó biztonsági őrhöz fordult, aki azonnal riasztotta a munkatársait.

Megindult a keresés.

Rorit a vezérlő terembe vezették, hogy a kamerákat figyelve, hátha kiszúrja a kislányt.

A jelenlevő biztonsági őr visszatekerte a felvételt, míg nem szólt, hogy állj.

Látta magukat, az asztal mellett. Látta, ahogy Zora rámosolyog, míg vártak az ételre, és könnybelábadt a szeme.

Gyorsan megtörölte, nehogy elveszítsen egy pillanatot is.

Majd jött az, mikor elvette az elkészült ételeket.

És a látványtól megfagyott a vér az ereiben.

Egy fekete kapucnis alak kikapta a kislányt a székéből, kezével befogva a száját, hogy hang nélkül elvigye.

Csupán egy pillanat volt.

Mire Aurora visszafordult, pont eltűntek a kamera látószögéből.

- Elrabolták! - zokogott fel a nő összetörten.

Az őr azonnal riasztást adott ki, s hívta a rendőrséget is.

Sajnos az épületben már nem találták meg őket.

A gyermekrabló meglépett áldozatával.

A nyomozók kiérkezése után újra játszották a felvételt.

A látványtól az anya újra és újra összetört.

Elvitték!
Az ő drága kislányát!
Miért?
Ki volt az?
Hol van most Zora?

A nyomozók felvették az adatait, és kikérdezték a történtekről. Próbálták megnyugtatni, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy viaszakapja a lányát.

Természetesen nem sokat segített rajta.
Ki lenne nyugodt ilyen esetben?

Elkérték a mai összes felvételt, hogy alaposan át tudják nézni őket, végigkövetve az útjukat a plázán keresztül.

Aurora összetörten ült egy széken. Fejét a kezeibe hajtva csendesen zokogott.

A nyomozók kérték, hogy térjen haza, értesítik, ha találtak valamit.

Taxiba ülve vitette el magát a hotelbe, mert képtelen lett volna most tömegközlekedéssel utazni.

A szállásnál kifizette a fuvart, és elindult be az épületbe.

A recepción átvette a kulcsát, majd a lift felé vette az irányt.

A liftnél egy férfi várt rá boldogan, és izgatottan integetve. Ám a mosoly gyorsan leolvadt az arcáról, ahogy közelebbről szemügyre vette a lányt, és realizálta, hogy valami nincs rendben.

- Jagiya, mi történt? - kérdezte aggódva - Hol van Zora? Kim-éknél hagytad?

A nő ekkor összetört. Már nem tudta elviselni a fájdalmat a szívében. Elsötétült körülötte a világ, és elalélva roskadt össze. A férfi ijedten kapott utána, s tartotta meg karjaiban Rori ájult testét.

Wooyoung

Felvittem a szobámba Rorit, és óvatosan befektettem az ágyba.

Mi történhetett?

Nem tudom mit tegyek! Érzem, hogy valami nincs rendben!

Kopogtattak az ajtón.

Hongjoong állt odakint.

Arcomat meglátva rögtön levágta, hogy baj van.

Behívtam, és elmondtam mi történt. Aggódom.

Ekkor kivágódott az ajtó és a fiúk jöttek be rajta!

- Woo baj van! - kiálltott fel Sannie.

- Zora benne van a tv-ben! - folytatta Mingi, és bekapcsolta a szobában lévő készüléket.

Nem értettem pontosan, de azt láttam, hogy egyenruhásokat mutatnak, és egy képet a kislányról.

Komolynak látszott a dolog.

Vajon mi történt? Hol van Zora? Mi van azzal az édes kislánnyal?

Odamentem Rorihoz, aki még mindig nem tért magához.

- Hyung, azt hiszem nagy baj van! Nem hiszem, hogy tudom folytatni a turnét veletek.

- Egyértelmű. Várjuk meg, hogy Aurora felébredjen, s elmondja, mi történt. Azután döntünk arról, hogyan tovább! - mondta a kapitány.

Fél órával később Rori fájdalmasan felnyögve ébredt fel. Felült, s próbálta realizálni, hogy hol van, és mi is történt vele.

- Szerelmem - szólítottam meg.

Rám nézett. S le tudtam olvasni az arcáról mikor jött rá, mi történt vele, mielőtt elájult.

Felzokogott.

- Elvették tőlem Woo! Zorát elrabolták!